A legújabb kutatások kimutatták, hogy az éghajlatváltozás miatt az óceán planktontartó képessége rohamosan romlik, ami a halállományok gyors csökkenését fogja jelenteni, számol be egy, a Nature.com-on megjelent tanulmány eredményeiről az Earth.org. A plankton – az óceánok elsődleges táplálékforrása – már kisebb mértékű csökkenése is a halállomány jelentős csökkenéséhez vezet.
Dr. Angus Atkinson, a Plymouthi Tengeri Laboratórium munkatársa és Dr. Axel Rossberg, a Londoni Queen Mary Egyetem munkatársa által készített tanulmány rávilágít egy korábban észrevétlen erősítő hatásra az óceáni táplálékláncban. Megállapították, hogy a plankton 16-26%-os csökkenése, ahogyan azt az Atlanti-óceán északi részén előre jelezték, az óceán halak eltartására való képességének 38-55%-os csökkenését eredményezheti. Ezt a jelenséget nagyrészt a fitoplankton csökkenésének tulajdonítják a különböző szélességi fokokon, ami a melegebb vizek és a mélyebb rétegek tápanyagszigetelésének eredménye.
A hagyományos globális szintű számítógépes modellektől eltérve a kutatócsoport egyedi, adatvezérelt megközelítést alkalmazott. A planktonok méretszerkezetének vizsgálatával és egy átfogó globális adatbázis összeállításával jobban megértették, hogy az energia hogyan jut el a mikroszkopikus fitoplanktonokból a nagyobb halfajokba. A közhiedelemmel ellentétben a tanulmányból kiderül, hogy a hőmérséklet másodlagos szerepet játszik a táplálékhálózatok megzavarásában. Az elsődleges tényező a fitoplankton bősége, amely az energiaátadás hatékonyságát diktálja. A melegebb óceánok csökkentik a mélyebb vizek tápanyagellátását, ami kisebb fitoplanktonhoz és kevésbé hatékony energiaáramláshoz vezet.
A part közelében vagy a tavakban a szárazföldről származó túlzott tápanyagok olyan egyensúlyhiányt okozhatnak, mint a káros algavirágzás, de a mélyebb vizekből származó tápanyagok hiánya lesz a fő szűk keresztmetszet. A kutatás hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos megfontolásokat ezért be kell építeni a halászati gazdálkodásba. Dr. Atkinson rámutat, hogy a globális átlagok elfedhetik a halállományok jelentős csökkenését, különösen az erősen halászott területeken, Dr. Rossberg pedig azt hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás korában a fenntartható halászat többoldalú megközelítést igényel, a plankton méretszerkezetére vonatkozó adatok és a fejlett számítógépes modellek kombinációja elengedhetetlen a hatékony, klímatudatos óceánvédelmi stratégiák kidolgozásához.
A tanulmány rávilágít az éghajlatváltozás egy rejtett aspektusára, és az óceáni táplálékhálózatok, nevezetesen a fitoplankton fontosságának mélyebb megértésére hívja fel a figyelmet. Ha felismerjük ezeket a rejtett erősítőket, jobban meg tudjuk védeni óceánjainkat és az általuk biztosított kritikus erőforrásokat, biztosítva a tengeri élet fenntartható jövőjét.
A Nature.com-on megjelent tanulmány itt olvasható: https://www.nature.com/articles/s41467-023-44406-5
