Inger Andersen, az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) ügyvezető igazgatója komoly aggályokat fogalmazott meg az EU természetvédelmi törvényével szembeni növekvő ellenállás miatt. A jogszabály, amelynek célja Európa hanyatló természeti területeinek megfiatalítása, máris komoly ellenállásba ütközik egyes politikai pártok részéről, amelyek ráadásul félretájékoztatják a választóikat és a közönséget. Andersen hangsúlyozta, hogy a törvény elfogadására égető szükség van, és kiemeli, hogy ez nem szabad, hogy politikai ideológia kérdése legyen, hanem inkább egy létfontosságú lépés a környezet védelme felé a jövő nemzedékek számára.

Az EU természetvédelmi törvénye és annak jelentősége:

A természet helyreállításáról szóló törvényt, az Európai Unió egyik kiemelt jogszabályát a biológiai sokféleség megőrzésének és a természetes ökoszisztémák helyreállításának sürgős szükségessége érdekében dolgozták ki. A törvény célja, hogy a leromlott természeti területek megfiatalításával rugalmasabbá tegye az európai ökoszisztémákat, és ezáltal hozzájáruljon az EU éghajlati céljainak eléréséhez. Ezen ökoszisztémák helyreállítása emellett döntő szerepet játszik a szén-dioxid természetes szén-dioxid-nyelőkben való tárolásában, elősegítve ezzel az éghajlatváltozás mérséklését. A jogszabály ezen felül a biológiai sokféleségről szóló COP15 konferencián tett uniós kötelezettségvállalás teljesítésére is törekszik, amelynek célja, hogy 2030-ig a világszerte leromlott állapotú természeti területeinek 30 százalékát a saját területeiken helyreállítsák. Az EU és tagállamai élen jártak ezekben a globális egyeztetéseken, ezért alapvető fontosságú a vállalt kötelezettségek teljesítésének biztosítása.

Ellenállás és félretájékoztatás:

Egyes politikai csoportok, élükön a konzervatív Európai Néppárttal (EPP), a természet helyreállításáról szóló törvény ellenzőiként lépnek fel. Azzal érvelnek, hogy a jogszabály indokolatlan terhet ró az európai gazdákra, sőt, azt állítják, hogy „globális éhínséghez” vezethet. Inger Andersen szerint ezek az aggodalmak félretájékoztatáson alapszanak, vagy azokat terjesztik, ezért elutasítja el ezeket. Csalódottságának adott hangot amiatt is, hogy a fenntarthatóságot, a mezőgazdaságot és a természeti erőforrások épségét hagyományosan támogató politikai pártok elleneznek egy olyan törvényt, amely összhangban van ezekkel az értékekkel. Andersen azt állítja, hogy a természet helyreállításának pártpolitikai kérdéssé tétele, a baloldal és a jobboldal szembeállítása abszurd elképzelés. Hangsúlyozza, hogy a természet magáról az életről szól, és a politikai megosztottságon túlmutatóan mindenki számára fontosnak kell lennie.

Mezőgazdaság és a biológiai sokféleség védelme

A természet helyreállításáról szóló törvény ellenzői azzal érvelnek, hogy a mezőgazdaság és a biológiai sokféleség védelme kizárja egymást. Azt állítják, hogy a mezőgazdaságra vonatkozó korlátozások bevezetése veszélyeztetné az élelmezésbiztonságot és a gazdaságok túlélését, különösen a növekvő költségek és az ukrajnai háború fényében. Andersen azonban, aki maga is gazdálkodó családból származik, ezzel a narratívával szemben az intelligens agrárpolitikát támogatja. Úgy véli, a politikai döntéshozók felelőssége, hogy foglalkozzanak a gazdák aggodalmaival, eloszlassák félelmeiket, és megkönnyítsék a fenntartható gazdálkodási gyakorlatokra való áttérésüket. Hangsúlyozta, hogy az ellenzők által terjesztett hamis narratívával ellentétben a mezőgazdaság és a biológiai sokféleség védelme harmonikusan megfér egymás mellett, biztosítva a környezeti fenntarthatóságot és a gazdálkodók megélhetését.

Európai vezetés és a sürgető kérdés

Az Európai Néppárt és más politikusok felhívásai, hogy a globális gazdasági aggodalmak miatt szüneteltessék a biológiai sokféleség és a természetvédelem terén tett szabályozási erőfeszítéseket az EU-n belül, Andersen határozottan amellett érvel, hogy ez egyáltalán nem bölcs vélemény és nem bölcs lépés. Hangsúlyozza, hogy a természet nem engedheti meg magának, hogy várjon, amíg más valós, vagy kitalált válságokkal foglalkoznak. A világnak a gazdasági fellendülés mellett a környezetvédelmet is prioritásként kell kezelnie, demonstrálva ezzel a fenntartható jövő iránti vezető szerepet és elkötelezettséget. Anderson sürgeti a politikai döntéshozókat, hogy olyan átfogó megközelítést fogadjanak el, amely felismeri az éghajlati válság sürgősségét és az azonnali cselekvés szükségességét.

Kiemelt kép: Inger Andersen – Fotó: Neil Palmer