A világ tele van ősi csodákkal, és ezek között vannak olyan fák, amelyek évezredek óta kiállták az idő próbáját. Ezek a figyelemre méltó élőlények tanúi voltak civilizációk felemelkedésének és bukásának, számtalan nemzedék elmúlásának és a Föld tájai alakulásának. E fák korának meghatározása lenyűgöző vállalkozás, és a tudósok kifejlesztettek egy módszert, a dendrokronológiát, hogy megfejtsék azok ősi titkait. Egy fa magmintájában lévő évgyűrűk elemzésével a kutatók fel tudják tárni a fa létezésének idővonalát, és betekintést nyerhetnek a történelem során bekövetkezett környezeti változásokba – erről írt hosszab cikket a livescience.com.
A fák korának tanulmányozása nem mindig egyszerű feladat. A korhadás és a fa törzsének vastagsága kihívást jelenthet a teljes magminták megszerzésében. Sok esetben a fa korát csak a pusztulása után lehet meghatározni. Mindazonáltal a speciális eszközök megjelenésével, amelyek lehetővé teszik a rendkívül vékony minták kinyerését a fa károsítása nélkül, lehetővé vált az adatok gyűjtése élő példányokról is.
Fontos megjegyezni, hogy a Föld fáinak túlnyomó többségénél még nem végeztek magmintás elemzést. Egy 2015-ben a Nature folyóiratban megjelent tanulmány szerint bolygónkon több mint 3 billió fa él, és csak egy elenyésző magtöredékét elemezték ki. E kis szám ellenére a tudósoknak sikerült azonosítaniuk a Föld legidősebb ismert fái közül néhányat, amelyek felbecsülhetetlen értékű betekintést nyújtanak számunkra bolygónk ősi múltjába.
A lista élén a Prometheus áll, egy Great Basin-fenyő (Pinus longaeva), amely a nevadai Wheeler Peakben élt. A Prometheus 1964-es tragikus pusztulásáig a leghosszabb életű fa címét viselte. Donald R. Currey geográfus, aki a jégkorszak glaciológiáját tanulmányozta, és engedélyt kapott magminták vételére, kivágta a Prometheust. Currey a fa tuskóján lévő évgyűrűk megszámlálásával több mint 4900 évre becsülte a fa korát, 4862 évgyűrűt számolt meg. A fa azonban valószínűleg még ennél is idősebb volt, mivel a mintát nem a fa legalsó részéből vették. A Prometheus egy része ma a nevadai Great Basin Nemzeti Park Great Basin látogatóközpontjában látható.

Egy másik nevezetes ősi fa a Methuselah, egy bristlecone fenyő, amelyet a kaliforniai Inyo Nemzeti Erdő Fehér-hegységében fedeztek fel. Edmund Schulman, a neves fakutató 1957-ben talált rá Methuselahra, miközben az Arizonai Egyetem Fagyűrűkutató Laboratóriumában végzett kutatásokat. Magminták vételével és az évgyűrűk elemzésével Schulman megállapította, hogy Methuselah legalább 4600 éves. Hogy megvédje a fát a turisták által okozott esetleges károktól, a pontos helyét az amerikai erdészeti szolgálat titokban tartja.
Van egy másik titkos hely, ahol egy titokzatos fa áll, amely idősebb lehet, mint Matuzsálem. Tom Harlan, egy tudós, aki Schulmannal dolgozott együtt, azt állította, hogy talált egy magmintát egy másik bristlecone fenyőből, amely több mint 4800 éves lehet. Bár Matthew Salzer kutató és kollégája megpróbálták ellenőrizni a fa korát, nem tudtak elegendő mintát szerezni. A tökéletlen mag alapján azonban azt gondolják, hogy a fa idősebb lehet, mint Methusalem, de valószínűleg nem olyan régi, mint Prométheusz. Methuséhoz hasonlóan ennek a fának a pontos helye is ismeretlen maradt.
Az egyik legfigyelemreméltóbb ősi fa az Alerce Milenario, más néven Gran Abuelo, amely a chilei Alerce Costero Nemzeti Parkban található. A kutatók 2022-ben számítógépes modellezéssel mintegy 5484 évre becsülték a korát. Bár ez a modellezési technika nem általánosan elfogadott a tudományos közösségben, a fa óriási mérete és a részleges magmintán található 2400 évgyűrű jelenléte kétségtelenül a Föld egyik legidősebb élő szervezetévé teszi. Az Alerce Milenario-t rendszeresen látogatják turisták, és erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy felhívják a figyelmet a megőrzésének fontosságára.

