Közös fellépésre szólítanak fel a hazai környezetvédelmi szervezetek egy petíció aláírásával, amivel egy nemrég benyújtott úgynevezett salátatörvény ellen tiltakozhatunk, amely a környezet- és természetvédelem területén is súlyos következményekkel járhat.
Április 22-én, éppen a Föld napján nyújtotta be Tuzson Bence igazságügyi miniszter azt a példátlanul összetett törvényjavaslatot, amely a környezet- és természetvédelem területén is súlyos következményekkel járhat. A 258 paragrafusból álló „salátatörvény” jogszabálycsomagja kulcsfontosságú természetvédelmi szabályokat írhat át – hátrányukra. A javaslat számos ponton gyengítené a természeti környezet védelmét biztosító rendelkezéseket, és hosszú távon is súlyos károkat okozhat hazánk ökológiai állapotában.
Egy salátába rejtett tarvágás
A törvényjavaslat egyik legsúlyosabb eleme, hogy bővítené a tarvágás lehetőségeit természetes erdeinkben – még védett, Natura 2000 besorolású területeken is. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy az ilyen típusú beavatkozások helyrehozhatatlan károkat okoznak, különösen azokban az erdőkben, ahol magas természetességi állapotú, őshonos tölgyesek és bükkösök találhatók. Ezek az élőhelyek nem csupán a biológiai sokféleség szempontjából kulcsfontosságúak, hanem természetvédelmi, klímavédelmi és társadalmi szempontból is pótolhatatlan értéket képviselnek.
A kormány most azzal próbálja véglegesíteni a korábban ideiglenesen bevezetett, úgynevezett „tűzifarendelet” egyes elemeit, hogy azok bekerüljenek a normál jogrendbe – figyelmen kívül hagyva azt, hogy ezek 2022-ben komoly társadalmi felháborodást és tiltakozási hullámot váltottak ki. Akkor az agrárminiszter 5/2022. (VIII. 16.) AM utasításában visszavonta ezek alkalmazását az állami erdőkben, most azonban ez a korlátozás már nem szerepelne az új javaslatban. A tarvágás így végleg zöld utat kaphatna – még a legértékesebb erdőterületeken is.
Alkotmányos figyelmeztetések figyelmen kívül hagyva
A törvényalkotási folyamat figyelmen kívül hagyja azt is, hogy az Alkotmánybíróság már korábban – egy konkrét ügy kapcsán – megsemmisítette a tűzifarendelet egyik pontját. Az indoklás szerint még a különleges jogrend, vagyis a veszélyhelyzet sem ad elegendő alapot arra, hogy az erdővédelem jogszabályi kereteit gyengítsék. A most beterjesztett törvényjavaslat viszont pontosan ezt teszi: olyan módosításokat tartalmaz, amelyek még a veszélyhelyzet idején sem szerepeltek a hatályos jogban.
Halmos Gergő, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület igazgatója szerint:
„A tervezett módosítások olyan megoldásokat tesznek lehetővé az erdők gazdasági hasznosítása terén, melyek nem csupán a természeti állapot leromlásának veszélyét hordozzák magukban, de jelentős társadalmi elégedetlenséget válthatnak ki.”
A jövő erdeje – vagy a jövőtlen erdő?
A természetvédő szervezetek – köztük a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, a Magyar Természetvédők Szövetsége és a WWF Magyarország – együttes levélben tiltakoztak a törvényjavaslat ellen a miniszterelnöknél és az érintett tárcavezetőknél. Éger Ákos, a Magyar Természetvédők Szövetségének ügyvezető elnöke kiemelte:
„A jövő generációk életminősége azon múlik, hogyan bánunk ma a természet kincseivel. A gyermekeink, unokáink erdeit nekünk kell felnevelnünk.”
Az idézet világosan utal arra a generációs felelősségre, amely alól egyetlen törvényhozó vagy kormányzat sem vonhatja ki magát. Az erdők, különösen a természetes, háborítatlan erdők, nemcsak fákat és vadállatokat jelentenek – hanem komplex ökoszisztémákat, vízmegtartó képességet, szénelnyelést, és az emberi életminőség szempontjából is nélkülözhetetlen rekreációs tereket.
Védett területek – védelem nélkül?
A javaslat súlyos következményei nem merülnek ki a tarvágás engedékenyebbé tételében. A tervezet szerint megszűnne a természetvédelmi hatóság jogköre annak megítélésére, hogy mely tevékenységek károsítják a védett területeket. Ez nem csupán szakmai nonszensz, hanem gyakorlatilag védtelenné tenné a védett élőhelyeket, hiszen az engedélyezés súlya és szakmai kontrollja jelentősen csökkenne.
További aggodalomra ad okot az a módosítási javaslat is, amely csökkentené a fakitermelések bejelentésének határidejét. Ez azt jelentené, hogy kevesebb idő jutna a természetvédelmi szempontok érvényesítésére, s így könnyebben történhetne meg természetkárosító beavatkozás a fák kivágása előtt.
„A megmaradt erdőfoltok védelme kötelességünk”
Gálhidy László, a WWF Magyarország Erdő programjának vezetője határozottan fogalmaz:
„Ma már alig találunk háborítatlan, természetes erdőket hazánkban. A megmaradt néhány, értékes erdőfoltot pedig minden eszközzel kötelességünk lenne megóvni… Teljes mértékben ellenezzük, hogy ezzel a törvénymódosítással a döntéshozók még tovább csökkentsék a tarvágás alkalmazásának korlátait.”
A szakember szavai világossá teszik: nemcsak az erdők védelméről van szó, hanem egyúttal a közérdekről, az éghajlatváltozás elleni fellépésről, valamint a közös természeti örökségünk jövőjéről. A természetvédők álláspontja szerint a 2009-ben széles szakmai konszenzussal elfogadott erdőtörvényt nem fellazítani, hanem erősíteni kellene – a jelen kihívásaihoz igazítva.
Civil kiállás: közös felelősség
A civil szervezetek felhívást tettek közzé, melyhez bárki csatlakozhat aláírásával. A petíció célja, hogy a törvény zárószavazása előtt egy nyílt levélben juttassák el a társadalmi tiltakozást az országgyűlési képviselők felé. Mint írják:
„Ha te is egyetértesz azzal, hogy az értelmetlen pusztítást nem engedhetjük, és erdeink megóvása érdekében ezt a salátatörvény-javaslatot nem szabad megszavazni, kérjük, aláírásoddal csatlakozz tiltakozásunkhoz.”
A természet nem tud megszólalni önmaga védelmében – de mi, állampolgárok, szervezetek, döntéshozók és választók még megtehetjük. Ez a törvényjavaslat nem csupán jogi kérdés, hanem erkölcsi is: arról szól, hogy mihez kezdünk azzal az örökséggel, amit nem mi hoztunk létre, de a mi döntéseink alakítják a jövőben.
Hazánk erdei ma védelemért kiáltanak – és nem holnap, hanem most van szükség a válaszra.
