A Joule című folyóiratban megjelent új tanulmány szerint, ha kivezetnénk a fosszilis tüzelőanyagokat az egyáltalán nem vezetne a lakosság elszegényedéséhez. A kutatás azt vizsgálta, hogy valósak-e azok a félelmek, amelyek szerint a fosszilis tüzelőanyag-termelés gyors csökkentése, amely az éghajlatváltozás enyhítéséhez szükséges, súlyos pénzügyi következményekkel járna a lakosság számára, különösen a megtakarítások és a nyugdíjak tekintetében.

Az éghajlatváltozás elleni fellépés ellenzői ugyanis gyakran azzal érvelnek, hogy a fosszilis tüzelőanyag-termelés visszaszorítása jelentős pénzügyi veszteségeket eredményezne, ami az úgynevezett meg nem térülő, fosszilis iparághoz kapcsolódó infrastrukturális beruházások (stranded assets) kialakulásához vezetne. Azt állítják, hogy ezek a veszteségek gazdasági visszaeséshez, és végső soron a lakosság elszegényedéséhez vezetnének, mivel csökkentenék megtakarításaik és nyugdíjalapjaik értékét. A nemrégiben készült tanulmány azonban azt sugallja, hogy ezek az aggodalmak nagyrészt megalapozatlanok.

A tanulmány társszerzője, Lucas Chancel, a párizsi Sciences Po közgazdászprofesszora kifejtette: „Azt találtuk, hogy az amortizálódó, pusztuló, szennyező eszközökkel kapcsolatos pénzügyi veszteségek nagy részét pont a tehetősek viselik. A pénzügyi veszteségeknek csak kis részét viseli a dolgozó és a középosztály, mivel ők nem vagy viszonylag kevés pénzügyi vagyonnal rendelkeznek.” Ez a megállapítás azt jelzi, hogy a lakosságot nem érintené jelentősen a fosszilis tüzelőanyagokkal kapcsolatos vagyonvesztés.

A kutatás a magas jövedelmű országokra összpontosított, és kimutatta, hogy a pénzügyi veszteségek kétharmadát a lakosság leggazdagabb 10%-a viselné. Az Egyesült Államokban például a vagyonosok felső 10%-a viselné a pénzügyi veszteségek kétharmadát, és ennek fele kifejezetten a felső 1%-ot érintené. Fontos azonban megjegyezni, hogy a tanulmány szerint még a leggazdagabbak esetében is a veszteségek a nettó vagyonuk kevesebb mint 1%-át tennék ki. Eszerint, nem csupán a középosztályra, hanem a vagyonosokra gyakorolt pénzügyi hatás is viszonylag csekély lenne.

A tanulmány hangsúlyozza továbbá, hogy a kormányok könnyen kompenzálhatják a közepes és alacsonyabb vagyoni helyzetben lévő egyénekre gyakorolt minimális hatást is. Chancel megállapítja: „Ez utóbbi csoportoknak nincs mitől tartaniuk az azonnali klímavédelmi intézkedésekkel kapcsolatban, különösen, ha a kormányok úgy döntenek, hogy kompenzálják a veszteségeiket, ami viszonylag alacsony költséggel megtehető”. A kutatás azt is jelzi, hogy a kormányoknak megvannak az eszközeik a lakosságot érintő pénzügyi következmények kezelésére, így enyhítve a fosszilis tüzelőanyagok potenciális elvesztésével kapcsolatos aggodalmakat.

A tanulmány másik társszerzője, Gregor Semieniuk, a Massachusetts Amherst-i Egyetem közgazdászprofesszora kiemeli, hogy a lakosságnak nem kellene elleneznie ezt az éghajlat-politikát a „stranded assets-szel” kapcsolatos aggodalmak miatt. Megjegyzi: „Nem teljesen alaptalan az a vélekedés, hogy bizonyos vagyon veszélyben lehet, de a jómódú országokban ez nem ok a kormányzati tétlenségre, mert a kormányok számára nagyon olcsó lenne ezt kompenzálni”.

A kutatók hasonló elemzést végeztek az Egyesült Királyság és a kontinentális európai országok esetében is, és hasonló eredményeket is kaptak. Ezek az eredmények következetesen alátámasztják azt az elképzelést, hogy a lakosságot nem érné jelentős pénzügyi nehézség a fosszilis tüzelőanyag-termelés visszaszorítása miatt. (Joule)