Piombino egy kisváros Toszkánában, Olaszországban. Festői történelmi központjáról ismert, valamint arról a helyről, ahonnan a hajók Szardíniára indulnak. A közelmúltban azonban a város heves politikai vitába keveredett a Golar Tundra nevű úszó tároló és gázfeldolgozó egység (FSRU) kikötőjébe telepítése miatt. Az egység feladata, hogy a szállítók által szállított cseppfolyósított gázt átvegye, gázneművé alakítsa, és betáplálja a gázhálózatba. Az olasz kormány szerint az egység létfontosságú az ukrajnai háború okozta energiahiány pótlásában. Olaszország elsődleges energiaforrása a földgáz, és mivel csökkentette az orosz importtól való függőségét, alternatív forrásokat keres. A Golar Tundra 170 000 köbméteres tárolókapacitásával és a képességével, hogy évi mintegy 5 milliárd köbméter cseppfolyósított gázt gázneművé alakítson, lehetőséget kínál a gáz hálózatbatáplálására anélkül, hogy új gázvezetékre lenne szükség.

Piombino polgárai azonban az olaszországi környezetvédelmi aktivistákkal együtt környezetvédelmi aggályokra hivatkozva a projekt megakadályozására törekednek. Piombino partjainál található egy cetmenedék, amely Olaszország, Franciaország és Monaco közös projektje. A közeli vizekben nagy kiterjedésű Posidonia tengeri fű-telep [egy négy, tengeri növényfajból álló növényközösséget hívnak sea grass-nek, vagy tengeri füves területnek – a szerk.] található, amely értékes a légkörből a szenet eltávolító képessége miatt is, de a halak számára is kulcsfontosságú szaporodási hely – Olaszország tenyésztett halainak 60%-a Piombinóból származik. A kritikusok megjegyezték, hogy a Golar Tundra úgynevezett „nyitott körfolyamatú technológiát” alkalmaz: az LNG-t -160C-on tárolják, majd melegebb tengervizet használó hőcserélőkön keresztül gázzá alakítják, amelyet a háztartási fehérítőben használt nátrium-hipoklorit vegyszerrel sterilizálnak. A ciklus végén a vizet visszaengedik a tengerbe, immár 4-5 Celsius-fokkal hűvösebb állapotban, és fehérítőszerrel keverve. A kritikusok aggódnak amiatt, hogy a létesítmény károsíthatja a terület érzékeny tengeri ökoszisztémáját.

A Snam, a részben állami tulajdonú vállalat, amely a hajón található gázüzemet működteti, tanulmányt készíttetett a Genovai Egyetemen „a kikötő területéről származó tengervízhez képest eltérő hőmérsékletű és klórtartalmú tengervíz kibocsátásának lehetséges [környezeti] hatásainak felméréséről”. A tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy az erőmű biztonságos, de független kutatást nem végeztek, és a projektet mentesítették az európai és olasz jogszabályok által előírt szabványos környezeti hatásvizsgálat (KHV) alól.

„Semmi kifogásunk az újragázosító terminálok ellen, amíg azok biztonságosak. De az nem tetszik nekünk, hogy ez a projekt a környezeti hatások értékelése nélkül valósult meg” – mondja Francesco Ferrari polgármester. „Tudni akarjuk, hogy biztonságos-e.”

A létesítménynek a város gazdaságára gyakorolt lehetséges negatív hatásai is aggasztóak. A kagylótenyésztő Paolo Del Lama egy Venere nevű szövetkezetet vezet, amely olyan korábbi halászokból áll, akik átálltak az akvakultúrára. „Nem érezzük magunkat biztonságban, ha az üzem mellett dolgozunk, mert nem tudjuk, milyen környezeti hatásai lesznek” – mondja Del Lama. „Nem tudjuk, hogy folytathatjuk-e majd a munkánkat itt.”

Az aggodalmak ellenére az olasz kormány annyira siet, hogy úgy döntött, kihagyja a környezeti hatásvizsgálatokat. A hatóságok az ország energiaigénye szempontjából kulcsfontosságúnak tartják a hajót munkáját. A Golar Tundra májusban kezdi meg működését, és Olaszország legalább három évig Piombino kikötőjében akarja „parkoltatni”. A város polgárai azonban nem adják fel a projekt megakadályozására tett erőfeszítéseiket. A No Rigassificatore nevű alulról szerveződő csoport számos tiltakozást szervezett, a polgármester pedig perli a Snamot egy júliusban kezdődő bírósági perben. ” (The Guardian)