Az ENSZ egyik fontos jelentése szerint a metángáz-kibocsátás csökkentése rövid távon létfontosságú az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez.
A metán az élőlények bomlásakor keletkezik; a földgázban is megtalálható. A szén-dioxiddal ellentétben csak rövid ideig marad meg a légkörben, viszont sokkal erősebb globális felmelegedést okozó gáz, mint a CO2.
A jelentés szerint „sürgős lépésekre” van szükség a metán csökkentése érdekében, ha a globális felmelegedést a párizsi megállapodásban meghatározott határértékek között akarjuk tartani. A 200 ország által aláírt megállapodás célja, hogy a globális hőmérséklet-emelkedés az iparosodás előtti szinthez képest legfeljebb 1,5 Celsius-fok legyen az évszázad végére. Az 1,5 Celsius-fokos célt a „veszélyes” felmelegedés kapujának tekintik, ahol a bolygón az éghajlatváltozás súlyos káros hatásai jelentkezhetnek. A jelentés adatai szerint a légkörben lévő CO2 és metán (CH4) szintje tavaly rekordmagasságot ért el. Mindez a világjárvány miatt elrendelt lezárások ellenére történt, amelyek tömegesen csökkentették a gazdasági tevékenységet és a várakozások szerint a hozzá köthető kibocsátásokat is. A jó hír az, hogy az ENSZ jelentése szerint az üvegházhatású gázok gyors és jelentős csökkentése a meglévő technológiák segítségével és nagyon alacsony költséggel lehetséges.
A metán nem csupán önmagában jelentős, egy másik gáz – az ózon – forrása is a Föld légkörében, ott is a legalsó rétegben (az úgynevezett troposzférában). A pénzmegtakarítás mellett a metán csökkentése jelentős egészségügyi előnyökkel járna a talajközeli ózon – az emberi szervezetre káros szennyezőanyag – mennyiségének csökkentése révén. Az ajánlások egy nemzetközi tudóscsoporttól származnak, amely az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) számára készítette el a globális metánfelmérést.
Drew Shindell, a tanulmány vezető szerzője, az amerikai Durham-i Duke Egyetem földtudományi professzora egyetért azzal, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelemben a CO2 az első számú cél, de a metán csökkentése gyorsabb hatást vált ki. „Az éghajlatváltozás számos aspektusa a vártnál gyorsabban zajlik” – mondta. „Több tüzet, több erősebb hurrikánt, több hőhullámot látunk, és a metán a legjobb eszközünk arra, hogy csökkentsük ezek növekedését a következő 30 évben”.
Az új jelentés szerint a már most rendelkezésre álló intézkedések 2030-ig akár évi 180 millió tonnával – a teljes éves érték 45%-ával – is csökkenthetik az emberi tevékenységből származó kibocsátást. Az ember által termelt metán fő forrása a fosszilis tüzelőanyag-ipar, amely a teljes kibocsátás 34%-áért felelős, a mezőgazdaság, amely további 40%-kal járul hozzá, és a hulladékágazat, amely 20%-ot tesz hozzá a teljes összeghez.
A metánprobléma kezelésének egyik legnehezebb része, tudni pontosan, hogy honnan származik a gáz. Ez azonban most változik, köszönhetően a műholdaknak, amelyek segítségével pontosan meg lehet határozni a forrásokat. A kanadai GHGSat cégnek van jelenleg a legnagyobb felbontású műszere a Föld körüli pályán, amely képes a CH4 füstgázfoszlányokat mintegy 25 méteres átmérőig kimutatni, de várhatóan a GHGSat űrszondát ebben az évtizedben további metánérzékelő műholdak flottája követi. A szuperkibocsátók azonosítása hamarosan sokkal egyszerűbbé válik.
Az Unep jelentése szerint a fosszilis tüzelőanyag-iparban rejlik a legnagyobb lehetőség a metán alacsony költségű csökkentésére. A jelentés szerint az olaj- és gázkutak, valamint a kitermelő- és szállítóvezetékek szivárgásainak megszüntetése jelentős mértékben csökkentené a metánkibocsátást, mindennek minimális, vagy egyáltalán semmilyen költsége nem lenne. A beavatkozás nagy része gyorsan megtérülne, mivel a szivárgások csökkentése több eladható gázt jelentene. A jelentés azonban arra figyelmeztet, hogy a földgázfelhasználás folyamatos bővülése nem egyeztethető össze a felmelegedés 1,5 Celsius-fok alatt tartásával „a nem bizonyított szén-dioxid-kivonási technológiák tömeges alkalmazása” nélkül.
A hulladékágazat a szennyvízelvezetés javításával világszerte csökkenthetné metánkibocsátását. A rizsföldek kezelésének javításával az innen származó kibocsátás is csökkenthető, de a jelentés szerint a mezőgazdasági metán legnagyobb termelőinek kibocsátását – az állattartást – nehezebb mérsékelni. A jelentés következtetése szerint a technikai megoldásoknak kis mozgástere van, ezért az erőfeszítéseket az élelmiszer-pazarlás és -veszteség csökkentésére, az állattartás javítására és a fogyasztói ösztönzésre kell összpontosítani, hogy – ahogy a jelentés írja – „egészségesebb étrendre” álljanak át, azaz alacsonyabb hús- és tejterméktartalmú táplálkozásra. A jelentés szerint, ha összehangolt erőfeszítésekkel sikerülne elérni a metánkibocsátás 45%-os csökkentését, az már a 2040-es évekre közel 0,3 Celsius-fokkal csökkenthetné globális felmelegedés várható értékét.
Mivel a metán hozzájárul az ózonképződéshez, a legagresszívebb kibocsátáscsökkentési erőfeszítésekkel akár negyedmillió korai haláleset is elkerülhető lenne világszerte. Myles Allen, az Oxfordi Egyetem georendszertani professzora szerint üdvözlendő, hogy a metán kérdésére próbálnak összpontosítani, feltéve, hogy ez nem vonja el a figyelmet a CO2-kibocsátás mielőbbi nettó nullára csökkentésének szükségességéről.
Euan Nisbet professzor, a londoni Royal Holloway Egyetem üvegházhatású gázokkal foglalkozó csoportjának munkatársa elmondta: „Az általa javasolt intézkedések, mint például a gázszivárgások és a hulladéklerakókból származó kibocsátások csökkentése, ésszerűek, költséghatékonyak és gazdaságilag reálisak. Ha teljes mértékben végrehajtják ezeket a viszonylag olcsó intézkedéseket, akkor az évszázad közepére ez közel 0,3 Celsius-fokkal csökkenthetné globális felmelegedés várható értékét”.
Kiemelt kép: metánbuborékok egy befagyott tóban
