A világ élelmiszertermelésének több mint fele összeomolhat a következő 25 évben, melynek oka a vízhiány lesz. Drasztikus és azonnali lépések szükségesek a vízkészletek megőrzésére és az édesvízellátást biztosító ökoszisztémák pusztulásának megszüntetésére, hogy elkerüljük a katasztrófát, derül ki a Global Commission on the Economics of Water friss jelentéséből.
Hollandia 2022-ben hozta létre a szervezetet, több tucat vezető tudós és közgazdász munkájára támaszkodva, hogy átfogó képet alkosson a globális hidrológiai rendszerek állapotáról és kezelésük módjáról. A 194 oldalas jelentés a legnagyobb nemzetközi tanulmány, amely a vízválság minden aspektusát megvizsgálja, és a politikai döntéshozók számára megoldási javaslatokat tesz.
A világ vízválságban van
A világ népességének fele már most is vízhiánnyal küzd, a klímaváltozás miatt pedig ez a szám növekedni fog. Több mint 2 milliárd ember nem jut biztonságos ivóvízhez, és 3,6 milliárd ember – a népesség 44%-a – nem jut biztonságos higiéniához. Naponta 1000 gyermek hal meg azért, mert nem jut biztonságos vízhez. A jelentés szerint az évtized végére az édesvíz iránti kereslet 40%-kal fogja meghaladni a kínálatot.
Ennek oka, hogy az emberek vízszükségletét jelentősen alábecsülték eddig. Az igaz, hogy naponta 50-100 liter vízre van szüksége egy embernek higéniai okokból egy nap, de a megfelelő táplálkozás és minőségi táplálkozás egy ember számára napi 4000 liter felhasználását jelenti. Ami természetesen nem áll rendelkezésünkre.
Ha nem teszünk semmit, a vízproblémák 2050-re mintegy 8%-kal csökkentik a globális GDP-t, a szegény országok pedig 15%-os veszteséggel néznek szembe.
A klímaváltozás fokozza a vízhiányt
Rockström kiemelte, a jelentésből kiderül, hogy a víz a klímaváltozás egyik első áldozata. A most zajló környezeti változások a bolygó stabilitását veszélyeztetik. A klímaváltozás aszályokban és árvízekben nyílvánul meg, melyek további problémákat okoznak, mint az erdőtüzek az aszály és hőség miatt.
A globális hőmérsékletben minden 1 fokos emelkedés 7 százalékkal növeli a légkör nedvességtartalmát, ami felpörgeti a hidrológiai ciklust. Természetesen a természet pusztítása is tovább fokozza a válságot, mivel az erdők kivágása és a vizes élőhelyek lecsapolása megzavarja a hidrológiai körforgást. Az egyébként is katasztrofális helyzetet a támogatások is tovább rontják. Évente több mint 700 milliárd dollár támogatás jut a mezőgazdaságnak, melyek nagy részét rosszul kezelik, arra ösztönözve a gazdákat, hogy a szükségesnél több vizet használjanak öntözésre vagy egyéb pazarló gyakorlatokra. Az iparban pedig a termelt szennyvíz mintegy 80%-át nem hasznosítják újra.

A víz közös erőforrás kell legyen
A jelentés szerint fontos különbséget tenni a kék és zöld víz között. A kék víz a tavak, folyók és víztartó rétegek vize, a zöld víz pedig a talajban és növényekben tárolt nedvesség. Azért különösen fontos szétválasztani a kettőt, mert a világ szárazföldi csapadékmennyiségének mintegy fele zöld víz, azaz az ökoszisztémák egészséges növényzetéből származik. A növények a vizet visszavezetik a légkörbe felhők formájában, amelyek aztán a széllel lefelé haladnak. Kína és Oroszország a legfőbb haszonélvezői ezeknek a „légköri folyórendszereknek”, míg India és Brazília a fő exportőrök, mivel szárazföldjeik támogatják a zöld víz áramlását más régiókba. Azaz az egyes országok jelentősen függnek egymástól.
Johan Rockström, a Potsdami Éghajlati Hatáskutató Intézet igazgatója, a szervezet társelnöke szerint éppen ezért az édesvizet globális közjónak kell tekintenünk a világgazdaságban. Tharman Shanmugaratnam, Szingapúr elnöke és a szervezet társelnöke szerint az országoknak el kell kezdeniük együttműködni a vízkészletekkel való gazdálkodás terén, mielőtt még túl késő lenne.
Nincs összehangolt globális erőfeszítés a válság kezelésére
A globális vízrendszerek összekapcsolódása ellenére nincsenek globális vízügyi irányítási struktúrák. Az ENSZ az elmúlt 50 évben csak egy vízügyi konferenciát tartott, és csak a múlt hónapban nevezett ki vízügyi különmegbízottat. Miközben az egész emberi élet a víztől függ mintha elfelejtenénk, hogy milyen nélkülözhetetlen erőforrás.
A víz egyesek számára mesterségesen olcsó, mások számára túl drága
Ngozi Okonjo-Iweala, a Kereskedelmi Világszervezet főigazgatója, a szervezet társelnöke szerint az országoknak át kell irányítaniuk a támogatásokat, és meg kell szüntetniük a káros támogatásokat, miközben biztosítaniuk kell, hogy a szegény emberek ne kerüljenek hátrányos helyzetbe, mivel jelenleg a támogatások elsősorban a jobb módúaknak kedveznek.
A jelentés szerint a fejlődő országoknak hozzáférést kell biztosítani a vízrendszerek felújításához, a biztonságos vízellátás és a higiénia biztosításához, valamint a természeti környezet pusztulásának megállításához szükséges finanszírozáshoz is.
Mariana Mazzucato, a University College London közgazdászprofesszora, a szervezet társelnöke szerint az állami bankok által a fejlődő országoknak nyújtott hiteleket a vízügyi reformokhoz kellene kötni, melyek egyaránt lehetnek a vízvédelem és a vízfelhasználás hatékonyságának javítása, vagy közvetlen beruházások a vízigényes iparágak számára.