Ami miatt a bolygó eddig csak 1,5 fokkal melegedett fel az ipari forradalom előtti hőmérséklethez képest, az annak köszönhető, hogy az óceánok, erdők, a talaj és egyéb természetes folyamatok az emberi szén-dioxid kibocsátás felét elnyelték. Ahogy melegedik fel a bolygó, egyre több jel mutat azonban arra, hogy ez összeomlóban van. A természetes szén-dioxid elnyelők összeomlásának következményeivel pedig eddig még az éghajlati modellek sem számoltak. 

Az már tény, hogy 2023 volt a legmelegebb év, amit többek között a Meteorológiai Világszervezet (WMO) és a Európai Unió Copernicus nevű klímaváltozást figyelő szolgálata (CCCS) is megerősített. Egy nemzetközi kutatócsoport előzetes megállapításai szerint tavaly a szárazföld által elnyelt szén mennyisége is átmenetileg összeomlott, vagyis az erdők, a növények és a talaj szinte egyáltalán nem nyeltek el szenet. 

Mindezek mellett ráadásul a másik nagy szénelnyelő, a tengerek és óceánok is kritikus állapotban vannak. Az óceánok az elmúlt évtizedekben a fosszilis tüzelőanyagokból származó felmelegedés 90 százalékát szívták magukba, ami a tengerek hőmérsékletének emelkedéséhez, ezzel pedig az óceánok szén-dioxid-nyelőképességének gyengüléséhez vezetett. A grönlandi gleccserek és a sarkvidéki jégtakarók a vártnál gyorsabban olvadnak, ami megzavarja a Golf-áramlat óceáni áramlását, és lassítja az óceánok szén-dioxid-elnyelésének ütemét. 

Johan Rockström, a Potsdami Éghajlatkutató Intézet igazgatója a New York-I Éghajlatvédelmi Hét egyik rendezvényén a múlt hónapban elmondta, hogy “repedéseket látunk a Föld rendszereinek ellenálló képességében. A szárazföldön hatalmas repedéseket látunk, a szárazföldi ökoszisztémák elveszítik szénraktározó és szénfelvevő képességüket, de az óceánok is az instabilitás jeleit mutatják. A természet eddig kiegyensúlyozta a visszaéléseinket. Ennek lassan vége.” 

Nézd meg Johan Rockström legújabb TED Talk előadását angolul itt:

Teljes összeomlást kockáztatunk

Az elmúlt 12 ezer évben a bolygó éghajlata törékeny egyensúlyban volt. Ez tette lehetővé a mezőgazdasági forradalmat és az emberiség fejlődésének kezdetét. Egészen mostanáig ahogyan növekedett az emberi szén-dioxid kibocsátás, azal párhuzamosan egyre nőtt a természet szén-dioxid elnyelő képessége is. Ennek oka, hogy a magasabb szén-dioxid-koncentráció miatt a növények gyorsabban nőnek, és több szenet tárolnak. Ez a képessége a növényeknek azonban, mint a tudósok megállapították, nem növekszik a végtelenségig. A talajból származó kibocsátás – ami az óceánok után a második legnagyobb aktív szénraktár – a jelenlegi ütemben folytatódva várhatóan 40 százalékkal fog növekedni az évszázad végére, mivel a talajok szárazabbá válnak és a mikrobák gyorsabban lebontják őket.

A Kongó-medencében található nagy trópusi esőerdő maradt az egyetlen erős szén-dioxid elnyelő, ami többet von el, mint amennyit a légkörbe bocsát ki. Egy júliusban közzétett tanulmány szerint az erdők által 1990 és 2019 között elnyelt szén-dioxid összmennyisége ugyan állandó volt, de régiónként jelentős eltéréseket mutatott. A boreális erdőkben – amelyekben a szárazföldön található összes szén mintegy harmada található, és amelyek Oroszország, Skandinávia, Kanada és Alaszka területén húzódnak – az éghajlati válsággal összefüggő bogárinváziók, tűzvészek és fakitermelés céljából történő irtás miatt az általuk elnyelt szénmennyiség több mint egyharmadával csökkent. Az Amazonas csökkenő ellenálló képességével és a trópusok egyes részein uralkodó aszályos körülményekkel együtt az északi erdőkben uralkodó forró körülmények hozzájárultak ahhoz, hogy 2023-ban összeomlott a föld elnyelője – ami a légköri szén-dioxid-kibocsátás mértékének megugrását okozta. Azt hittük bármeddig kizsigerelhetjük a bolygót és a természetet, minden következmény nélkül. Eddig tartott az emberi kapzsiság, már a természet sem képes helyrehozni kárt. 

