Bevezetés:
A Science című tudományos folyóiratban nemrégiben megjelent tanulmány kimutatta, hogy az országok többségének nettó nulla kibocsátási terveit valószínűleg nem sikerül megvalósítani, ami a világot a század végére katasztrofális globális felmelegedés felé vezető pályára állítja. A jelentés kiemeli, hogy a mintegy három tucatnyi ország által kitűzött nettó nulla százalékos célok mintegy 90%-a, az eddig meghozott intézkedések tükrében nem hiteles, ami aggodalomra ad okot azzal kapcsolatban, hogy képesek lesznek-e az üvegházhatású gázok kibocsátását kellőképpen visszaszorítani. A globális hőmérséklet további emelkedésével egyre nyilvánvalóbbá válik az éghajlatváltozás kezelésének sürgőssége, mivel a tudósok arra figyelmeztetnek, hogy a 2 Celsius-fokot meghaladó felmelegedés katasztrofális következményekkel járna mind az emberi életre, mind a környezetre nézve. Ebben a cikkben megpróbáljuk áttekinteni a tanulmány megállapításait, bemutatni az általa azonosított, céljaiktól lemaradó országokat, megvizsgálni a nettó nulla kibocsátás elérésének kihívásait, ezekkel egyben kiemelni, hogy azonnali cselekvésre van szükség az éghajlatváltozás mérséklése érdekében.
Kihívások a nettó nulla kibocsátási célok elérésében:
A tanulmány csak néhány országgal kapcsolatban mutatott nagyobb bizalmat a nettó nulla kibocsátási célok elérésében. Új-Zéland, az Európai Unió és az Egyesült Királyság, ezen „magasabb” kategóriába tartozó kevés ország közé tartozott. Ugyanakkor továbbra is jelentős kihívások állnak fenn, különösen az olyan ágazatokban, mint a mezőgazdaság és az ipar, ahol a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése nehezebbnek bizonyul. Míg az európai energiaágazat jelentős előrelépéseket tett a kibocsátás csökkentése terén, más ágazatokban összehangolt erőfeszítésekre van szükség a kívánt eredmények eléréséhez.
Lemaradó országok:
A tanulmány több olyan országot is azonosított, amelyek a nettó nullára vonatkozó terveik tekintetében az „alacsonyabb” vagy „sokkal alacsonyabb” bizalmi indexszel rendelkeznek. Ezek közé tartozik India, Ausztrália, Brazília, Indonézia, Dél-Afrika, az Egyesült Arab Emírségek, valamint a világ két legnagyobb kibocsátója, Kína és az Egyesült Államok. Az Egyesült Arab Emírségek bekerülése a rosszabbúl teljesítő kategóriába különösen figyelemre méltó, mivel az ország ad otthont a közelgő ENSZ éghajlat-változási csúcstalálkozónak, a COP28-nak. A tanulmány megállapította, hogy az Egyesült Arab Emírségek nettó nullára vonatkozó terve nem rendelkezik jogi kötöttséggel, átfogó szakpolitikai végrehajtással és a kibocsátás csökkenésének egyértelmű jeleivel. Az alacsony helyezés miatt (is -a szerk.) megkérdőjeleződött az Egyesült Arab Emírségek COP28-as elnökségének hitelessége.
A globális felmelegedés következményei:
Az emberi tevékenységből származó üvegházhatású gázok kibocsátásának növekedése az iparosodás előtti idők óta már most is körülbelül 1,2 Celsius-fokkal emelte a globális hőmérsékletet. Ez megváltozott időjárási mintákat, fokozódó hőhullámokat, erdőtüzeket és ciklonokat eredményezett. A tanulmány előrejelzése szerint 2100-ra a globális hőmérséklet 1,7 és 3 Celsius-fok között fog emelkedni, a következő évek kibocsátási szintjétől függően. Még ennek a tartománynak az alsó vége is meghaladja a globális vezetők által a 2015-ös párizsi megállapodásban kitűzött 1,5 Celsius-fokos célt.
A nemzeti szinten meghatározott hozzájárulások (NDC-k) jelentősége:
A kutatók az országok kibocsátás-csökkentési céljait, az úgynevezett nemzeti szinten meghatározott hozzájárulásokat (NDC-k) értékelték a jogilag kötelező erejű, hiteles politikai végrehajtási tervek és a közeljövőben csökkenő kibocsátási tendenciák alapján. Sajnos a legtöbb esetben jelentős szakadékot találtak az ígéretek és az adott helyszíneken, országokban végrehajtott intézkedések között. Sok országnak nem sikerült ígéreteit konkrét intézkedésekre váltania és jelentős előrelépést felmutatnia.
Sürgető a kibocsátáscsökkentés fokozása:
Joeri Rogelj és munkatársai egy másik tanulmánya, amelyet a fent említett jelentéssel együtt tettek közzé, hangsúlyozza a jelentősebb kibocsátáscsökkentés sürgősségét ebben az évtizedben. Az aktualizált szén-dioxid-kibocsátási költségvetés, amely a szén-dioxid-kibocsátás megengedett mértékét jelenti a hőmérsékleti célok betartása érdekében, azt mutatja, hogy a világ 2030 előtt kimeríti a felmelegedés 1,5 Celsius-fokra való korlátozására rendelkezésre álló keretet, ha a jelenlegi kibocsátási ütemek fennmaradnak. Ez a riasztó megállapítás hangsúlyozza, hogy azonnali és ambiciózus intézkedésekre van szükség az éghajlatváltozás legsúlyosabb hatásainak elkerülése érdekében.
