A tudósok határozottan figyelmeztették a nemzetközi közösséget, a most napvilágot látott jelentésükben, hogy az üvegházhatású gázok globális kibocsátása minden idők legmagasabb szintjét érte el, ami komolyan fenyeget a példátlan globális felmelegedés veszélyével. Az Earth System Science Data című folyóiratban nemrégiben megjelent tanulmány rávilágít a helyzet sürgősségére, mivel a világ gyorsan kimeríti „szén-dioxid-keretét” – azt a korlátozott mennyiségű szén-dioxidot, amelyet a légkörbe lehet juttatni ahhoz, hogy a hőmérséklet-emelkedés ne haladja meg az iparosodás előtti szinthez képest 1,5 Celsius-fokot. Mivel már csak mintegy 250 milliárd tonna szén-dioxid van a költségvetésben, a nemzetközi közösségnek egy kritikus évtized áll a kibocsátás visszafogása és a katasztrofális következmények elkerülése előtt.
A csökkenő szén-dioxid-kibocsátás:
A tanulmány hangsúlyozza, hogy a rendelkezésre álló szén-dioxid-keret néhány év alatt drasztikusan, 500 milliárd tonnáról mindössze 250 milliárd tonnára zsugorodott. Az elmúlt évtized jelenlegi, körülbelül 54 milliárd tonnás éves kibocsátási rátája mellett ez a korlátozott szén-dioxid-keret jóval az évtized vége előtt kimerül. Piers Forster professzor, a tanulmány vezető szerzője és a Leedsi Egyetem Priestley Centre for Climate Futures igazgatója hangsúlyozza e pillanat jelentőségét, kijelentve: „Ez a kritikus évtized az éghajlatváltozás szempontjából”.
Az erőteljesebb fellépés sürgőssége:
Bár az éves kibocsátásnövekedés üteme lelassult, a szakértők szerint sokkal erőteljesebb fellépésre van szükség a válság leküzdéséhez. Forster professzor azt állítja, hogy a politikai döntéshozóknak az éghajlati rendszer állapotára vonatkozó legújabb bizonyítékok alapján kell kiigazítaniuk megközelítéseiket és politikájukat. Az idő fogytán van, és a gyors cselekvés elengedhetetlen a hatások súlyosságának mérséklése és a hőmérséklet-emelkedés korlátozása érdekében.
A Cop28-hoz vezető út:
Miközben a kormányok Bonnban összegyűlnek, hogy felkészüljenek a novemberre tervezett Cop28-ra, az Egyesült Arab Emírségekben tartandó, az éghajlatváltozásról szóló döntő fontosságú ENSZ-csúcstalálkozóra, a helyzet sürgőssége egyre inkább előtérbe kerül. A Cop28 az egyik utolsó lehetőség a világ számára, hogy a 2015-ös párizsi klímamegállapodásban felvázolt célokhoz igazodjon, és ténylegesen a 1,5 fokos küszöbérték alatt maradjon. Sultan Al Jaber, a Cop28 kijelölt elnöke és az Egyesült Arab Emírségek nemzeti olajtársaságának, az Adnocnak a vezetője egyre nagyobb nyomás alatt áll, hogy olyan átfogó tervet dolgozzon ki, amely képes a szükséges korrekcióra. Al Jaber ellentmondásos szerepe miatt azonban aggályok merültek fel az összeférhetetlenségével kapcsolatban. Aktivisták tüntetést terveznek Bonnban, hogy felhívják a figyelmet erre a kérdésre.
Globális leltár és a kibocsátási tendenciák:
A párizsi megállapodás aláírása óta először a Cop28 alkalmával a részt vevő nemzetek „globális felmérést” végeznek. A felmérés célja annak értékelése, hogy az országok jó úton haladnak-e a kibocsátáscsökkentésre vonatkozó kötelezettségvállalásaik teljesítése felé. Sajnos a nemrégiben készült tanulmány eredményei arra utalnak, hogy a világ messze van a kibocsátáscsökkentési célok elérésétől. Annak ellenére, hogy a COVID-19 2020-as lezárása idején átmenetileg csökkent a kibocsátás, az üvegházhatású gázok légkörbeengedése tovább nőtt, ami aláássa az éghajlatváltozás elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseket.
A nettó zéró célok újraértékelése:
Az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport (IPCC) korábbi számításai szerint ahhoz, hogy az 1,5 fokos küszöbérték alatt maradjon, az üvegházhatású gázok globális kibocsátásának 2030-ig közel a felére kell csökkennie a 2010-es szinthez képest, és végül 2050-re el kell érnie a nettó nulla kibocsátást. A kibocsátások folyamatos növekedése miatt azonban most még ambiciózusabb intézkedésekre van szükség. A tanulmány társszerzője, Joeri Rogelj hangsúlyozza ennek sürgősségét, és azt javasolja, hogy a nettó nulla CO2-kibocsátás elérésének globális célját 2050-ről körülbelül 2035-re hozzuk előre, vagy pedig 2030-ig jelentősen mélyebb kibocsátáscsökkentést kell végrehajtani.
A nemzetközi együttműködés kihívásai:
Majid Al Suwaidi, a Cop28 főigazgatója elismeri az éghajlati válság összefüggéseit és a közös fellépés szükségességét. Elutasítja azt az elképzelést, hogy megnevezzük és megszégyenítsük azokat az országokat, amelyek nem teljesítik a párizsi megállapodásban vállalt kötelezettségeiket vagy nem csökkentik elég gyorsan a kibocsátást. Al Suwaidi hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a nemzetek közös megoldások mögé álljanak, hogy az éghajlat-változási menetrendet előmozdítsák, és a Cop28-on meghatározó eredményt érjenek el.