Négyszer gyorsabb a Jeges-tenger savasodása, mint más óceánoké, erről jelent meg most tanulmány a Sience magazinban. A The Guardian által szemlézett tudományos írás szerzőit “megdöbbentette”, hogy a tengeri és óceáni jégfelület elolvadása milyen mértékben gyorsítja a levegőben jelenlevő CO2 elnyelését és ezzel a savasodás felgyorsulását okozza.

Egy új tanulmány szerint a nyugati Jeges-tenger savasodása háromszor-négyszer gyorsabban zajlik, mint más óceáni medencékben. Az óceánok és a tengerek ugyanis a légkörben lévő összes szén-dioxid egyharmadát nyelik el, így a fosszilis tüzelőanyagok használatának növekedése miatt savasabbá válnak. A Science című tudományos folyóiratban csütörtökön megjelent tanulmány szerint az elmúlt három évtizedben az Északi-sarkvidéken a tengeri jég gyors ütemű csökkenése felgyorsította a hosszú távú savasodás ütemét. De hogyan is zajlik ez?

A kínai Jimei Egyetem Sarkvidéki és Tengeri Kutatóintézetének, valamint az amerikai Delaware Egyetem Tengeri Tudományok és Politika Tanszékének kutatói szerint a tengeri jég gyors elvesztése a tengervizet nagyobb felületen teszi ki a légkörrel való kölcsönhatásnak, ami elősegíti a szén-dioxid gyorsabb ütemű felvételét. Ez így nagyobb ütemű lesz a Jeges-tengeren, mint az Atlanti-óceán, a Csendes-óceán, az Indiai-óceán, az Antarktisz és az Antarktisz alatti medencékben.

„Más óceáni rendszerekben a savasodást a légköri szén-dioxid növekedése okozza, amely évente körülbelül 2 ppm (egységnyi térfogat milliomod része) sebességgel növekszik” – mondta Wei-Jun Cai, a Delaware-i Egyetem tengerkémiai szakértője és a tanulmány egyik szerzője.

A savasodási tendenciák általában követik a szén-dioxid növekedése által előre jelzett tendenciákat az idők során – mondta. Amikor azonban a tudósok összehasonlították az 1994 és 2020 között az Északi-sarkvidékről gyűjtött adatokat más óceáni medencékkel, azt találták, hogy a savasodás sokkal gyorsabban zajlik az Északi-sarkvidéken.

A megváltozott tengervíz kémiai összetételének hatása „nagyon nagy hatással” lesz a tengeri élővilágra, jósolja Cai. Példaként olyan tanulmányokra hivatkozott, amelyek szerint az óceánok savasodása veszélyt jelent a korallzátonyokra.

„Az alacsonyabb szélességi fokokon korallzátonyok találhatóak, és ha szén-dioxidot adunk a vízhez, a szén telítettségi rátája is megnő, és a korallok növekedése megtorpan” – mondta. A savasodás csökkenti a vízben található, a korallváz felépítéséhez szükséges karbonát tartalmát.

A tengervíz alacsonyabb pH-ja, vagyis savassága számos rendszerre hatással lehet, és még egyes fémvegyületeket is mérgezőbbé tehet – tette hozzá.

„Még messze nem tudjuk, hogy ennek milyen hatása van a biológiai rendszerekre. Nem tudjuk, milyen organizmusokra lehet hatással. Ezt a biológiai közösségnek kell megvizsgálnia.”

Kiemelt kép: Jégfal a tengeren – Agustín Lautaro