Az éghajlati modellek sem számoltak vele

A kutatók szerint a szén szárazföldön és az óceánon keresztül történő áramlása továbbra is az éghajlattudomány egyik legkevésbé értett része. A műholdas technológia javította az erdők, a tőzeglápok, a permafroszt és az óceáni ciklusok nyomon követését, de a nemzetközi jelentésekben szereplő értékelések és előrejelzések gyakran nagy hibahatárokkal rendelkeznek. Ez megnehezíti annak előrejelzését, hogy a világ természetes szén-dioxid-nyelői hogyan fognak viselkedni a jövőben. A legtöbb éghajlati modell ezért nem számol a természetes ökoszisztémák hirtelen összeomlásával, ami miatt a modellek által előre jelzettnél gyorsabb globális felmelegedés következhet be. 


Abban egyetértenek a modellek, hogy mind a szárazföldi, mind az óceáni szén-dioxid nyelő a jövőben csökkenni fog az éghajlatváltozás következtében. Nem mindegy azonban milyen gyorsan. Eddig a modellek azt mutatták, hogy ez lassan következik be körülbelül 100 éven belül. A 2023-as év azonban előrevetíti, hogy ez sokkal gyorsabban is megtörténhet. 

A tudósok által használt legújabb Földrendszer-modellek közül sok tartalmazza a globális felmelegedés természetre gyakorolt hatásainak egy részét, olyan hatásokkal számolva, mint az Amazonas kipusztulása vagy az óceáni áramlatok lassulása. De olyan események, amelyek az elmúlt években jelentős kibocsátási forrásokká váltak, nem kerültek be a modellekbe. „Egyik modell sem számolt be olyan veszteségeket, mint a megfigyelt szélsőséges tényezők, például a tavalyi kanadai erdőtüzek, amelyek hat hónapnyi amerikai fosszilis kibocsátást tettek ki.” – mondja Philippe Ciais, a Francia Éghajlat- és Környezettudományi Laboratórium kutatója, a 2023-as természetes szén-dioxid elnyelő kapacitásról készült tanulmány egyik szerzője. Egy, a szerző által két évvel korábban készített tanulmányból az is kiderült, hogy Szibéria is ugyanennyi szenet elveszített. Mindeközben ráadásul tömegesen száradnak ki a fák a szárazságtól, amivel szintén nem számolnak a modellek. 

Be kell ismernünk, hogy a klímaváltozás mérsékléséhez szükségünk van a természetes ökoszisztémákra, azaz egészséges óceánokra, tengerekre, folyókra, erdőkre, árterekre, gyepterületekre, tőzeglápokra. Az emberiség számára jelen pillanatban ez biztosítja az egyetlen lehetőséget az emberi szén-dioxid-szennyezés elnyelésére, amely 2023-ban rekordmennyiségű, 37,4 milliárd tonnát tett ki. Ezen ökoszisztémák azonban sérülékenyek és elérték az alkalmazkodási képességük végét. Ennél jobban nem lehet már kizsigerelni a természetet, azaz csökkenteni a természetes ökoszisztémák arányát. Természetes szénelnyelők nélkül pedig még nehezebb lesz tartani a kibocsátási célokat. Noha számos becslés készült már arról, hogyan növelhetnénk az erdők és természetes ökoszisztémák által elnyelt szénmennyiséget, sok kutató és NGO arra igyekszik felhívni a figyelmet, hogy első lépésként a már meglévő szén-dioxid-elnyelőket és -raktárakat kell megvédenünk: az erdőirtás megállításával, a kibocsátás csökkentésével és a lehető legegészségesebb állapotuk biztosításával.