A növekvő gumipiac a trópusi erdőirtás egyik fő oka, amit azonban valahogy figyelmen kívül hagyunk. A legtöbb gumit gumiabroncsok gyártására használják fel, évente több mint 2 milliárdot, ami még tovább fog növekedni az elektromos autók miatt, figyelmeztetnek a szakértők. Mivel az elektromos autók lényegesen nehezebbek, mint a hagyományos járművek akár 30 százalékkal is csökkenthetik a gumiabroncs élettartamát, vagyis ugyanennyivel növelhetik a gumi iránti keresletet.

A gumitermesztés jó biznisz? Hogy mi az ára? A Kambodzsa középső részén található Beng Per vadvédelmi terület nagyrészt elpusztult, miután a kormány átadta egy politikailag jól beágyazott helyi ültetvénytársaságnak, hogy gumit termesszen. A fákat kivágták. Az elefántok eltűntek. Nyugat-Afrikában a luxemburgi székhelyű Socfin ültetvényóriást a nigériai és ghánai gumiültetvényei körül erdőirtással és az őslakosok kitelepítésével vádolják. Eközben az erősen erdőirtott indonéziai Szumátra szigetén a Michelin gumiabroncsgyártó multinacionális vállalat és egy helyi erdészeti vállalat 95 millió dollár értékű zöld befektetési kötvényt vett fel azzal az ígérettel, hogy a kopár földeket gumifákkal erdősítik újra. A Mighty Earth nevű civil szervezet azonban megállapította, hogy az ültetvények nagy része olyan földterületeken folyt, amelyekről a helyi vállalat egyik leányvállalata még néhány hónappal korábban eltávolította a természetes erdőt.

Ez csak három példa a több száz közül a trópusi erdőirtás egyik legnagyobb, de legkevésbé tárgyalt okára. A gumiültetvények elterjedését elsősorban az évente több mint 2 milliárd új gumiabroncs iránti igényünk hajtja. Ennek teljes pusztító hatását a nagy felbontású műholdfelvételek új elemzése tárta fel, amely most először képes megkülönböztetni a gumiültetvényeket a természetes erdőtől.

A gumi, mint termény, még a kávénál és a kakaónál is nagyobb erdőirtó, sőt, elértük azt, hogy a pálmaolaj közelébe került az első helyen. A természetes gumi egy tejszerű latex, amelyet a Hevea brasiliensis, egy eredetileg az Amazonas vidékéről származó fa kérgének kézi csapolásával nyernek, és amelyet ma már széles körben termesztenek ültetvényeken, különösen Délkelet-Ázsiában. A világ kereslete évente több mint 3 százalékkal nő. Mivel azonban az ültetvények hozamnövekedése változatlan, egyre több földterületre van szükség ahhoz, hogy lépést tartsanak a növekedéssel.

Mégis a gumitermesztés miatti erdőkivágások kapcsán nincs olyan felháborodás, mint más trópusi haszonnövények, például a szója, a pálmaolaj, a kakaó és a kávé kapcsán. A környezeti vakfoltnak az egyik oka, hogy a trópusok nagy részén a földhasználat változásának nyomon követésére használt távérzékelő rendszerek nem látták az erdők alakulásában a változást. Más árutermelő növényekkel ellentétben az erdővidékekről készült műholdfelvételek legkomolyabb elemzése sem volt képes megkülönböztetni a monokultúrás gumifák lombját a természetes erdők lombkoronájától.

Egészen mostanáig.

Egy októberben közzétett új nemzetközi elemzés először használta fel az Európai Űrügynökség által indított Sentinel-2 földmegfigyelő műholdak nagy felbontású képeit a gumiültetvények pontos azonosítására. „Az eredmények kijózanítóak” – mondja a vezető szerző, Yunxia Wang, az Edinburgh-i Királyi Botanikus Kert távérzékelési szakértője. Megállapította, hogy csak Délkelet-Ázsiában az 1990-es évek óta 10-15 millió hektárnyi trópusi erdőt, azaz Svájcnál nagyobb területet irtottak ki a gumifogyasztás miatt. Ez háromszor több, mint a politikai döntéshozók által használt korábbi becslések. Ez a termesztést rosszabb erdőirtóvá teszi, mint a kávét vagy a kakaót, és a pálmaolajhoz közelít az első helyen.

