Nem várt gyorsasággal olvad az úgynevezett „Végítélet-gleccser” egy új kutatás szerint, ami azért kapta a nevét, mert összeomlása katasztrofális tengerszint-emelkedést okozhat – számol be erről a CNN amerikai hírportál. A Thwaites-gleccser nagyjából akkora, mint Florida, és a Nyugat-Antarktiszon található. A gleccsert részben egy jégplatform tartja a helyén, amely az óceán felszínére nyúlik ki. A talapzat úgy működik, mint egy gát, amely a gleccsert a szárazföldön tartja, és fontos védelmet nyújt az előbb említett tengerszint emelkedése ellen. Az óceán felmelegedésével azonban a kulcsfontosságú jéggát sérülékenysége is rendkívül nagy lesz.
A Nature folyóiratban szerdán közzétett két tanulmányban a tudósok kimutatták, hogy míg a jégtakaró nagy része alatt az olvadás üteme lassabb, mint korábban gondolták, a jég mély repedései és „lépcsőzetes” képződményei sokkal gyorsabban olvadnak.
A Thwaites-gleccserről évente több milliárd tonna jég zuhan az óceánba, ami az éves tengerszint-emelkedés mintegy 4%-át teszi ki. Különösen gyors olvadás történik azon a ponton, ahol a gleccser találkozik a tengerfenékkel, ezen a részen a képződmény az 1990-es évek vége óta közel 14 kilométert húzódott vissza, így egy nagyobb jégdarab érintkezik a viszonylag meleg óceáni vízzel.
Magának a Thwaitesnek a teljes összeomlása több mint 70 centiméteres tengerszint-emelkedéshez vezethet, ami elég lenne ahhoz, hogy világszerte pusztítást végezzen a tengerparti közösségekben, de ennél jóval aggasztóbb, hogy ha a Thwaites összeomlik, az a Nyugat-Antarktisz környező jégtakarójára is hatást gyakorol és végül mintegy 3 méteres vízszintemelkedést okozna.
A mostani kutatásban egy forróvizes fúró segítségével közel 600 méter mélyen fúrtak egy lyukat a jégbe, és öt napon keresztül különböző műszereket küldtek le, hogy méréseket végezzenek a gleccseren. És bár a kutatás eredményei „nagyon árnyalt és összetett képet” mutatnak, a tudósok megállapították, hogy ugyan a gleccser visszahúzódik, a jégtakaró lapos része alatt az olvadás mértéke a vártnál alacsonyabb volt. A tanulmány szerint az olvadás üteme átlagosan évi 2-5,4 métert tett ki, ami kevesebb, mint amit a korábbi modellek előre jeleztek. A kutatás szerint az olvadást a gleccser alján, a jégtakaró és az óceán között található hidegebb, frissebb vízréteg fékezi. Ennek ellenére a gleccser még továbbra is bajban van – állapítják meg. „Azt találtuk, hogy a kis mennyiségű olvadás ellenére még mindig gyors a gleccser visszahúzódása, tehát úgy tűnik, nem kell sok ahhoz, hogy a gleccser kibillenjen az egyensúlyából” – mondta Peter Davis, a British Antarctic Survey oceanográfusa.
A tudósokat egy másik megállapítás is meglepte. A vártnál sokkal összetettebb víz alatti gleccsertájat fedeztek fel, amelyet furcsa, lépcsőzetes teraszok és hasadékok – a jégpáncélon végigfutó nagy repedések – uralnak. A kutatócsoport megállapította, hogy az olvadás ezeken a területeken különösen gyors volt. A meleg, sós víz képes volt átáramlani és kiszélesíteni a repedéseket és hasadékokat, ami hozzájárult a gleccser instabilitásához. „A gleccser nem csak felfelé olvad, hanem ki is olvad” – mondta Britney Schmidt, a Cornell Egyetem docense, az egyik tanulmány vezető szerzője. A tanulmányok szerzői szerint a repedések és teraszok lejtős jege mentén történő olvadás „a jégtakaró összeomlásának elsődleges kiváltó oka lehet”. Az eredmények újabb réteget adnak a gleccser gyors olvadására utaló, riasztó tanulmányok sorához. (CNN)
Kiemelt kép: Olvadó jégfal
