Egyre gyakoribbá váltak a vízhiányos időszakok a városokban világszerte az elmúlt két évtizedben: ez a közelmúltban már több mint 80 nagyvárosi területet érintett. Ennek oka az aszály és a nem fenntartható vízhasználat miatti súlyos vízhiány. A jövőbeni előrejelzések szerint a városi vízválságok várhatóan fokozódni fognak, és súlyosan érintik majd a szociálisan, gazdaságilag és politikailag hátrányos helyzetű lakosságot. Ezzel kapcsolatban közölt egy tudományos értékű vizsgálatot a Nature című folyóirat. Ez a cikk azt vizsgálja, hogy a különböző csoportok vagy egyének közötti társadalmi egyenlőtlenségek hogyan játszanak döntő szerepet az ilyen válságok kialakulásában és megnyilvánulásában. A cikk konkrétan azzal érvel, hogy a nagy társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek miatt a városi elit túlfogyasztja a vizet, miközben a kevésbé kiváltságos lakosságot kizárják az alapvető hozzáférésből.
A cikk interdiszciplináris megközelítést alkalmaz a városi térségek egyenlőtlen háztartási vízhasználatának modellezésére és a különböző társadalmi csoportok vízfogyasztási trendjeinek becslésére. A dél-afrikai Fokváros rendkívüli egyenlőtlenségben felépülő nagyvárosi területe szolgál példaként annak bemutatására, hogy az elit fenntarthatatlan vízhasználata legalább annyira súlyosbíthatja a városi vízválságot, mint az éghajlatváltozás vagy a népességnövekedés.
Míg a tudományos tanulmányok a növekvő vízigényt gyakran a népességnövekedéssel párhuzamosan az urbanizált területek terjeszkedésének következményével magyarázzák, addig az éghajlatváltozást általában az édesvízkészletek rendelkezésre állását veszélyeztető erőnek tekintik a hőmérséklet és a csapadék tér-időbeli jellemzőinek megváltoztatásával. A fizikai és mérnöki tudományok azonban nem ismerik fel, hogy a társadalmi hatalom és a társadalom heterogenitása hogyan alakítja a városi vízválságok kibontakozását és azt, hogy valójában ki is az ez által veszélyeztetett személy.
A cikk a városi vízválságokat társadalmi-környezeti szélsőségekként értelmezi, és nyomon követi azokat a hidroklimatikus és társadalmi-politikai folyamatokat, amelyek a vízellátás és a vízkereslet közötti növekvő szakadékot, valamint az ebből eredő egyenlőtlen vízellátási bizonytalansági szinteket generálják. A cikk a kritikai társadalomtudományokra támaszkodva magyarázza meg a városi vízválságokat, mint amelyek aszimmetrikus hatalmi viszonyok által generáltak, és amelyek meghatározzák, hogy ki ellenőrzi a vizet és hogyan osztják újra azt a városon belül.
A modell eredményei rávilágítanak a kiváltságos társadalmi csoportok aránytalan vízhasználatára a város többi részéhez képest. Emellett a modell azt is megmutatja, hogy az egyes társadalmi csoportok másként – kevésbé megterhelően, vagy fájdalmasabban – élik meg az aszályos eseményeket, és másképp reagálnak rájuk. Végül a modell öt forgatókönyvet hasonlít össze annak felmérése érdekében, hogy a kiváltságosok vízfogyasztása milyen hatással van a városi vízháztartásra más lehetséges tényezőkhöz képest. A numerikus elemzés eredményei azt mutatják, hogy az olyan vízválságok, mint a fokvárosi Day Zero aszály, a város egyenlőtlen hatalmi dinamikája által előidézett elit fenntarthatatlan gyakorlatának termékei.
Következésképpen a városi vízválságok várhatóan egyre gyakoribbá válnak, és a társadalmilag, gazdaságilag és politikailag hátrányos helyzetű lakosságot érintik. E problémák kezelése a fenntarthatatlan vízgazdálkodási gyakorlatok hosszú távú társadalmi-környezeti következményeinek felismerését, valamint olyan proaktív aszályokkal szembeni ellenálló stratégiákat igényel, amelyek felismerik és kezelik a városi vízválságok mögöttes, akár szociológiai okait.