Wang megállapította, hogy ebből az erdőveszteségből több mint 2,5 millió hektár a biológiai sokféleség szempontjából kulcsfontosságú területeken történt, amelyek az ökológusok által a veszélyeztetett fajok védelme szempontjából kritikusnak ítélt természeti területek globális hálózata. Arra a következtetésre jutott, hogy a közelmúltbeli fellendülés azt jelenti, hogy Délkelet-Ázsiában, ahol Thaiföld, Indonézia és Vietnam a világ három legnagyobb természetesgumi-termelője, ma már legalább 35 millió hektárnyi területet foglalnak el a gumiültetvények. A gumi erdőirtási lábnyoma ráadásul Kambodzsában is gyorsan növekszik. Az ország az elmúlt negyedszázadban elvesztette erdeinek negyedét, és az új gumiültetvények legalább 40 százalékátolyan területen létesítették, ahol emiatt vágtak ki teljes erdőket, többek között a például a Beng Per vadrezervátumban. És valószínűleg még rengeteg értékes erdőnek ez lesz a sorsa. A Global Forest Watch szerint a kambodzsai kormány az ország területének 5 százalékát jelölte ki a gumigyártásra.

A természetes gumit széles körben használják az óvszerektől kezdve a sportruházaton és a játékokon át az ipari gépekig mindenben, több mint 70 százalékából viszont az a 2,3 milliárd új gumiabroncs készül, amelyet a világ évente vásárol. Mivel egyre több autó van az utakon, a kereslet tovább nő. 2023 év elején Eleanor Warren-Thomas, a walesi Bangor Egyetem természetvédelmi kutatója és kollégái úgy becsülték, hogy 2030-ig akár 13 millió hektárral több földterületre lesz szükség a növekvő gumikereslet kielégítéséhez. És ez, mint mondja, még az elektromos járművekre való átállás lehetséges hatásának figyelembevétele előtt történt.

Az elektromos autók jellemzően egyharmaddal nehezebbek, mint a belső égésű motorral hajtott járművek, főként az akkumulátorok súlya miatt. Emellett gyorsabban tudnak gyorsítani és fékezni, ami tovább növeli a gumiabroncsok kopását, az e-járművekhez robosztusabb gumiabroncsokat fognak emiatt fejleszteni. A gumiabroncsgyártó cégek, például a Goodyear is úgy számol, hogy az elektromos járműveken a hagyományos abroncsok 30 százalékkal gyorsabban elhasználódhatnak, mint a hagyományos modelleken.

2017-ben több gumiabroncs- és autógyártó reagált a többi nyersanyagtermelő üzletágban tapasztalható tendenciákra azzal, hogy sokkal fenntarthatóbb gumiabroncsokat ígért. Ezt követően sokan csatlakoztak a szingapúri székhelyű Global Platform for Sustainable Natural Rubber (Globális platform a fenntartható természetes gumiért) nevű, vállalatok, akadémikusok és civil szervezetek közötti együttműködéshez. Az ígéretekből azonban mindeddig kevés eredmény született. A platform reméli, hogy jövőre közzétesz egy biztosítékmodellt, amelynek célja, hogy „hitelesítse, hogy a tagvállalatok betartják-e a környezeti fenntarthatósággal kapcsolatos kötelezettségvállalásaikat”. Néhány tag azonban már elismerte, hogy a platform nem nyerte el azt a vonzerőt, mint az olyan iparágakban működő társai, mint például a pálmaolaj.

A gumiabroncsgyártók és a Globális Platform kifejtik, hogy a töredezett és szétszórt gumiellátási lánc miatt nehezen tudják pontosan, honnan származik a gumi, és még kevésbé tudják felszámolni az erdőirtást. Sam Ginger, aki a London Zoological Society of London tudományos alapokon nyugvó, a londoni állatkertben működő jótékonysági szervezetnél a gumiipart kutatja, egyetért azzal, hogy „űr van a nyomon követhetőségben”. De szerinte az iparágban az ambíció is hiányzik.

A Ginger rendszeresen frissített adatbázist állít össze az iparág főbb szereplőinek környezetvédelmi tevékenységéről. Legutóbbi, 2023 márciusban közzétett értékelésében hatalmas szakadékot talált a szakpolitikák és a gyakorlat között. Míg a megkérdezett vállalatok 69 %-ának van olyan politikája, amely megköveteli a beszállítóiktól, hogy ne végezzenek erdőirtást, a vállalatoknak mindössze 7 %-a tesz közzé bizonyítékot arról, hogy rendszeresen ellenőrzi az erdőirtást a beszállítóknál, és egyikük sem ellenőrzi a teljes beszállítói láncát. 

Hogy miért nem lépnek a gumiabroncsgyártók a szigorúbb alapanyagellenőrzés felé, mint ahogy más iparágban ezt megtörtént?

Az egyik ok a nyilvános nyomás hiánya. „Annak ellenére, hogy gumitermékek mindenütt jelen vannak, a közvélemény kevéssé van tudatában annak, hogy a gumi egy növény, ráadásul egy olyan növény, ami az erdőirtás egyik legerősebb motorja” – mondja Ginger. Ennek eredményeképpen „az iparág kevés vizsgálódás mellett folytathatta terjeszkedését, miközben a reflektorfény más árucikkekre, például a pálmaolajra és a szójára irányult”.

Mit lehet tehát tenni?

