A természet csodáinak palettájáról származik a sárgahasú unka (Bombina variegata), amely nem csupán megjelenésével, hanem különleges élettani tulajdonságaival is felhívja magára a figyelmet. 2025-ben a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya őt választotta az év kétéltűjének, rávilágítva ezzel egy veszélyeztetett faj különleges szerepére természeti ökoszisztémáinkban.
Egy mokány béka titkai
A sárgahasú unka megjelenése már önmagában is érdekes. A 4-6 centiméteres, robusztus testű béka hátát szürkésbarna, tüskés szaruszemölcsei borítják, amelyek kiváló álcát biztosítanak az avarban. Az igazi látványosságot azonban hasi oldala nyújta: citrom- vagy halványsárga foltjai élénk kontrasztot alkotnak sötét alapszínével. Ez a feltűnő mintázat a faj védekezésének kulcsa. Ha veszély fenyegeti, az unka jellegzetes „unkareflex” nevű testhelyzetet vesz fel: fejét és lábait felfeszítve hátra homorít, hogy megvillantsa figyelmeztető színeit.
Ez a béka nem csak színeivel, hanem kémiailag is védi magát. Bőrmirigyei olyan méreganyagot termelnek, amely irritálja a nyálkahártyákat, ezért a legtöbb ragadozó elkerüli. A fajhoz köthető ezen önvédelmi mechanizmusok miatt nemcsak szép, de kifejezetten figyelemre méltó tagja hazánk kétéltűinek.

Hol találkozhatunk vele?
A sárgahasú unka főleg Magyarország középhegységeiben, illetve dombvidékeinken él, 300 m feletti tengerszint feletti magasságokon. Kedvelt élőhelyei a nedves bükkösök, gyertyános-tölgyesek, valamint az erdők közötti gyepterületek. A tavasztól őszig tartó időszakban főként sekély, időszakos vizek közelében tartózkodik. Erdészeti utak keréknyomaiban, vizesárkokban vagy pocsolyákban pihen, ahol tápláléka is bőséggel elérhető: rovarok, lárvák, csigák és pókok.
Szaporodása is alkalmazkodott az időszakos vizekhez. A nőstény egyszerre 50-100 petét rak, amelyeket vízinövényekhez vagy a vízben található tereptárgyakhoz rögzít. Az ebihalak gyorsan, 1,5-2 hónap alatt alakulnak kisbékákká, ami szükségszerűen biztosítja a sikeres generációváltást az időszakos vizek kiszáradása előtt.
A faj veszélyeztetettsége
A sárgahasú unka magyarországi fennmaradása azonban számos kihívással néz szembe. Az egyik legnagyobb fenyegetést a klímaváltozás okozta csapadékhiány jelenti, amely az általa kedvelt időszakos kisvizek gyors kiszáradásához vezet. Az aszályos nyarak, valamint az erdőgazdálkodás során bekövetkező fakitermelések jelentősen csökkentik az elérhető élőhelyek számát. Különösen sebezhetőek azok az egyedek, amelyek erdei utak keréknyomaiban lelnek menedékre, mert ezek gyakran munkagépek áldozataivá válnak.
További komoly fenyegetést jelent a kitridgomba-betegség, amely már kimutatható volt a Mátra egyes területein, ahol a fertőzés a faj helyi állományainak drasztikus csökkenéséhez vezetett. Ez a gombabetegség világszerte pusztítja a kétéltűeket, és a keleti unka kereskedelme által is terjedhet, amelyet hazánkban már 2010 óta betiltottak.

Hogyan segíthetünk?
A sárgahasú unka védelme összetett feladat, amely az élőhelyek megőrzésétől a klímaváltozás hatásainak csökkentéséig széles körű tevékenységet igényel. Fontos a természetes vizesélőhelyek helyreállítása és a megmaradt időszakos vizek védelme. Az erdõgazdálkodási gyakorlatok átalakítása – például az idős erdők kivágásának korlátozása – szintén alapvető lenne a populáció fenntartásához.
Képek forrása: MME