Egy úttörő tanulmányban klímatudósok kimutatták, hogy már túl késő megmenteni a nyári sarkvidéki tengeri jeget. A The Guardianben és más szakmai lapokban közölt kutatás azt is jelzi, hogy a Föld rendszer e létfontosságú elemének elvesztése mélyreható következményekkel jár, és az északi féltekén egyre több – még a mostaninál is extrémebb – szélsőséges időjárási eseményhez vezet. Az eredmények rávilágítanak arra, hogy sürgősen fel kell készülni a jégvesztés hatásainak enyhítésére.
Az átfogó adatokon alapuló elemzés azt mutatja, hogy még az üvegházhatású gázok kibocsátásának jelentős csökkentése mellett is jégmentes szeptemberek várhatók az Északi-sarkvidéken az elkövetkező évtizedekben. Megdöbbentő módon, ha a kibocsátások továbbra is lassú ütemben emelkednek vagy csökkennek, az első jégmentes nyár már a 2030-as években bekövetkezhet, egy teljes évtizeddel korábban, mint azt korábban előre jelezték.
Az Északi-sarkvidéken megfigyelt olvadás megdöbbentő 90%-a az ember okozta globális felmelegedésnek tulajdonítható, a fennmaradó 10% természetes tényezőkre vezethető vissza. Ez a riasztó statisztika bizonyítja az emberi tevékenység szerepét a válság kialakulásában. A műholdas felvételek 1979-es megjelenése óta a nyári sarkvidéki jég évtizedenként 13%-kal csökken, ami az éghajlati vészhelyzet egyik legnyilvánvalóbb jele. A 2021-es évben az Északi-sarkvidéki tengeri jég kiterjedése a szeptemberi éves minimum idején elérte a második legalacsonyabb értéket a feljegyzések szerint.
A kutatást kommentálva Dirk Notz professzor, a németországi Hamburgi Egyetem munkatársa, aki a kutatócsoport tagja volt, sajnálatát fejezte ki, hogy a tudósok korábbi figyelmeztetéseire nem reagáltak: „Sajnos már túl késő van ahhoz, hogy megmentsük az Északi-sarkvidék nyári tengeri jégét. Tudósokként évtizedek óta figyelmeztetünk az Északi-sarkvidék nyári tengeri jégveszteségére. Most ez a földi rendszer első olyan jelentős eleme, amelyet a globális felmelegedés miatt elveszítünk. Az emberek nem hallgattak a figyelmeztetéseinkre.”
Ez a tanulmány vészharangként szolgál, jelezve, hogy a tudósok által a Föld rendszerének különböző összetevőivel kapcsolatban tett egyéb előrejelzések valószínűleg meg fognak valósulni az elkövetkező évtizedekben. Ráadásul ez a kutatás összhangban van az éghajlatkutatók korábbi, 2022-es figyelmeztetéseivel, amelyek szerint a világ több katasztrofális fordulópont küszöbén áll.
A dél-koreai Pohang Egyetem professzora, Seung-Ki Min, a tanulmány vezető szerzője hangsúlyozza, hogy az emberi társadalomra gyakorolt legmélyebb hatást az időjárási szélsőségek, köztük a hőhullámok, az erdőtüzek és az áradások eszkalálódása fogja gyakorolni. E kihívások kezelése érdekében a CO2-kibocsátás ambiciózusabb csökkentésére és összehangolt erőfeszítésekre szólít fel a gyorsuló sarkvidéki felmelegedéshez és annak az emberi társadalmakra és ökoszisztémákra gyakorolt messzemenő következményeihez való alkalmazkodás érdekében.
Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) korábban, 2021-ben – ami még csak nem is a legutóbbi nagyjelentés volt – arra a következtetésre jutott, hogy az Északi-sarkvidék megőrizheti nyári jégrétegét, ha a kibocsátást drasztikusan visszafogják, és a globális hőmérséklet-emelkedést 2°C-ra korlátozzák. A Nature Communications című folyóiratban közzétett jelenlegi kutatás azonban már a 2050-es évekre előrevetíti a nyári tengeri jég elvesztését, még alacsony kibocsátási forgatókönyv esetén is.
