A méheket régóta ünneplik, mint az ökoszisztémáinkat fenntartó elsődleges beporzókat. Az Ecology Letters című folyóiratban nemrégiben megjelent tanulmány azonban rámutat, hogy a molyok, az alulértékelt éjszakai beporzók is döntő szerepet játszanak a növények megtermékenyítésében. A közhiedelemmel ellentétben a lepkék ugyanolyan sok növényt látogatnak meg, mint a méhek, de összetett életciklusuk és különleges növényigényük miatt egyedi kihívásokkal kell szembenézniük. A tanulmány hangsúlyozza, hogy mlyen fontos felismernünk a lepkék jelentőségét a városi növényközösségek támogatásában, és rávilágít a populációik védelmét célzó természetvédelmi erőfeszítések szükségességére. A lepkék beporzásban játszott kritikus szerepének megértésével átformálhatjuk a várostervezést, politikát és kertészeti gyakorlatot, hogy egészségesebb, zöldebb tereket hozzunk létre, amelyek mind a rovarok, mind a növények, és így az emberek számára is hasznosak.

Lepkék és méhek: Összehasonlító elemzés

Az Ecology Letters tanulmánya megmtatta, hogy a molyok, amelyek gyakran háttérbe szorulnak zümmögő társaik mellett, a városi környezetben a fák, a növények és a virágos növények beporzásának körülbelül egyharmadáért felelősek. Ahogy a városi területek egyre fejlettebbé válnak, úgy csökken a méhek és a lepkék által szállított virágpor sokfélesége. Ráadásul a városi beporzóknak a virágforrások szűkösségével kell szembenézniük. Ezért kulcsfontosságú olyan növényfajok bevezetésének támogatása, amelyek mind a lepkék, mind a méhek igényeit kielégítik.

Emilie Ellis, a Sheffieldi Egyetem beporzó-ökológusa és a tanulmány társszerzője hangsúlyozza a növény- és rovarpopulációk közötti összefüggéseket: „Mivel a molyok és a méhek egyaránt a növényekre támaszkodnak a túléléshez, a növénypopulációk is a rovarokra támaszkodnak a beporzáshoz”. Vagyis minden félre egyaránt szükség van, oda-vissza. A lepke- és méhpopulációk ellenálló képességének biztosítása és a városok egészségének megőrzése érdekében Ellis a városi zöldterületek védelmét és a változatos vadon élő élő állatok élőhelyeinek előmozdítását javasolja a kizárólagos méhvédelmen túl.

Különböző növényközösségek és a beporzás

A tanulmány rávilágít a méhek és a lepkék által látogatott növényközösségek közötti különbségekre. Megállapították, hogy a molyok több virágport szállítanak, mint korábban feltételezték, és megfigyelték, hogy a fák, gyümölcsnövények és halvány illatos virágfajok szélesebb körét látogatják. Az urbanizált területeken azonban gyakran hiányzik a növényfajok sokfélesége és túl sok a nem őshonos növény, ami akadályozza a rovarok és a kevésbé vonzó növényfajok közötti kölcsönhatásokat. Ez az egyensúlyhiány negatívan hat mind a rovar-, mind a növénypopulációkra.

A DNS-szekvenálás kulcsfontosságú szerepet játszott a kutatásban, lehetővé téve a virágokat látogató, éjszaka repülő lepkékre tapadó virágpor azonosítását. Az elemzés olyan növényfajok sokszínűségét tárta fel, amelyeket jellemzően nem a méhek poroznak be. Stuart Campbell, a Sheffieldi Egyetem evolúciós és kémiai ökológusa, a tanulmány társszerzője kiemeli a rovarok és a növények közötti bonyolult kapcsolatot: „Ebből a tanulmányból világosan kiderül, hogy a beporzás a rovarok és a növények összetett hálózatai révén valósul meg, és ezek a hálózatok kényesek és érzékenyek lehetnek az urbanizációra”.

Következmények a várostervezéssel és a természetvédelmi erőfeszítésekkel kapcsolatban

A lepkéknek a beporzáshoz való kritikus hozzájárulásának felismerése messzemenő következményekkel kell, hogy járjon a várostervezésre, a politikai döntéshozatalra és a vadon élő állatokat támogató kerteket kiosztó kezdeményezésekre. Csak az Egyesült Királyságban a lepkepopulációk az elmúlt fél évszázadban mintegy 33 százalékkal csökkentek. Ezért létfontosságú, hogy a molybarát gyakorlatokat beépítsük a zöldterületek tervezésébe és a kertészeti kezdeményezésekbe.

Emilie Ellis számos stratégiát javasol a beporzóbarát kertek létrehozására, többek között a specialista és generalista beporzók vonzását, a változatos növényfajok ültetését és bizonyos gyomok növekedésének lehetővé tételét. Ezek az intézkedések támogatják mind a rovar-, mind a növénypopulációk megőrzését, biztosítva azok ellenálló képességét az éghajlati válsággal és a további veszteségekkel szemben.

Kiemelt kép: Lucie Hůrková