Matt King, az Australian Centre for Excellence in Antarctic Science vezetője szerint nagyobb figyelmet kellene Ausztráliának fordítania a déli kontinensen zajló hirtelen változásokra, mivel a felgyorsult olvadás átalakíthatja az országot és hatással lehet egyes mezőgazdasági ágazatok életképességére, számol be a Guardian. Óriási problémának látja, hogy nem rendelkeznek elég tudással a változások helyi és globális következményeiről, beleértve a tengeri jégtakaró történelmi mértékű csökkenését, a hatalmas jégtakarók gyorsuló olvadását és a Déli-óceán felboruló áramlásaként ismert mélytengeri áramlás lassulását. Azért is fontos lenne többet tudni erről szerinte, mert a változások valószínűleg különböző módon befolyásolják majd a hőmérsékletet és a csapadékmennyiséget Ausztrália-szerte, amik befolyásolhatják egyes mezőgazdasági iparágak életképességét, felgyorsíthatják a tengerszint emelkedését a partok mentén, és jelentősen átalakíthatják a közösségek életét.
Véleménye szerint „olyan bajnokra van szükségünk a kabinetben, aki képes egy több évtizedes antarktiszi menetrendet előrevinni”, majd hozzátette: „Az ausztrál gazdaság és a világgazdaság is az Antarktiszon alapul. Olyan szakaszba lépünk, amikor az Antarktisz már nem lesz ilyen”.
Az Antarktisz térségében bekövetkezett változások komoly aggodalmakat keltettek annak közvetlen egészségi állapotával kapcsolatban. A kontinenst körülvevő óceán tengeri jégtakarója hat hónapon keresztül folyamatosan olyan szintre zuhant, amely messze elmarad a műholdfelvételek szerint mért értékektől, aminek következtében például 2022-ben többezer császárpingvin fióka pusztult el. Emellett egyre több tudományos bizonyíték utal arra, hogy az éghajlati válsággal összefüggő hosszabb távú átalakulások hamarabb kezdődtek, mint azt korábban feltételezték.
King szerint a különböző kutatások ellenére még mindig nem rendelkezünk elég információval. „Nagyon sok mindent nem tudunk… Nem ismerjük a jég alatti alapkőzet alakját, amely meghatározza, hogyan vonul vissza a jég, és milyen hatása van a visszahúzódásnak” – mondta. „Szinte semmilyen adatunk nincs a kontinentális talapzatról.”
Jól mutatja mennyire keveset tudunk a Déli-óceán tengerfenékéről az Ausztrál Antarktiszi Hadosztály bejelentése, miszerint az expedíciós csapat egy 2 km mély, 46 km hosszú kanyont térképezett fel a Casey állomás közelében, amikor a vad időjárás miatt nem tudták időben az árut kirakodni. Ben Galton-Fenzi, az ausztrál antarktiszi részleg glaciológusa szerint a felfedezés figyelemre méltó, de a tudósok sokkal fontosabb tengerfenéki területeket is tanulmányozhattak volna, ha lett volna támogatás egy külön kutatási útra. King szintén egyetért, véleménye szerint az országnak több jégtörőre vagy autonóm robothajóra lenne szüksége, ha a szükséges hosszú távú kutatásokat el akarná végezni. Különösen mert állítása szerint bizonyíték van arra, hogy a tengeri jég elvesztése hatással van az ausztrál időjárási mintákra. Egy tanulmány szerint ez a hatás kiszárító hatással lehet Új-Dél-Walesben, és összefügghet az esőzések növekedésével Nyugat-Ausztrália északi részén.
King mindemellett hangsúlyozza, hogy az olvadó gleccserek hatása és a Déli-óceán által elnyelt szén-dioxid mennyiségének lehetséges csökkenése szintén jelentős kockázatokat jelent. Az általa vezetett kutatás megállapította, hogy az antarktiszi gleccserek az elmúlt két évtizedben évente átlagosan mintegy 150 milliárd tonna jeget veszítettek, óránként mintegy 17 millió tonnát. Mindez azért is különösen aggasztó hír, hiszen egy legújabb kutatás alapján kiderült, hogy az északi féltekén is hasonló a helyzet, a grönlandi jégsapka átlagosan 30 millió tonna jeget veszít óránként, ami 20%-kal több, mint korábban gondolták.
