Egy igazán avataros történet van kibontakozóban itt a Földünkön, azon belül is az amazóniai esőerdőben, melynek az alapja ezúttal is a pénz. Ecuador pénzszűkében van és adóssággal küzd és a kormány úgy látja a legjobbnak, ha olajfúrásokat engedélyez kiút gyanánt ebben a helyzetben. Azonban a fúrócsapatok nem csupán a bolygó egyik legfontosabb ökoszisztémájában fúrnak, amely nem mellesleg hatalmas mennyiségű, a bolygót felmelegítő szénhidrogént tárol, de fokozatosan közelednek egy olyan tiltott zónához, amely az őslakosok védelmét hivatott szolgálni. Mindeközben kiderült, hogy az ország legnagyobb olajtartalékai is az Anyafa alatt itt találhatók. Ennek a helynek, vagyis a Yasuní Nemzeti Parknak a története egyben esettanulmányt is nyújt arról, hogy a globális pénzügyi erők hogyan kényszerítik a fejlődő országokat arra, hogy a bolygó legváltozatosabb biológiai sokféleségű helyei közül néhányat hagyjanak kimeríteni.
Az olyan országok, mint Ecuador, már „elmentek a falig” – mondta María Fernanda Espinosa, ecuadori diplomata, az ENSZ Közgyűlésének korábbi elnöke. Az esőerdőnek ezen a részén történő fúrás nem Ecuador első számú választása volt. 2007-ben Rafael Correa, az akkori elnök újszerű alternatívát javasolt, amely szerint a 43-as blokknak nevezett parcellában lévő, akkor mintegy egymilliárd hordóra becsült olajtartalékot a földben hagyták volna. A terv szerint a világ többi országa egy 3,6 milliárd dolláros alapot hozott volna létre, amely az olaj becsült értékének a felét jelentette volna, és Ecuador kárpótlását szolgálta volna a tartalékok érintetlenül hagyásáért. Az elképzelés támogatói szerint ez az éghajlat, a biológiai sokféleség és az őslakosok jogai szempontjából is győzelem lett volna. És szerintük ez precedensértékű erkölcsi győzelem lett volna: Egy kis, fejlődő országot megfizettek volna azért, hogy lemondjon egy olyan erőforrásról, amely olyan helyeket tett gazdaggá, mint az Egyesült Államok és Európa. Azonban a kezdeti felbuzdulás után csak csekély összegű hozzájárulás érkezett. Ezért Ecuador Kínához fordult kölcsönökért, mintegy 8 milliárd dollárért a Correa-kormányzat alatt, amelyek egy részét olajjal kellett visszafizetni.
Más nemzetek is új olajkitermeléseket nyitnak meg, annak ellenére, hogy a Nemzetközi Energiaügynökség szerint az országoknak le kell állítaniuk az új projekteket a katasztrofális éghajlatváltozás elkerülése érdekében. A fejlődő országok azt mondják, hogy továbbra is hagyni kellene, hogy fosszilis tüzelőanyagokat használjanak, mivel történelmileg ők tehetnek a legkevésbé az éghajlatváltozásról. De gyakran éppen ezek az országok adnak otthont azoknak az ökoszisztémáknak, amelyek a legértékesebbek a globális felmelegedés és a biológiai sokféleség összeomlásának megakadályozásában. A Kongói Demokratikus Köztársaság például olyan olajblokkokat bocsátott árverésre, amelyek között esőerdők, tőzeglápok és a ritka hegyi gorillák menedékhelyének egy része is található.
Ecuadorban az olajipar ragaszkodik ahhoz, hogy a fúrások kevés kárral járhatnak, de a tudósok szerint még az eddigi legjobb esetek is erdőirtáshoz és más terhelésekhez vezettek. A tudósok szerint a legnagyobb környezeti károkat nem is az olajszennyezés, hanem a vállalat által épített út okozza. A szigorú ellenőrzések ellenére az út újabb ecuadori őslakosokat vonzott a területre, akik kivágták a fákat, hogy növényeket termesszenek. A helyi vadászok több állatot kezdtek elölni, hogy eladhassák őket, köztük a veszélyeztetett fajokat is. Az illegális fakitermelés is problémát jelent.
Emberek is veszélyben vannak. Yasuníban ismeretlen számú férfi, nő és gyermek él úgynevezett önkéntes elszigeteltségben, elutasítva a külvilággal való kapcsolatot. Őket Tagaeri és Taromenane néven emlegetik. Az ő rezervátumukban és a hozzá tartozó pufferzónában tilos a fúrás, de a kormány tisztviselői már tárgyaltak a védőövezet szűkítéséről, hogy több olajhoz jussanak.
Miközben az ecuadori vezetés joggal hivatkozhat arra, hogy a világ vezető nemzetei cserben hagyták őket a 2007-es megállapodással, ami révén az olajat nem termelték volna ki cserében a világ többi része által összeadott alap fejében, miközben az országnak óriási szüksége van az erőforrásra, a természeti népek és a természeti értékek megóvása is legalább ilyen súllyal esik a latba. Közben egy állami olajprojekt képviselői megkeresték a térségben élő őslakosokat pénzt, lakhatást és csatornázást ajánlva nekik a 43-as blokkban található területekért cserében ma tizenkét platform található az erdőben, amelyeket egy kavicsos út köt össze.
Jelenleg itt tartunk és nehéz megjósolni, hogy az állam igénye, az őslakosok szándéka és a természeti értékek védelme közül melyek lesznek a fontosabbak a másik rovására. Mi persze egyszerűen mondhatjuk, hogy persze, a természet és a klímaváltozás minimalizálása, de ne felejtsük el, hogy alig néhány évvel ezelőtt tehettünk volna érte, de mégsem volt elég fontos a számunkra. Igaz most is cselekedhetünk. De vajon ezúttal hatékonyabbak leszünk és figyelembe vesszük közben minden szereplő érdekeit? Ez hamarosan el fog dőlni…