Az egyik út az Erdőgazdálkodási Tanács (Forest Stewardship Council, FSC) lenne, amely az erdőirtásmentes erdőgazdálkodást és erdei termékeket tanúsítja. Az eredmények eddig is eléggé bizonytalanok voltak. Jelenleg mindössze egyetlen gumiabroncsot forgalmaznak FSC-tanúsítottként, egy 2021-ben egyetlen BMW modellhez bevezetett Pirelli abroncsot. Noha a Pirelly azt nem hozza nyilvánosságra hol termesztik ezt a gumit.

A világ esőerdeire nehezedő nyomás csökkentésének egyik módja az lenne, ha több szintetikus gumit és kevesebb természetes gumit használnának. Szintén fontos lenne meghatározni, hogy a gumiabroncs-iparnak milyen fenntarthatósági célkitűzéseket kellene elfogadnia. A tipikus gumiabroncsok ma nagyjából egyenlő arányban készülnek természetes gumiból és ásványolajból, egy fosszilis tüzelőanyagból származó szintetikus gumiból. A szintetikus gumik nélkülözhetetlenek bizonyos gumiabroncstulajdonságokhoz. A világ esőerdeire nehezedő nyomás csökkentésének egyik módja tehát az lenne, ha több szintetikus gumit és kevesebb természetes gumit használnánk. De ha valami, akkor a tendencia éppen az ellenkező irányba mutat. Úgy tűnik, hogy egyes gyártók a fosszilis tüzelőanyagokat felhasználó termékeik lábnyomának fokozatos csökkentését helyezik előtérbe, akár az erdőirtás súlyosbodása árán is. A Michelin például azt állítja, hogy 2050-re minden gumiabroncsát 100 százalékban „biotermelésű, megújuló vagy újrahasznosított” gumiból akarja készíteni, és az eddigi haladást részben „a természetes gumi nagyobb mértékű felhasználásának” tulajdonítja. Az, hogy a kompromisszum környezeti nyereség-e vagy sem, a beszerzési forrásoktól és a környezetvédelmi prioritásoktól függ.

Mivel úgy tűnik, hogy az iparág nem képes vagy nem hajlandó az erdőirtás megszüntetésére, a kormányzati szabályozás oldhatja meg a problémát. Az Európai Unió jár az élen, amelynek 27 tagja a világ gumifogyasztásának mintegy tizedét használja fel. 2022 decemberben, dacolva a gumiipar összehangolt lobbizásával, a gumit is felvette azon trópusi nyersanyagok listájára – beleértve a pálmaolajat, a marhahúst, a kakaót, a szóját, a kávét és a fát is -, amelyekről az importőröknek bizonyítaniuk kell, hogy erdőirtásmentesek a készülő erdőirtási rendeletek értelmében. Ginger szerint komoly kérdések merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy az iparág készen áll-e vagy képes-e megfelelni az új szabályoknak.

Mi fogja megváltoztatni a helyzetet?

Ginger szerint az ellátórendszer nagyobb átláthatósága segíthetne a szabványok javításában. Érvelése szerint a növekvő keresletet a meglévő ültetvényekről is ki lehetne elégíteni, ha a nagy márkavállalatok azonosítanák és támogatnák a kisbirtokosokat a jobb hozamok elérésében.

Warren-Thomas szerint egy másik megközelítés az ültetvények helyett az agrárerdészet bevezetésének ösztönzése. Tanulmányozta, hogyan működhetne ez Thaiföld déli részén. Szerinte a kaucsuk élelmiszer- és egyéb fás növények közé ültetve ugyanolyan jó hozamokat lehet elérni, mint a monokultúrás ültetvények esetében. Kísérleti projektek már folyamatban vannak. Szumátrán a Pirelli és a BMW a Birdlife International és más környezetvédelmi csoportokkal együttműködve támogatja a gumi agroerdészetet. 

Warrern-Thomas szerint a kereslet ellenőrzése ugyanilyen fontos. A használt gumiabroncsok újrahasznosítása segíthet, különösen azáltal, hogy a jelenlegi alacsonyabb értékű felhasználási módok, például a játszótéri ugrálófelületek helyett új gumiabroncsok készülnek belőlük. Szerinte azonban a legfőbb prioritás az autóktól való függőség csökkentésének kellene lennie a tömegközlekedés javítása révén. „Az autók sokkal több gumit használnak személy-kilométerenként, mint a buszok”.

Az elektromos járművekre való áttérés pedig még nagyobbá teheti ezt a különbséget. Ha tehát egyszerűen elfogadjuk azt az elképzelést, hogy az e-járművek megoldják a közlekedéssel kapcsolatos összes környezeti dilemmánkat, akkor fennáll a veszélye annak, hogy az erdőirtás újabb fordulóját indítjuk el.

A cikk egy, a Yale Environment 360 weboldalon megjelent írásból készült.