Az ENSZ legutóbbi klímakonferenciáján megállapodás született arról a tervről, hogy a globális felmelegedést 1,5 Celsius-fok alatt kell tartani, és 2050-re el kell érni a nettó nulla kibocsátást. A Yale School of the Environment cikke szerint azonban a kutatók arra figyelmeztetnek, hogy ezek az ígéretek nem alapulnak megalapozott tudományos eredményeken, és nem fogják tudni megelőzni az éghajlatváltozás legsúlyosabb hatásait.

A decemberben Dubajban ülésező klímakonferencia résztvevői ígéretet tettek arra, hogy a tudományok ismeretében megalapozott irányvonalat jelölnek ki az éghajlati rendszer stabilizálására. Sok tudós szerint azonban ezek az ígéretek rosszul meghatározottak és tele vannak kiskapukkal. A klímakonferencián két fő célkitűzésre vonatkozó cselekvési tervben állapodtak meg: a globális felmelegedést 1,5 fok alatt kell tartani, és az üvegházhatású gázok nettó nullás kibocsátását 2050-ig el kell érni. A tárgyaló felek ígéretet tettek arra, hogy mindkét célkitűzést a tudománynak megfelelően fogják megvalósítani, viszont egyik célkitűzésnek sincs olyan elfogadott meghatározása, amely lehetővé tenné annak megítélését, hogy sikerült-e elérni.

A 1,5 fokos céllal kapcsolatban brit meteorológusok a Nature folyóiratban arról számoltak be, hogy a globális átlaghőmérséklet mérésének módjáról való megállapodás hiánya valószínűleg akár egy évtizeddel is késleltetheti a küszöbérték túllépésének hivatalos elismerését. A kritikus kérdések eddig azért maradtak a radar alatt, mert a tudósok nem akarták összezavarni vagy elbizonytalanítani a döntéshozókat, akik a közvélemény támogatását akarják növelni az éghajlatváltozás elleni fellépéshez. Egy másik tanulmány, melyet Matthew Gidden, az ausztriai Nemzetközi Alkalmazott Rendszerelemzési Intézet (IIASA) klímamodellezője vezetett megállapította, hogy az országok bejelentési kötelezettségét meghatározó szabályok lehetőséget biztosítanak az országoknak, hogy évekkel a valóság előtt azt mondhassák, elérték a nettó nulla célt. 

Mindeközben a 1,5 fokos értékhatár már most itt van. A 2023-as napok mintegy harmada meghaladta az 1,5 fokos küszöbértéket, szeptember pedig 1,8 fokkal volt melegebb, mint az iparosodás előtti időkben. A Berkeley Earth becslése szerint a 2023-as globális átlaghőmérséklet 1,54 ± 0,06 °C-kal haladja meg az 1850-1900 közötti átlaghőmérsékletet, és ez az első alkalom, hogy az éves átlaghőmérséklet több mint 1,5 °C-kal meghaladja az iparosodás előtti alapidőszakot.

A NASA 2023-as globális hőmérsékleti előrejelzése is megerősítette, hogy a globális felmelegedés nem csak folytatódik, a különböző politikai célkitűzések ellenére, hanem az elmúlt 40 évben fel is gyorsult.

A globális felmelegedésnek az iparosodás előtti szinthez képest 1,5 fokban való korlátozására vonatkozó célkitűzés először a 2015-ös párizsi megállapodással került be a nemzetközi klímaváltozási politikába. A megállapodás részeként a kormányok ígéretet tettek arra, hogy a felmelegedést jóval 2 fok alatt tartják, miközben erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy a felmelegedést 1,5 fokra korlátozzák.

A tudósok azonban aggódnak amiatt, hogy a tárgyaló felek által az ellentételezés kiszámítására elfogadott rendszer ellentmondásos és visszaélésekre hajlamos. Az éghajlatkutatók hagyományosan az előző három évtized átlagában értékelik a hőmérsékleti trendeket. Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete (IPCC), amely a nemzetközi közösség számára értékeli az éghajlati tudományt, most két évtizedet javasol. Függetlenül a számítások hosszától, mindkét esetben a közelmúltbeli hőmérsékleteken alapuló számítások azt jelentik, hogy az átlag mindig elmarad a valóságtól, amit az időszak hűvösebb első évei tartanak alacsonyan. Az eredmények nem fogják tükrözni a jelenlegi helyzetet – írja Betts a dubaji konferencián megjelent Nature-cikkben. A gyakorlatban a 20 éves átlag az időszak közepén mért hőmérsékleteket fogja tükrözni. Ezzel a számítási módszerrel a 1,5 fokos felmelegedés csak egy évtizeddel az 1,5 Celsius-fok átlépése után kerülne megerősítésre. A közbeeső években, akár több évtizedig, állítások és ellenállítások váltakoznának az éghajlatkutatók és a politikusok között. Az éghajlatkutatók állítanák, hogy a világ szinte biztosan átlépte a küszöbértéket, a politikusok azt állítanák, hogy még van idejük a kibocsátás csökkentésére. Piers Forster, a Leedsi Egyetem munkatársa, több IPCC-jelentés vezető szerzője szerint ez a tagadás már Dubajban is látható volt. A konferencia globális mérlegéről szóló megállapodás, amely a párizsi vállalások teljesítésére irányuló cselekvési terveket foglalta össze, azt állította, hogy eddig 1,1 fokos felmelegedés történt, egy visszamenőleges átlag alapján, míg a jelenlegi valós átlag 1,3 fok körül van. 

