Az európai bölény – más néven wisent – nem csupán Európa legnagyobb szárazföldi emlőse, hanem a kontinens természetvédelmi történetének egyik legnagyobb sikertörténete is – írja cikkében a CNN online lapja. Egykor hatalmas csordái járták egész Eurázsiát, ám az emberi beavatkozás következtében az elmúlt évszázadokban a kihalás szélére sodródott. Ma azonban a bölény újra jelen van a kontinens számos táján – sőt, szerepe kulcsfontosságú lehet a jövő ökológiai és éghajlati kihívásainak kezelésében is.
A bölény eredete: barlangrajzok és genetika találkozása
A bölény története sokkal mélyebbre nyúlik vissza, mint azt korábban gondoltuk. 2016-ban ősi barlangrajzok vetettek új fényt az európai bölény eredetére: ezek az ábrázolások körülbelül 22–17 ezer évvel ezelőttről származnak, és azt mutatják, hogy az állatok külseje jelentősen megváltozott ebben az időszakban. A szarvak, a hátpúp és az elülső testtájék mérete csökkent – ez a vizuális nyom is megerősíti a genetikai bizonyítékokat, melyek szerint az európai bölény a már kihalt sztyeppei bölény és az őstulok (a mai szarvasmarhák őse) kereszteződéséből jött létre.
Az így létrejött hibrid faj lett az európai bölény, a Bison bonasus – egy masszív, mégis elegáns növényevő, amely méltóságteljesen uralta a kontinens füves és erdős területeit.
A kihalás küszöbén
A bölények egykor szinte egész Európában és Nyugat-Ázsiában jelen voltak, ám a folyamatos vadászat és az élőhelyeik fokozatos eltűnése végzetesnek bizonyult. 1927-ben az utolsó vadon élő példányt a Kaukázusban lőtték le. Ekkorra a teljes populáció 54 egyedre csökkent, és csupán állatkertekben és magánparkokban maradtak fenn.
Ez az elképesztően alacsony szám azonban nem jelentette a faj végét – sőt, egy hosszú és kitartó természetvédelmi küzdelem kezdetét jelentette.
Fajmegőrzés: a visszatérés kezdete
Az első újbóli betelepítésekre 1954-ben került sor Lengyelországban, a Białowieża-erdőben, ahol helyi tenyésztőparkból származó állatokat engedtek szabadon. Ez az erdő korábban is a faj egyik utolsó menedéke volt, és ma ismét az egyik legjelentősebb bölényélőhely: jelenleg mintegy 1000 szabadon kóborló egyed él itt.
A legnagyobb visszatelepítési projektre 2014-ben Romániában, a Țarcu-hegységben került sor. Ide több mint 80 példányt telepítettek vissza – egy olyan régióba, ahol a faj 200 éve kihalt. Ma ez a csorda már körülbelül 170 egyedből áll.
Az Európai Természetvédelmi Unió (IUCN) 1996-ban veszélyeztetettnek nyilvánította a fajt, ám a jelentős állománynövekedés hatására 2020-ban „majdnem veszélyeztetett” státuszra módosította a besorolást. Jelenleg mintegy 7000 szabadon élő bölény található Európában.
Az ökológiai mérnök: a bölény szerepe az élővilágban
Az európai bölény nem csupán túlélő, hanem kulcsszereplő az ökoszisztémákban. Gyakran nevezik ökoszisztéma-mérnöknek, mivel jelenléte számos más faj fennmaradásához is hozzájárul. Fák kérgének lehántásával tisztásokat nyit az erdőkben, ezzel lehetőséget ad a füves növényzet terjedésének. A földön való hempergésük – az ún. wallowing – pedig speciális mikroélőhelyeket hoz létre a talajlakó rovarok és hüllők számára. Emellett a bundájukhoz tapadt, illetve trágyájukban lévő magvak terjesztésével hozzájárulnak a növényi diverzitás növeléséhez.
De szerepük nem csupán a biodiverzitásban jelentős: egyes kutatások szerint a nagytestű növényevők, mint a bölény, az északi tundrák visszatelepítésével segíthetnek az éghajlatváltozás elleni küzdelemben is. A fás növényzet ritkítása révén csökken a talaj felmelegedése, megőrződik a permafroszt, és kevesebb szén szabadul fel a talajból. Emellett a hóval borított talaj fényvisszaverő képessége – az ún. albedó – nő, ami további hűtőhatást eredményez.
Újra otthon – 6000 év után
2022-ben szenzációként járta be a hír Európát: 6000 év után először élnek ismét vadon élő bölények az Egyesült Királyság területén. A Wilder Blean nevű természetvédelmi projekt keretében négy egyedet engedtek szabadon Kent egyik erdejében. Két év alatt már négy borjú is született. A projekt nemcsak bölényekkel dolgozik: Exmoor pónikat, hosszúszarvú marhákat és „vaskori disznókat” is visszatelepítettek, hogy egy komplex és önfenntartó erdei ökoszisztéma alakulhasson ki.
A jövő kihívásai: genetika és élőhelyek
A sikeres visszatelepítések ellenére az európai bölény jövője továbbra is kihívásokkal teli. Az összes ma élő egyed csupán 12 alapító állattól származik – ez a genetikai szűkösség növeli az öröklött betegségek kockázatát és csökkenti az alkalmazkodóképességet. További problémát jelent az élőhelyek feldarabolódása Európa-szerte, ami korlátozza a táplálékhoz való hozzáférést és tovább súlyosbítja az izoláció miatti beltenyésztést.
Mégis, a szakértők reménykednek: egyre több bizonyíték utal arra, hogy a bölények képesek kisebb, vegyes gyepes-erdős élőhelyeken is boldogulni, akár más növényevő fajok közelében is. Ez új lehetőségeket teremt a jövőbeni visszatelepítésekre Németországban, Svájcban, Franciaországban, Spanyolországban – és talán még azon is túl.
Egy kihalásból visszahozott remény
Az európai bölény története túlmutat egy faj megmentésén – példát ad arra, hogy kitartó munkával, nemzetközi együttműködéssel és ökológiai szemlélettel hogyan lehet helyreállítani egyensúlyából kibillent rendszereket. A bölény nemcsak múltunk élő öröksége, hanem jövőnk szövetségese is: egy lassú, mégis határozott léptű óriás, aki segít visszahozni a vadon erejét Európa tájaiba.
További részletek és fotógaléria a CNN.COM oldalon!
