A Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) átfogó értékelése szerint a világ édesvízi halainak közel 25%-át a kihalás közvetlen veszélye fenyegeti. A válsághoz hozzájáruló elsődleges tényezők közé tartozik a globális felmelegedés, a szennyezés, a túlhalászás és a vízszintcsökkenés.
Az IUCN un. vörös listás tanulmánya, amely az első ilyen jellegű tanulmány az édesvízi halakra vonatkozóan, egyértelműen bizonyítja a különböző halfajok sebezhetőségét világszerte. A kenyai Turkana-tó nagyfogú rablóhalától a délkelet-ázsiai Mekong óriásharcsáig ezek a változatos vízi élőlények az eltűnés szélén állnak.
A veszélyeztetettség egyik jelentős előidézője az éghajlatváltozás, amely a veszélyeztetett édesvízi fajok közel 20%-át érinti. Az olyan következmények, mint a vízszintcsökkenés, az évszakok változása és a tengervíz behatolása a folyókba, komoly kihívásokat jelentenek. Az értékelt 14 898 halfaj közül megdöbbentően sok, 3086-ot fenyeget a kihalás veszélye.
Az értékelés felhívja a figyelmet a mahagóni, az atlanti lazac és a zöld teknősök fokozódó fenyegetettségére is. A mahagóni, amely világszerte rendkívül keresett növény, ma már veszélyeztetettnek minősül, mivel az elmúlt 180 év során 60%-kal csökkent az állománya, ami elsősorban a bútorok, hangszerek és díszek készítésére szolgáló nem fenntartható kitermelésnek tudható be.
Az egykor gyakori atlanti lazac, amelyet korábban a legkevésbé aggályos fajként tartottak számon, ma már az IUCN vörös listáján a veszélyeztetett fajok közé tartozik. A globális populáció 23%-os csökkenése és számos brit folyóból való eltűnése az élőhelyvesztés, a globális felmelegedés és a szaporodási helyeket akadályozó gátak miatt következett be. A szaporodási kihívásokat súlyosbítja, hogy a tenyésztett lazacokkal való kereszteződés és az invazív csendes-óceáni rózsaszín lazac észak-európai térhódítása miatt gyengül a faj alkalmazkodóképessége.
E riasztó tendenciák ellenére vannak pozitív természetvédelmi történetek is, igaz más fajoknál. A korábban kritikusan veszélyeztetett szajgaantilop populációja Kazahsztánban mindössze hét év alatt figyelemre méltó, 1,100%-os növekedést mutatott, és ezzel a veszélyeztetettséghez közeli kategóriába került. Hasonlóképpen, a kardszarvú oryx, a világ negyedik legnagyobb emlősállata sikeres visszatelepítési erőfeszítéseket tett Csádban, ahol a populáció 140 kifejlett egyedre nőtt az Ouadi Rimé-Ouadi Achim faunarezervátumban.
Razan Al Mubarak, az IUCN elnöke az összehangolt természetvédelmi erőfeszítések fontosságát hangsúlyozza, és olyan sikertörténeteket említ, mint a szikaszarvú oryxé. Hangsúlyozza azonban, hogy a tartós eredmények biztosítása érdekében kezelni kell az egymással összefonódó éghajlati és biológiai sokféleséggel kapcsolatos válságot.
Kathy Hughes, az IUCN fajfenntartási bizottságának édesvízi halakra szakosodott csoportjának társelnöke kiemeli az édesvízi ökoszisztémák kritikus szerepét a biológiai sokféleség, az élelmezésbiztonság, a megélhetés és a gazdaságok támogatásában. Hogy a fajok csökkenését megállítsuk, egy az éghajlatváltozással szemben ellenálló világban ahhoz jól kezelt, szabadon áramló, jó vízminőségű édesvízi ökoszisztémákra van szükség – hangsúlyozza.
