Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (Intergovernmental Panel on Climate Change vagy röviden IPCC) a világ vezető éghajlatkutatóinak testülete, amelynek feladata, hogy a politikai döntéshozók számára olyan tudományos ismereteket nyújtson, amelyeket felhasználhatnak az éghajlat-politika kidolgozásához. Az IPCC ma megjelenő, hatodik értékelő jelentése (AR6) négy fő részre tagolódik, az összefoglaló jelentés az utolsó rész, amely az előző három fő rész legfontosabb megállapításait foglalja össze. Az összefoglaló jelentés célja, hogy a több ezer oldalnyi tudományos anyagot rövidebb formára redukálva tudományos alátámasztást nyújtson a globális éghajlat-változási intézkedésekhez, amelyet tovább sűrít a „politikai döntéshozók számára készült összefoglaló”.
Az IPCC AR6 szintézisjelentése három rövidebb, 2018 óta közzétett IPCC-jelentést tartalmaz, amelyek az iparosodás előtti szinthez képest 1,5 Celsius-fokot meghaladó globális felmelegedés hatásairól, az éghajlatváltozásról és a szárazföldről, valamint az éghajlatváltozásról és az óceánokról és a krioszféráról szólnak. Bár az összefoglaló jelentés nem tartalmaz új tudományos eredményeket, kiemeli a korábbi kiadványok főbb megállapításait. Ezek közé tartozik az a figyelmeztetés, hogy a világ a globális felmelegedés „visszafordíthatatlan” szintjéhez közeledik, és a katasztrofális hatások gyorsan elkerülhetetlenné válnak, valamint, hogy „most vagy soha” drasztikus lépéseket kell tenni a katasztrófa elkerülése érdekében.
Az IPCC AR6 összefoglaló jelentése várhatóan a jövőre összpontosít, és meghatározza azokat a lehetséges politikákat és intézkedéseket, amelyekkel az éghajlatváltozás legsúlyosabb következményei elháríthatók. Figyelmeztetni fog a további felmelegedés hatásaira és az azokhoz való alkalmazkodás módjára. A jelentést azonban, várhatóan nem minden ország és régió fogadja majd kitörő lelkesedéssel, mivel a tudósok már korábban arra figyelmeztettek, hogy a jelentésben foglaltakkal kapcsolatban az ENSZ közel 200 kormányának képviselői alkudoznak, jelentős és nagyon különböző gazdasági és bürokratikus érdekeket felvonultatva.
Az IPCC AR6 összefoglaló jelentése a tervek szerint az ENSZ következő, Cop28 elnevezésű éghajlat-változási csúcstalálkozójának alapjául szolgál, amelynek az Egyesült Arab Emírségek ad otthont november 30-tól Dubaiban. Itt értékelni fogják a nemzeteknek az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésében a 2015-ös párizsi klímamegállapodás óta elért eredményeit. Az azonban nagy valószínűséggel várható, hogy kiderül, hogy a kormányok jócskán elmaradnak a korábban vállalt kibocsátáscsökkentési céljaiktól.
A kibocsátások erőteljes csökkentése és a fosszilis tüzelőanyagokról való lemondás a megújuló energiába és más, alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákba való beruházások révén, az energiahatékonyság növelése, a mezőgazdaság újragondolása, valamint az erdők és a leromlott természeti tájak helyreállítása csak néhány olyan intézkedés, amelyet a kormányoknak meg kellene tenniük. Szükség lehet olyan technológiák kifejlesztésére is, amelyek kivonják a szén-dioxidot a levegőből, az úgynevezett „közvetlen légmegkötés”, vagy más „klímajavító” eszközök feltárására.
A testület 1988-as megalakulása óta ez a hatodik IPCC-jelentés, és minden egyes átfogó értékelés elkészítése nagyjából hat-nyolc évet vesz igénybe. Ahogy a jelentések mérete és sürgőssége nőtt, úgy nőtt az üvegházhatású gázok globális kibocsátása is. Az IPCC 2018-ban arra figyelmeztetett, hogy a kibocsátást 2030-ig a 2010-es szinthez képest a felére kell csökkenteni ahhoz, hogy jó eséllyel 1,5 Celsius-fokra lehessen korlátozni a hőmérséklet-emelkedést. A kibocsátás azonban továbbra is emelkedik, így a világ számára gyorsan csökkenő „szén-dioxid-keret” áll rendelkezésre ahhoz, hogy az IPCC által javasolt határértékeken belül maradjon.
Az IPCC AR6 összefoglaló jelentése nem biztos, hogy bármin is azonnal változtatni fog. Mégis remélhetőleg felhívja a figyelmet az éghajlati válság súlyosságára és a sürgős cselekvés szükségességére. Ezen túlmenően az IPCC-t utasíthatják arra, hogy a nagyszabású, átfogó értékelések között készítsen rövidebb, konkrét témákról szóló jelentéseket, hogy a politikai döntéshozóknak világosabb tudományos tanácsokat adjon ebben a kritikus évtizedben.