A gazdasági újságírás mindig is kiváló terep volt a klímaváltozással kapcsolatos történetek bemutatására, és ez különösen igaz most, hogy Mark Carney lett Kanada új miniszterelnöke. Carney, aki korábban a Bank of England vezetője és az ENSZ klímaügyi különmegbízottja volt, Justin Trudeau helyét vette át a Liberális Párt élén és az ország kormányfőjeként. A hírek kezdetben a kanadai-amerikai kereskedelmi konfliktusra koncentráltak, amelyet Donald Trump amerikai elnök több alkalommal is éles kijelentésekkel eszkalált. A CBC híradása szerint Trump ismételten azt javasolta, hogy Kanada az Egyesült Államok 51. tagállamává kellene váljon, ha el akarja kerülni az USA vámjait.
A politikai dráma mögött azonban van egy mélyebb és sokkal hosszabb távú kérdés is: Mark Carney klímaválsággal kapcsolatos nézetei, amelyek radikális gazdasági és politikai következményekkel járhatnak. Az elmúlt évtizedben Carney több alkalommal is hangsúlyozta, hogy a Föld fennmaradó fosszilis tüzelőanyag-készleteinek döntő részét a földben kell hagyni, mert ezek elégetése végzetes globális felmelegedést okozna. Az éghajlatkutatók ezt az álláspontot évek óta egyre növekvő aggodalommal erősítik meg. Azonban Kanada az egyik legnagyobb fosszilis energiahordozó-exportőr ország, így ez a megközelítés komoly kihívásokat vet fel.
Március 24-én, amikor a parlament újra összegyülik, a kanadai ellenzéki pártok váratóan bizalmatlansági indítványt terjesztenek elő Carney ellen. Ha ez sikeres, Kanada állampolgárainak valószínűleg május elején ismét az urnák elé kell vonulniuk. Ez pedig azt jelenti, hogy a kampány alatt Carney-nek nyilvánvalóan szembe kell néznie azzal a kérdéssel, hogy továbbra is azt gondolja-e, hogy a fosszilis energiahordozók többségét a földben kell hagyni. Ha igen, akkor hogyan kívánja ezt érvényesíteni egy olyan gazdaságban, amely nagymértékben támaszkodik ezekre az energiaforrásokra?
Carney már 2015-ben, a Bank of England vezetőjeként tartott beszédében is figyelmeztetett arra, hogy a fosszilis tüzelőanyagokba történő túlzott befektetés egy újabb pénzügyi válságot okozhat, hasonlóan a 2008-as globális gazdasági összeomláshoz. Az akkori elismert klímatudományos konszenzus szerint a megmaradt fosszilis készletek körülbelül egyharmadának elégetése még beleférhetett volna a 2 Celsius-fokos melegedési küszöbbe. A többi kétharmad azonban gyakorlatilag „beragadt eszköznek” minősülne, elveszítve gazdasági értékét. Carney ezen felismerése vezette az Egyesült Királyság bankjait a klímakockázatokra vonatkozó stressztesztek bevezetésére, amelyek segítették a fosszilis energiákról való leválást.
Az ENSZ klímaügyi megbízottjaként Carney továbbra is határozottan kiállt a fosszilis energiák csökkentése mellett. Egy 2023 novemberi jelentés szerint, amelyet az Energy Transitions Committee állított össze, a világ olaj- és gázkészleteinek 65%-át, valamint a szénkészletek 90%-át a földben kell hagyni, és nincs szükség új olaj- és gázmezők feltárására.
A kampány során Carney válaszolt a Konzervatív Párt kritikáira, és ígéretet tett arra, hogy megszünteti Trudeau fogyasztói karbonadóját, amely a benzin és a fűtés költségeit növelte. Helyette a vállalati szennyezőkre hárítana nagyobb terheket. Hogy ez hogyan egyeztethető össze a fosszilis energiák visszaszorításának tudományos kényszerével, az még kérdéses. Annyi biztos, hogy Carney komolyan veszi a klímatudományt és ennek politikai és gazdasági következméseit is.
Kiemelt kép: Flickr.com