A kaliforniai óriás mamutfenyők (Sequoiadendron giganteum) szintén felkerültek az ősi fák listájára, egyes példányok becslések szerint több mint 3000 évesek. Hatalmas méretük miatt az élő óriásmamutfenyők pontos datálása kihívást jelent. A legmegbízhatóbb becslések gyakran kidőlt vagy kivágott fákból származnak. A kaliforniai Sequoia Nemzeti Parkban található President például a feltételezések szerint több mint 3200 éves lehetett. A világ legnagyobb fája címet egy másik jól ismert óriás mamutfenyő, a General Sherman viseli, amelynek korát körülbelül 2200 évre becsülik.

Észak-Amerika keleti részére áttérve egy 2624 éves kopasz ciprus (Taxodium distichum) felfedezése az észak-karolinai Black River mentén a régió ősi természeti kincseiről tanúskodik. Azonosítása 2019-ben Észak-Amerika keleti részén a legidősebb ismert élő faként jelölte meg. Ennek a kopasz ciprusnak, valamint a területen található más, potenciálisan idősebb fáknak a pontos helyét nem hozták nyilvánosságra.
A sziklás hegyvidéki szörnifenyők (Pinus aristata) szintén hosszú élettartamukról nevezetesek. Egy 1992-es tanulmány kimutatta, hogy ezek a fák legalább 2500 évig élhetnek. A kutatók a coloradói Black Mountain és Almagre Mountain fáit vizsgálták, és a CB-90-11 nevű sziklás-hegyi bristlecone fenyőt azonosították a legidősebbnek, amelynek életkora legalább 2435 év volt.

Kína is büszkélkedhet saját ősi fával, egy névtelen Qilian borókával (Juniperus przewalskii) a Qinghai tartománybeli Delinghában, amelynek korát 2009-ben 2230 évre becsülték. Kínában számos olyan fa található, amely meghaladta az ezredfordulós kort, gyakran távoli hegyvidéki régiókban, amelyek védelmet biztosítanak számukra az olyan fenyegetésekkel szemben, mint a fakitermelés és az erdőtüzek.
A tudományosan igazolt ősi fák mellett sok olyan fa is van, amelyek korát tudományos eszközökkel nem igazolták, de a helyi szájhagyományok szerint igen. Ezek közé tartozik a Sarv-e Abarkuh, egy perzsa ciprus (Cupressus sempervirens) Iránban, amelyről úgy vélik, hogy több mint 4500 éves, és a Takeo Nagy Kámfora, egy kámforfa (Cinnamomum camphora) Japánban, amely állítólag több mint 3000 éves. Az észak-walesi Llangernyw Yew, egy közönséges tiszafa (Taxus baccata), amely a helyi mondák szerint akár 5000 éves is lehet. Hasonlóképpen, a skóciai Fortingall tiszafa egyes hagyományok szerint akár 9000 éves is lehet. Mivel azonban ezeket az életkorokat tudományosan nem igazolták, valódi koruk bizonytalan marad.
Az ősi fák jelentős helyet foglalnak el természeti örökségünkben, mivel a bolygó múltjának élő feljegyzéseiként szolgálnak. Bár e fák azonosítása és tanulmányozása nem mentes a kihívásoktól, a bolygónk történetéről és a környezeti változásokról szerzett tudásuk felbecsülhetetlen értékű. Az ősi óriások védelmére és megőrzésére irányuló erőfeszítések elengedhetetlenek ahhoz, hogy a jövő generációi továbbra is csodálhassák a világ legöregebb fáinak csodáit.
Kiemelt kép: Gnarly Bristlecone fenyő – forrás: Wkimedia.org