Negyven éve követik nyomon a tudósok a Panama-öböl szezonális hidegvíz-feláramlását, amely kulcsszerepet játszik a térség tengeri ökoszisztémájának fenntartásában. Az elmúlt négy évtizedben most először fordult elő, hogy ez a rendszer nem működött. A Smithsonian Trópusi Kutatóintézet (STRI) tudósai által vezetett, a Proceedings of the National Academy of Sciences folyóiratban megjelent tanulmány szerint ez példa nélküli esemény a térség tengeri ökoszisztémájának fennmaradása szempontjából. A jelenség a kutatók szerint komoly következményekkel járhat a helyi halállományokra, a korallzátonyokra és a teljes táplálékhálóra.
Mi is az a feláramlás?
A feláramlás egy olyan óceáni folyamat, amelynek során a mélyből hideg, tápanyagokban gazdag víz tör a felszínre. A Panama-öbölben január és április között az északi passzátszelek idézik elő ezt a jelenséget: a szelek eltolják a meleg felszíni vizet a partoktól, és helyére hidegebb víz áramlik fel. Ez a víztömeg akár 10 Celsius-fokkal is hűvösebb lehet, miközben bőségesen tartalmaz tápanyagokat, amely táplálékot nyújt a helyi halászatnak és a vadon élő állatoknak.
Ez a rendszer nemcsak a halászatra épülő helyi közösségek számára létfontosságú, hanem a korallzátonyok védelmében is szerepet játszik: a hűvösebb víz mérsékli a hőstresszt, amely egyébként a korallfehéredés egyik fő oka.
A 2025-ös anomália mérete
Az idei évben azonban ez a létfontosságú óceanográfiai folyamat drámaian megváltozott. A feláramlási esemény csak március elején kezdődött el, és a szokásosnál jóval rövidebb ideig, kevesebb mint két hétig tartott. A hagyományos 66 napos átlagos időtartam helyett mindössze 12 napig működött.
A hőmérsékleti különbségek is jelentősen elmaradtak a szokásostól. Míg korábban az átlagos vízhőmérséklet 19°C körülre csökkent, idén csak 23°C-ra, ami a történelmi minimum 23,3°C-ot jelentette. A tengerfelszín minimális hőmérséklete a korábbi 19°C körüli értékről körülbelül 23,3°C-ra emelkedett.
Az ok a passzátszelek gyengülése
A Smithsonian Trópusi Kutatóintézet (STRI) tudósai szerint a fő ok a passzátszelek gyengülése lehetett. Az északi szél gyakorisága körülbelül háromnegyedével csökkent a tipikus évszakokhoz képest. A probléma lényege nem az volt, hogy a szél gyenge volt amikor fújt, hanem hogy egyszerűen nem fújt elég gyakran.
A szélcsendes időszakok, amikor a szél gyengül és az óceán újra rétegződik, körülbelül egynegyedével növekedtek. A rendszer így nem kapott elég gyakran elegendő szélenergiát ahhoz, hogy a szokásos feladatát elvégezze. Az öböl vize meleg és rétegzett maradt, ahelyett, hogy a tápanyagban gazdag hideg víz feltörhetett volna a mélyből.
Ökológiai következmények
Andrew Sellers, a STRI tengeri ökológusa és a tanulmány társszerzője szerint a hideg víz feláramlásának megszűnése „jelentős hatással lehet az egész táplálékláncra”. A feláramlási események támogatják a rendkívül produktív halászatot, ezért hiányuk közvetlenül érinti a helyi közösségek megélhetését.
A korallzátonyok is veszélyben vannak, mivel a hideg víz hiánya miatt fokozott hőstressznek vannak kitéve. Ez hosszú távon a teljes tengeri ökoszisztéma egyensúlyát fenyegetheti.
Bár a kutatók még vizsgálják, hogy pontosan milyen szerepet játszott a globális felmelegedés ebben az eseményben, a jelek aggodalomra adnak okot. A passzátszeleket befolyásoló tényezők összetettek, és a klímaváltozás hatásai egyre inkább érezhetők az óceáni áramlatok rendszerében.
Az még nem világos, hogy ez egyszeri rendellenességről vagy egy új normáról van-e szó. A tudósok folyamatosan figyelik a helyzetet, hogy megértsék, ez csak átmeneti zavar-e, vagy egy hosszabb távú változás kezdete a Csendes-óceáni rendszerekben.
A tanulmány teljes terjedelmében elérhető a Proceedings of the National Academy of Sciences oldalon olvasható.
