A bioenergiát a megjelenésekor sokan úgy üdvözölték, mint ami alkalmas a szennyezés mérséklésére és a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség csökkentésére. A Nature Climate Change című folyóiratban a Potsdami Éghajlatváltozási Kutatóintézet (Potsdam Institute for Climate Impact Research) szakértői csoportjának új tanulmánya azonban rámutat, hogy a bioüzemanyagok nem biztos, hogy olyan klímasemleges alternatívát jelentenek, mint amilyennek gyakran gondolják őket. A tanulmány hangsúlyozza, hogy sürgősen szükség van olyan nemzetközi megállapodásokra, amelyek a szén-dioxid-árképzés révén hatékonyan védik az erdőket és a természeti területeket éppen az ilyen jellegű üzemanyagok alapanyagainak termesztése okán. Ilyen szabályozás nélkül a bioenergia-termeléssel kapcsolatos földhasználat-változásból eredő kibocsátás meghaladhatja a fosszilis gázolaj elégetéséből származó kibocsátást – áll a kutatásban.

A szabályozási hiányosságok és a földhasználat-változáshoz köthető szennyezés

A kutatási eredmények rávilágítanak arra, hogy a jelenlegi globális földhasználati rendeletek nem megfelelőek a modern bioüzemanyagok előállítása által okozott földhasználat-változásból eredő kibocsátások szabályozására, vagy akár azok hatásainak valós értékelésére. Leon Merfort vezető szerző kifejtette, hogy ha a bioenergetikai célú fűfélék termesztése nem korlátozódik a marginális vagy elhagyott földterületekre, akkor fennáll a veszélye annak, hogy az élelmiszertermelés átterelődik a bioüzemanyag alapanyagainak termesztésére, és az ilyen jellegű mezőgazdasági földhasználat a természetes földterületekre is kiterjed. Ez a forgatókönyv jelentős szén-dioxid-kibocsátáshoz vezetne az erdők kiirtása miatt, főleg a gyenge vagy nem létező földszabályozással rendelkező régiókban. A tanulmány rávilágít a politikai döntéshozók előtt álló kihívásra, hangsúlyozva, hogy az élelmiszer- és bioenergiapiacok összefonódása túlmutat az egyes nemzetek politikai ellenőrzésén.

Ezen felül a földhasználati ágazat szabályozási hiányosságai akaratlanul is alacsony kínálati áron tarthatják a bioenergia-ellátást, ami arra készteti az energiaágazatot, hogy a fosszilis tüzelőanyagok fokozatos kivonását felgyorsítsa a földhasználat megváltozásából eredő további kibocsátás kompenzálása érdekében. Ez pedig tovább növeli a bioenergia iránti keresletet, ami egy saját magát egyre erősítő körforgást hoz létre.

Hogyan változtathatunk?

A bioenergia alapanyagainak termeléséből adódó földhasználat-változás okozta kibocsátások következményeinek fragmentált szakpolitikai környezetben való értékeléséhez a kutatók energia- és földrendszer-modelleket alkalmaztak. Ezeket a modelleket arra használták, hogy alternatív átalakulási utakat dolgozzanak ki, amelyek célja a globális felmelegedés 2 °C alatti szintre való korlátozása. A forgatókönyvek különböző feltételezéseket vettek vizsgáltak a földhasználati és különböző energiapolitikákkal kapcsolatban, amelyek jelentősen befolyásolják a földhasználat változásából származó CO2-kibocsátást és a globális energiaigények kielégítéséhez szükséges bioenergia mennyiségét. A kutatók ezeket a forgatókönyveket egy olyan alternatív forgatókönyvvel hasonlították össze, amely kizárta a bioenergia-termelést, és ezért alacsonyabb földhasználat-változással kapcsolatos kibocsátást eredményezett, így különböző szakpolitikai keretek között a földhasználat-változásból származó CO2-kibocsátást a bioenergia-termelésnek tulajdonító kibocsátási tényezőket határozták meg. Ennek eredménye az lett, hogy kiderült, hogy azonnali itézkedésekre van szükség.

A szén-dioxid-árképzés és az átfogó földvédelem sürgős szükségessége

A tanulmány társszerzője, Florian Humpenöder hangsúlyozza, hogy további földhasználati szabályok nélkül a modern bioüzemanyag-termeléssel kapcsolatos termőföldigénybevétel olyan CO2-kibocsátási tényezőket eredményez, amelyek 30 év alatt meghaladják a fosszilis gázolaj elégetéséből származó CO2-kibocsátási tényezőket. Ez a meglehetősen rémísztő eshetőség még inkább kihangsúlyozza a földhasználattal kapcsolatos politika paradigmaváltásának szükségességét. A kutatók azt állítják, hogy egy globális és átfogó földvédelmi rendszer vagy szén-dioxid-árképzési mechanizmus hatékonyan mérsékelné a bioenergia-termeléshez kapcsolódó földhasználat-változásból eredő magas CO2-kibocsátást.

Nico Bauer, egy másik társszerző kiemeli, hogy a bioenergia iránti, a következő évtizedekben, az előrejelzés szerint több százmilliárd dollárra becsült kereslet várható. A mezőgazdasági ágazat várhatóan ki is használja majd ezeket a lehetőségeket, de a bioüzemanyag-termelés magas hozamú területekre való terjeszkedése gyakran jelentős, előzetes CO2-kibocsátással jár a földterületek a célnak megfelelő átalakítása miatt. És a bioenergia iránti kereslet puszta csökkentése nem fogja megoldani ezt a problémát. Meglepő módon a tanulmányból kiderül, hogy még a globális erdőterületek 90%-ának védelme is jelentős kiskaput hagyna. Ezért az összes erdő és természeti terület közel 100%-ának átfogó, szabályozással történő lefedése kulcsfontosságú, ahelyett, hogy kizárólag a szén-dioxid-kibocsátás árszintjére összpontosítanánk.