A líbiai katasztrofális árvíz, amely a félelmek szerint akár 10 000 ember halálát is okozhatta, csak a legutóbbi az elmúlt két hétben a Föld különböző részein lezúduló intenzív esőzések sorában. Szeptember első 11 napjában négy kontinensen nyolc pusztító árvízesemény történt. Mielőtt a Daniel mediterrán vihar elöntötte Líbia keleti részét, heves esőzések árasztották el Görögország középső részét, Törökország északnyugati részét, Brazília déli részét, Spanyolország középső és part menti részét, Kína déli részét, Hongkongot és az Egyesült Államok délnyugati részét, foglalja össze egy cikkében az NBC News.

A szélsőséges időjárás sok más formájához hasonlóan a tudósok szerint az éghajlatváltozás valószínűleg hatással van az esőzésekre és az árvizekre, de ennek a kapcsolatnak a pontos megértése nehézkes lehet. Általánosságban a tanulmányok azt mutatják, hogy a globális felmelegedés fokozza a bolygó vízkörforgását. A melegebb hőmérséklet növeli a párolgást, ami azt jelenti, hogy a melegebb légkör több nedvességet képes megtartani. Ennek eredményeképpen a viharok intenzívebb csapadékot szabadíthatnak el, és így súlyos árvizeket okozhatnak. A Környezetvédelmi Ügynökség szerint 1901 óta a globális csapadékmennyiség átlagosan 0,04 hüvelykkel nőtt évtizedenként.

Andrew Hoell, a Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Hivatal Fizikai Tudományok Laboratóriumának kutató meteorológusa szerint szokatlan, hogy ilyen rövid idő alatt ennyi, egymástól független szélsőséges időjárási eseményt észlelünk világszerte. „Néha az ilyen események csoportosulnak, akár egy adott országban, akár egy adott féltekén, akár globálisan. Úgy tűnik, hogy most, globálisan, ez a fő időszaka számos árvízi eseménynek”.

Hoell szerint azonban számos tényező befolyásolhatja az árvízi eseményeket és azok súlyosságát, és az éghajlatváltozás ujjlenyomatának megállapítása kihívást jelenthet, ha mindezek kölcsönhatásban vannak egymással. „1000 láb magasról nézve határozottan igaz, hogy ha magasabb a hőmérséklet, akkor több vízgőz is van, és ezért több csapadék hullhat az égből. De ha egy konkrét eseményt és az ahhoz kapcsolódó fizikai folyamatok konkrét halmazát nézzük, akkor nehéz lesz az ok-okozati lánc minden egyes folyamatát hozzárendelni.”

A hónapban bekövetkezett nyolc katasztrofális árvízi esemény mindegyikét más-más eredetű szélsőséges időjárás okozta. A Daniel nevű mediterrán vihar volt heves esőzéseket zúdított Görögország középső része és Líbia fölé. A Haikui tájfun és maradványai rekordmennyiségű esővel sújtották Hongkongot és Dél-Kínát, elöntötték a városi és vidéki területeket, utakat tettek tönkre és több mint 100 földcsuszamlást okoztak. A felhőszakadások villámárvizeket okoztak Spanyolország középső és tengerparti régióiban, Törökország északnyugati részén és több ezer kilométerrel arrébb, a brazil Rio Grande do Sul államban. A Nevadai állam déli része fölött pedig a lezúduló viharok okoztak villámárvizeket, amik elárasztották a Las Vegas Stripet, és ami miatt több mint 70 000 ember ragadt Black Rock sivatagban a Burning Man fesztivál alatt. 

Bizonyos típusú szélsőséges árvízi események, például a Danielhez hasonló mediterrán ciklonokhoz kapcsolódó árvizek esetében egyszerűen nincs elég adat ahhoz, hogy az időbeli eltolódásokat megfigyelhessük. „Tényleg nincs elég hosszú mintánk vagy feljegyzésünk ahhoz, hogy változást észlelhessünk, mert ezek nem igazán gyakoriak” – mondta Hoell. Más esetekben viszont a helyi tényezők, például az, hogy mennyire nedves vagy száraz a talaj, vagy egy terület alapvető domborzati viszonyai óriási hatással lehetnek az árvizek kialakulására és azok következményeire. Ami azonban Líbiában történt, minden korábbit felülmúlt és veszélyes képet fest a jövőre nézve.

The Guardian szatellit képei jól mutatják a líbiai árvíz katasztrófális következményeit.

https://www.theguardian.com/world/2023/sep/14/before-and-after-satellite-images-derna-libya-flood