Az ENSZ éghajlat-változási tárgyalásainak tudományos integritása szempontjából a második kihívás az, hogy hogyan értékeljük a kormányok által tett ígéretek teljesülését, amelyek szerint 2050-re nettó nulla kibocsátást kell elérni. A kötelezettségvállalások előírják, hogy az üvegházhatást okozó gázok további kibocsátását az említett időpontig ellensúlyozni kell az erdőkben vagy máshol az ezzel egyenértékű mennyiségek megkötésére irányuló emberi tevékenységekkel. A tárgyaló felek által elfogadott ellentételezés kiszámítása azonban ellentmondásos és könnyen vissza lehet élni vele. 

A nettó nulla kibocsátási célt az IPCC javasolta és a glasgow-i klímakonferencián fogadták el. A nettó nulla érték kiszámítására azonban két különböző módszert alkalmaznak, egy tudományos módszert, amelyet az IPCC tudósai használnak a szén-dioxid valós mérésére, és egy lazább módszert, amelyet a tárgyalófelek fogadtak el, és amelyet most az ENSZ klímaváltozási megállapodásaiba is beépítettek. A tudósok és a tárgyalófelek egyetértenek abban, hogy csak a kezelt erdők minősülhetnek ellentételezésnek. Ezen túlmenően azonban nincs egyetértés.

A kormányok által fontolóra vett kompenzációs intézkedések többsége az erdőgazdálkodással kapcsolatos, gyakran az éghajlatváltozás természetalapú megoldásainak nevezik őket. Annak eldöntése azonban, hogy az erdőkben a szén-dioxid-felvétel milyen mértékben antropogén – és így potenciálisan a kibocsátások ellentételezéseként elszámolható -, és milyen mértékben természetes, nehéz feladat, mivel az erdők folyamatosan megkötik és felszabadítják a természetes szén-dioxidot. 

A tudósok és az ENSZ tárgyalói egyetértenek abban, hogy csak a közvetlenül kezelt erdők minősülhetnek potenciális ellentételezésnek, de az IPCC megközelítése szerint csak a kezelt erdőkben közvetlenül az ember által végzett tevékenységekkel, például faültetéssel vagy a fakitermelés csökkentésével megkötött szén-dioxidot kellene elszámolni. A természetes folyamatok eredményeként a kezelt erdőkben megkötött szén nem számítható be, mivel az egyszerűen az ökoszisztémák és a légkör közötti természetes szénkörforgás része. A klímakonferencián részt vevő tárgyaló felek azonban azt mondják, hogy a kezelt erdőkben megkötött összes szén-dioxidot beszámítják a kibocsátásokba. A két megközelítés eredményei nagyon eltérőek lehetnek. 

Gidden tanulmánya megállapította, hogy az ENSZ szabályai lehetővé teszik a kormányok számára, hogy együttesen évente 4-7 milliárd tonna szén-dioxidot kompenzáljanak a természetes folyamatokból, amelyek az IPCC megközelítése alapján nem minősülnek megfelelőnek. Ez a jelenlegi teljes fosszilis tüzelőanyag-kibocsátás 10-18 százalékát teszi ki, és ez a szám 2050-ig várhatóan tovább fog emelkedni. Szénciklus-szakértők szerint ez azzal a veszéllyel jár, hogy az ENSZ a számításai alapján a globális nettó nulla kibocsátást több évvel korábban elérje, mint ahogy az az IPCC definíciója szerint történne, sőt, akár meg is semmisíti a valódi nettó nulla elérésének reményét.

A tudomány és a politika is különböző célszámokat használ, de más céllal. Kérdés a politika mikor ismeri fel és be, hogy jelen esetben mindegy hogyan tud trükközni a számokkal, a tényekkel sajnos nem tud. A klímaváltozás egyre erősebb következményekkel jár, szerte a világon, amit nem évről évre, de már minden nap tapasztalunk. 

Az eredeti cikk teljes terjedelmében is olvasható angol nyelven: https://e360.yale.edu/features/un-climate-science-1.5-net-zero