A tiszta vízhez való hozzáférés alapvető emberi jog, mégis a világ számos részén, különösen a városi területeken szűkös erőforrás. A víz iránti növekvő igény az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásaival együtt világszerte egyre több vízválsághoz vezetett. A dél-afrikai Fokváros súlyos vízügyi kihívásokkal küzdő város, amely 2018-ban súlyos vízválságot élt át. A város lakossága körülbelül 4,5 millió fő, és a Western Cape tartományi hatóság által kidolgozott társadalmi-gazdasági index alapján különböző társadalmi csoportokra oszlik. Ezek a csoportok az elit, a magas-közepes jövedelműek, az alacsony-közepes jövedelműek, az alacsonyabb jövedelműek és az informálisan beépített területek. A tanulmány becslése szerint az elit és a magas-közepes jövedelmű háztartások fenntarthatatlan mennyiségű vizet fogyasztanak, háztartásonként átlagosan 2 161 liter naponta, illetve 988,78 liter naponta. Ezzel szemben az alacsonyabb jövedelmű és az informális területek háztartásai lényegesen kevesebbet fogyasztanak, körülbelül 178 litert, illetve 41 litert háztartásonként, naponta.
A különböző társadalmi csoportok fogyasztási szokásait a jövedelemszint, a ház típusa és mérete, valamint a felszereltség határozza meg. A kiváltságos csoportok, akik általában tágas, kerttel és úszómedencével rendelkező házakban élnek, fogyasztják a legtöbb vizet a városban. Ennek a víznek a nagy részét nem alapvető vízszükségleteik kielégítésére használják fel, hanem olyan nélkülözhető fogyasztásra, mint például a kertek, úszómedencék és további területek, mint pl. pázsit öntözésére. Ezzel szemben az alacsonyabb jövedelmű és informális háztartások által fogyasztott víz nagy részét az alapvető vízszükségletek kielégítésére használják, például ivóvízként, vagy higiéniai célokra.
A legaggasztóbb az, hogy bár a kiváltságos csoportok a város lakosságának csak kis százalékát teszik ki, az egész város által elfogyasztott víz több mint felét ők használják fel. A tanulmány becslése szerint az informálisan felépült területek lakosai és az alacsonyabb jövedelmű háztartások, amelyek Fokváros lakosságának több mint 60%-át teszik ki, a város vízfogyasztásának mindössze 27,3%-áért felelősek. De a kiváltságos csoportok a közüzemi vízellátáson kívül magánvízforrásokhoz is hozzáférnek. Ezek a források azonban csak a közös vízkészletek, főként a felszín alatti vizek feltárása és kisajátítása után válnak magántulajdonúvá, kizárólag a kiváltságos felhasználók számára állnak rendelkezésre.
Ezek a fenntarthatatlan fogyasztási szokások a modern politikai-gazdasági rendszer következményei, amely az egyéni szabadság, a pénzügyi elismertség és a gazdasági növekedés szerint támogatja a fogyasztást. Miközben ez a rendszer egy kiváltságos kisebbségnek kedvez, csökkenti a természeti erőforrások elérhetőségét a kevésbé előnyös helyzetben lévő lakosság számára, és a környezetrombolás különböző formáit erősíti. A kiváltságos csoportok fenntarthatatlan vízfogyasztása nemcsak rövid távú problémát jelent, hanem hosszú távon is veszélyezteti a város vízkészleteinek rendelkezésre állását. A jómódú Cape Town-iak a közüzemi víz nem fenntartható használatával közvetlenül befolyásolják a város víztározóiban rendelkezésre álló vízmennyiséget. Ezzel párhuzamosan, amikor ezek a kiváltságos csoportok magánkutakat fúratva abból vizet vesznek fel, egyben kimeríthetik a terület felszín alatti vízforrásait is.
A fokvárosi vízválság nem egyedülálló, és rávilágít arra, hogy paradigmaváltásra van szükség a városi területek vízkészleteinek fogyasztásában és kezelésében. A vízfogyasztás jelenlegi modellje, amelyben a kiváltságosok a nekik járó résznél többet fogyasztanak, míg a kevésbé kiváltságosok az alapvető vízszükségletekért küzdenek, nem fenntartható. A kormányoknak és a többi érdekeltnek a tiszta vízhez való hozzáférést alapvető emberi jogként kell kezelniük, és olyan politikai stratégiát kell kidolgozniuk, amelyek biztosítják a vízkészletek igazságos elosztását. A vízválság továbbá rávilágít a fenntartható vízgazdálkodási gyakorlatok szükségességére, amelyek védik és megőrzik a vízkészletet a jövő generációi számára. (Nature.com)
Kiemelt kép: Cape Town, foto: Tobias Reich
