A szélsőséges hőhullámok egyre gyakoribbá és intenzívebbé válnak az éghajlatváltozás folyamatos hatásai miatt. A tudósok már régóta nyomon követik ezeket az extrém időjárási eseményeket, de az Egyesült Államok és Kanada csendes-óceáni északnyugati részén a közelmúltban lezajlott hőhullám sok tudóst megdöbbentett. Ez a hőhullám példátlan volt, és statisztikai szempontból nem történhetett volna meg. A Nature Communications című folyóiratban nemrégiben megjelent tanulmányban egy klímakutatókból álló csoport azt vizsgálta, hogy mely régiók vannak leginkább kitéve a hasonló, statisztikailag képtelen események kockázatának, és mely régiókban nem fordult elő korábban ilyen esemény.
A csapat a statisztika egyik ágát, az extrémérték-elméletet használta a jövőbeli hőhullámok valószínűségének felmérésére. Ezt a módszert azonban korlátozza az a tény, hogy nem tudja figyelembe venni a fizikai mechanizmusok olyan különleges kombinációit, amelyek nem feltétlenül léteznek a történelmi feljegyzésekben. A csendes-óceáni északnyugati hőhullám egyike volt azon közelmúltbeli eseményeknek, amelyek megkérdőjelezték ezt a módszert, és amelyeknek a szélsőérték-elmélet szerint nem lett volna szabad bekövetkezniük.
Az 1959 és 2021 közötti történelmi adatokat vizsgálva a csapat azt találta, hogy a Föld szárazföldi felszínének 31%-a már átélt statisztikailag valószínűtlen hőséget. Ezek a régiók az egész Földön szóródtak, egyértelmű területi mintázat nélkül. Elemezték az éghajlati modellek által előállított „nagy együttes” adatokat is, amelyek sokszorosan szimulálják a globális éghajlatot. Ezek a szimulációk sokkal több példát hoztak létre a ritka eseményekre.
A tanulmány legfontosabb következtetései azonban azokból a régiókból származnak, amelyekben az elmúlt hat évtizedben nem tapasztaltak különösen szélsőséges hőséget. A kutatócsoport számos olyan régiót azonosított, ahol a közeljövőben nagyobb valószínűséggel fordulhat elő valamilyen rekordot döntő időjárási esemény. Ezekben a régiókban különösen nagy kárt okozhat egy rekordhőhullám, mivel nincs tapasztalatuk egy ilyen extrém kiugró eseménnyel kapcsolatban, és az eddig megszokott időjárás kevésbé ösztönzi őket arra, hogy felkészüljenek egy ilyenre. A társadalmi-gazdasági tényezők, beleértve a népesség nagyságát, a népességnövekedést és a fejlettségi szintet, súlyosbítják ezeket a hatásokat.
A globálisan leginkább veszélyeztetett régiók közé tartozik többek között Afganisztán, Közép-Amerika több országa és Oroszország távol-keleti része. Ezen régiók szerepe meglepő lehet, mivel jellemzően nem hozzák őket összefüggésbe az éghajlatváltozás szélsőséges hőhatásaival úgy, mint például Indiát vagy a Perzsa-öblöt. Közép-Európa és Kína több tartománya, köztük Peking környéke is sérülékenynek tűnik, ha figyelembe vesszük a rekordok szélsőségességét és a népesség nagyságát, de mint fejlettebb területek, valószínűleg már rendelkeznek tervekkel a súlyos hatások enyhítésére.
A tanulmány két fontos kérdést vet fel. Először is, statisztikailag valószínűtlen hőhullámok bárhol előfordulhatnak a Földön, és óvatosnak kell lennünk, ha a történelmi feljegyzéseket csupán elszigetelten és nem az összes eshetőség vizsgálatára használjuk a lehetséges „maximális” hőhullám becslésére. A politikai döntéshozóknak világszerte fel kell készülniük az olyan rendkívüli hőhullámokra, amelyek a jelenlegi feljegyzések alapján egyelőre valószínűtlennek tűnnek. Másodszor, számos olyan régió van, amelynek történelmi rekordja nem kivételes, és ezért nagyobb a valószínűsége, hogy az a közeljövőben meg fog dőlni. Ezek a régiók eddig szerencsések voltak, de ennek következtében valószínűleg kevésbé lesznek felkészülve egy példátlan hőhullámra a közeljövőben. Különösen fontos, hogy ezek a régiók felkészüljenek az eddig tapasztaltnál intenzívebb hőhullámokra.
Az ilyen kiugró hőhullámok nyomon követése azért fontos, mert az országok általában a kollektív emlékezetben lévő legszélsőségesebb időjárási esemény körüli szintre készülnek fel. Egy példátlan hőhullám politikai válaszlépéseket válthat ki a jövőbeli hőség hatásainak csökkentése érdekében. Például a 2003-as súlyos hőhullám Európában a becslések szerint 50 000-70 000 többlethalálozást okozott. Bár azóta voltak intenzívebb hőhullámok is, a 2003-ban bevezetett reagálási terveknek köszönhetően egyik sem okozott ilyen magas halálozási arányt.