Az IPCC-jelentés szerint a közepes és magas kibocsátási forgatókönyvek szerint az Északi-sarkvidék várhatóan a 2040-es években veszíti el nyári jégét. Ez a tanulmány azonban ezt az előrejelzést egy évtizeddel előbbre hozza, és a 2030-as évekre jégmentes nyarat jósol.
A tudósok aprólékos elemzést végeztek annak meghatározására, hogy az üvegházhatású gázok növekvő koncentrációja és a természetes tényezők – például a nap intenzitásának változása és a vulkáni kibocsátások – milyen mértékben járulnak hozzá az Északi-sarkvidéki tengeri jég olvadásához. Az eredmények egyértelműen az emberi tevékenységre mutatnak rá, mint a megfigyelt veszteség elsődleges okára. A tanulmány továbbá kimutatta, hogy a meglévő modellek alulbecsülték az olvadás ütemét az 1979 és 2019 közötti tényleges megfigyelésekkel összehasonlítva. A modelleknek a megfigyelt adatokkal való összehangolása gyorsuló olvadást és jégmentes nyarat jelzett előre, még alacsony kibocsátási forgatókönyv esetén is. A tanulmány azt is megmutatja, hogy a közepes és magas kibocsátási forgatókönyvek esetén az augusztusi és októberi hónapok is jégmentessé válnak 2080 körülre. A tudományos fejlődés ellenére az éghajlati rendszer eredendő változékonysága miatt továbbra is nehéz meghatározni az első jégmentes nyár konkrét évét.
A sarkvidéki tengeri jég gyorsuló olvadása veszélyes visszacsatolást indít el, ami tovább fokozza a globális felmelegedést. Ahogy a jég olvad, és felszínre kerül az alatta lévő sötét óceán, az egyre több hőt nyel el a Napból, felgyorsítva az Északi-sarkvidék felmelegedését. A tudósok egyre több bizonyítékkal rendelkeznek arra vonatkozóan, hogy ez a jelenség gyengíti azt az áramlatot, ami a szélsőséges időjárási események gyakoribbá válásához vezet Észak-Amerikában, Európában és Ázsiában. A 2021-ben a Csendes-óceán északnyugati részén tapasztalt perzselő hőhullám és a 2022-es pakisztáni pusztító áradások jól példázzák, hogy milyen események válhatnak gyakoribbá a sugáráramlás gyengülése miatt. Azt már csak mellékesen jegyezzük fel, hogy ameddig ez a sarki nyári jéggel kapcsolatos katasztrófa és annak hatása bekövetkezik itt van velünk a globális felmelegedés mellé az idén várható el nino jelenség is, ami tovább fűti az időjárásunkat.
Az Északi-sarkvidék felgyorsult felmelegedése ráadásul a tengeri jég elvesztésén túlmenően is súlyos következményekkel jár. Felgyorsítja a grönlandi jégsapka olvadását, ami hozzájárul a tengerszint emelkedéséhez. Emellett felgyorsítja a permafroszt területek olvadását, ami további üvegházhatású gázokat juttat a légkörbe. A következmények kiterjednek az Északi-sarkvidék élővilágára, beleértve a jegesmedvéket, valamint azokra az őslakos közösségekre, amelyek megélhetése a tengeri jégtől függ.
A helyzet sürgősségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. A sarkvidéki nyári jég elvesztése kritikus fordulópontot jelent a globális éghajlati válságban. Ez azonnali globális szintű fellépést tesz szükségessé az üvegházhatású gázok kibocsátásának megfékezése, a megújuló energiaforrásokra való áttérés, valamint a sarkvidéki felmelegedés messzemenő hatásainak enyhítésére irányuló, erőteljes alkalmazkodási stratégiák kidolgozása érdekében. Ha nem cselekszünk határozottan, az Északi-sarkvidék és a bolygó egésze szélsőséges időjárási eseményekkel, emelkedő tengerszintekkel és ökológiai pusztulással sújtott jövő elé néz. Az idő fogytán van, és a világnak meg kell hallgatnia a tudósok figyelmeztetéseit, mielőtt túl késő lenne.
Kiemelt kép: Cao Jun
