Korábbi adásunkban Richard Powers regényét, a több mint 600 oldalas Égig ​érő történetet ajánlottuk. Most sem sikerült rövidebb könyvet választanunk, hiszen ez alkalommal Anthony Doerr legújabb regényét, a Felhőkakukkvárt mutatjuk be. Anthony Doerr korábbi A láthatatlan fény regényével Pulitzer díjat nyert, így nagy volt az elvárás következő alkotásával szemben, amit ő teljes mértékben meg is ugrott. Az író 700 oldalas regényét a hossza ellenére mindenképp érdemes az olvasnivalók közé felvenni. Szükség is van erre a terjedelemre, hiszen Doerr az emberi civilizáció múltját, jelenét és jövőjét mutatja be nekünk ebben a műben.

Az írás három különböző történelmi korszak öt szereplőjét követi, akik elsőre úgy tűnik, mintha különálló könyvek szereplői lennének, de idővel természetesen kiderül, hogy a történetük összekapcsolódik. Nem is akárhogyan, egy könyv, Antonius Diogenész Felhőkakukkvára köti össze őket, amit tszintén Doerr talált ki. A történet egy könyvben lévő könyv köré szerveződik, miközben eljutunk a 15. századba, a koreai háborúba, 2020-ba és egy lehetséges 22. századba is. 

A legkorábbi cselekmény a 15. század közepén játszódik, amikor Omeirt besorozzák az oszmán hadseregbe. Ebben az időben egy Anna nevű árva lány dolgozik egy hímzőházban Konstantinápolyon belül. Hogy beteg húgát kezelni tudja, városszéli elhagyatott kolostorból szed össze régi kéziratokat, amiket aztán jómódú olasz könyvgyűjtőknek ad el. Egy könyvet azonban megtart magának, Antonius Diogenész görög író Felhőkakukkvár című írását. Mintegy 500 évvel később Zeno, egy idahoi amerikai katona fogságba esik a koreai háborúban, ahol egy fogolytársa által ógörögül tanul. A mai Idahóban Zeno a nyolcvanas éveiben jár, és a helyi könyvtárban egy gyerektársulatnak rendezi az általa lefordított színdarabot Diogenésztől. A próbát megzavarja Seymour ökoterrorista, aki fegyverrel és robbanószerkezettel van felszerelve. Legvégül az apokaliptikus jövőben, 2146-ban a 14 éves Konstance egy intergalaktikus űrhajón utazik egy lehetséges új otthon felé, mert a Föld bolygó már lakhatatlan. Az utazás közel 600 évig tart, és a hajót mesterséges intelligencia irányítja, ami az emberiség tudásának összességét tartalmazza. Konstance az utazás alatt sokat időzik a könyvárban, ami csak digitálisan létezik a hajó mesterséges intelligenciájában. Konstance apja, egyike azon keveseknek, aki elég idős ahhoz, hogy emlékezzen a földi világra. Lefekvéskor a görög mese megszépített adaptációit meséli lányának.

A Felhőkakukkvár tisztelgés és szerelmi vallomás a természet és a könyvtárak iránt. A klímaváltozással és az emberiség bűnösségével foglalkozik. Hiszen a könyv veszélyben van. A természet, a világ veszélyben van. Seymour ismeri fel mennyire összefügg minden, ahogy egy egyszerű kérdésre keresi a választ az interneten és rájön arra, hogy az egyik dolog hatással van a másikra és ezek egy rendszert alkotnak. Azt hogy ha a világ egyik részén valaki környezetszennyező módon működik, a világ másik felén valakinek emiatt rosszabb az élete. Hogy a klímaváltozás mindannyiunkra hat. És hogy az emberiség a vesztébe rohan. Azért kell az argonautáknak évszázadokon át utazniuk, mert a földi élet kudarcot vallott.

Mégis, mindezek ellenére a regény egy reményteli, optimista történet. Hogy miért, és mi a vége a történetnek nem áruljuk el, olvassák el a könyvet és járjanak utána.

A könyvet az Alexandra Könyvkiadó forgalmazza és tőlük is kaptuk, hogy elolvashassuk. Köszönjük szépen!