Alain-Richard Donwahi volt elefántcsontparti védelmi miniszter, aki az ENSZ tavalyi, az elsivatagosodással foglalkozó Cop15 csúcstalálkozójának vezetője volt, arra figyelmeztet, hogy a világ élelmiszerellátása valószínűleg már jóval az 1,5 Celsius-fokos hőmérséklet-emelkedés előtt jelentős zavarokkal fog szembesülni. Véleménye szerint a globális mezőgazdaságot a klímaváltozás okozta éghajlati válság hatásai, a vízhiány és a rossz gazdálkodási gyakorlatok együttesen fenyegetik, azon belül is az aszály hatásai a korábban vártnál gyorsabban jelentkeznek világszerte. 

Donwahi szerint az emelkedő hőmérséklet, a hőhullámok és az intenzívebb aszályok és árvizek okozta problémák számos régióban veszélyeztetik az élelmezésbiztonságot. Ahogy fogalmazta, az aszályok hatással vannak az élelmezésbiztonságra, a népesség elvándorlására, és az inflációra, a jelenlegi mezőgazdasági gyakorlatok pedig a talaj romlásához vezetnek, ami a terméshozamra is hatással van. 

Donwahi felszólította a magánszektor befektetőit, hogy kapcsolódjanak be, és használják ki a profitszerzési lehetőségeket. „A magánszektor érdekelt a mezőgazdaságban és a talaj jobb kihasználásában. Az agrárerdészetről beszélünk, ami egy másik módja annak, hogy a magánszektornak megtérüljön a befektetése” – mondta. „Innovatívnak kell lennünk, új finanszírozási eszközöket kell találnunk.”

A világ kormányai 1992-ben írták alá az elsivatagosodás elleni küzdelemről szóló szerződést, az ENSZ éghajlat-változási keretegyezménye, ami a 2015-ös párizsi klímamegállapodás alapszerződése, és a biológiai sokféleségről szóló ENSZ-egyezmény mellett. Az elsivatagosodásról szóló szerződés azonban a legkevesebb figyelmet kapja a globális klímapolitikában. Jól mutatja mindezt, hogy a tavalyi, az elsivatagosodásról szóló Cop15-ös találkozó nagyrészt észrevétlen maradt az éghajlatváltozásról szóló Cop27-hez és a biológiai sokféleségről szóló Cop15-ös találkozóhoz képest. 

Donwahi szerint a világ nem engedheti meg magának, hogy figyelmen kívül hagyja az elsivatagosodást, amire együtt kell keresni a megoldást, hiszen mindenkit érint. „Minden problémát együtt kell megoldanunk. Az elsivatagosodás és az aszály az éghajlatváltozáshoz, a biológiai sokféleség csökkenéséhez vezet. Az éghajlatváltozás pedig aszályokat, árvizeket és viharokat eredményez.”

Az élelmiszerbiztonsággal kapcsolatban kiemeli, hogy „nem csak a szegény országokról van szó, mindenki egy csónakban evez. Az éghajlatváltozás, az aszályok, a viharok, az árvizek nem ismernek határokat, nem kell vízum ahhoz, hogy bejussanak egy országba.”

Véleménye szerint a gazdag országoknak Afrikában kellene keresniük a megoldást a klímaválságra, hiszen Afrika számos olyan természeti erőforrással rendelkezik, amelyek szükségesek az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséhez, az élelmezésbiztonság javításához és a biológiai sokféleség megőrzéséhez.Ilyenek többek között a megújuló energiát hasznosító technológiákhoz szükséges ásványi anyagok, az esőerők, a napfény és a hatalmas talajvízkészletek. Emellett felszólította az afrikaiakat, hogy ragadják meg a lehetőségeket. „Ha az afrikaiak felismerik, hogy Afrika megoldást jelent, akkor másképp fognak viselkedni,pozitívabb hozzáállással, együtt harcolnak a megoldásokért. Így kell gondolkodnunk – nem akarunk mindig a segítségre, az alamizsnára várni.”