Az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport (IPCC) közzétette összefoglaló AR6, úgynevezett szintézisjelentését, amely az éghajlatváltozással kapcsolatos tudományos eredmények és az arra adott válaszlépések értékelésére irányuló széles körű folyamat végét jelzi. Az itt olvasható cikk eső része egy rövid összefoglalója annak a nyilatkozatnak, amit az IPCC elnöke Hoesung Lee tett a jelentés bemutató sajtótájékoztatón, majd az úgynevezett Headline Statements-et foglaljuk össze, ami tulajdonképpen egy, a politikai döntéshozók számára készült, jóváhagyott összefoglaló a jelentés átfogó következtetéseiről. Az IPCC és a tudományos közösség elfogadott metodológiája, hogy nagyon óvatosan fogalmaz és nem ír, vagy jelent ki olyasmit, ami végzetszerű, vagy visszafordíthatatlanul szélsőséges hatásra utal, mert félő, hogy ezzel arra ösztönzi a embereket, hogy – a már úgyis mindegy alapon – ne cselekedjenek, ne változtassanak. Az viszont mindenképpen nyugtalanító, hogy a jelentés sajtótájékoztatóján António Guterres az ENSZ főtitkára úgy fogalmazott, hogy a hatodik IPCC jelentés nem kevesebb, mint „egy túlélési útmutató az emberiség számára”. A jelentés három külön jelentés és három munkacsoport jelentésének legfontosabb megállapításait foglalja össze, és a történelem kritikus pillanatában kulcsfontosságú forrásként szolgál a politikai döntéshozók számára. A jelentés kiemeli, hogy az éghajlatváltozás elleni fellépésnek sokkal nagyobb prioritássá kell válnia.
A nyilatkozat:
Az összefoglaló jelentés egyszerre reményt és kemény figyelmeztetést is ad, jelezve, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos intézkedések eddigi üteme és mértéke nem elegendő a probléma kezeléséhez. Az ember okozta éghajlatváltozás hatásai mostanra egyre nyilvánvalóbbak: gyakoribbá és intenzívebbé váltak az aszályok és áradások, valamint az élelmiszer- és vízellátás biztonságát fenyegető veszélyek. Az éghajlatváltozás hatásai aláássák a megélhetést, károsítják a globális gazdaságot, és veszélyeztetik a természet létfenntartó rendszereit. A jelentés arra figyelmeztet, hogy a felmelegedés minden apró emelkedése gyorsan fokozódó veszélyekhez és egyre nagyobb regionális különbségekhez vezet.
A jelentés azt is hangsúlyozza, hogy a hatékony és méltányos éghajlatvédelmi fellépés fenntarthatóbb, rugalmasabb és igazságosabb világot eredményezhet. Az ambiciózusabb fellépés szélesebb körű előnyökkel jár a természet és az emberek számára. A jelentés számos megvalósítható és hatékony lehetőséget mutat fel az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra, de továbbra is kérdéses, hogy ezeket a lehetőségeket elég gyorsan és hatékonyan tudjuk-e alkalmazni ahhoz, hogy mindenki számára biztonságosabb és fenntarthatóbb jövőt teremtsünk.
A felmelegedés 1,5 Celsius-fokra való korlátozása az üvegházhatású gázok kibocsátásának mélyreható, gyors és tartós csökkentését igényli. A kibocsátást 2030-ig minden ágazatban csaknem a felére kell csökkenteni. A jelentés olyan kipróbált és bevált szakpolitikákat és gyakorlatokat azonosít, amelyek a különböző kontextusokban működhetnek a kibocsátás csökkentése és az éghajlatváltozással szembeni ellenállóképesség előmozdítása érdekében, de ezeket szélesebb körben kell alkalmazni. A szén-dioxid-intenzív termékek és szolgáltatások iránti kereslet csökkentése különösen ígéretes módja a kibocsátás csökkentésének.
A jelentés továbbá hangsúlyozza az igazságosság értékét is, megjegyezve, hogy azok, akik a legkevésbé járultak hozzá az éghajlatváltozáshoz, gyakran a legsebezhetőbbek annak hatásaival szemben. A biztonságosabb, igazságosabb és fenntarthatóbb jövőhöz vezető út a jelenlegi finanszírozás háromszorosának-hatszorosára van szükség. A kormányoknak kulcsszerepet kell játszaniuk a beruházások előtt álló akadályok csökkentésében az állami finanszírozás és a befektetők felé irányuló egyértelmű jelzések révén.
Az éghajlatváltozással kapcsolatos megoldások jóval túlmutatnak a pénzügyi és technikai válaszokon. Az egészségesebb életmód támogatása például jót tehet nekünk és az éghajlatnak is. A jelentés hangsúlyozza, hogy a tiszta megújuló energiaforrások a legígéretesebb és leghatékonyabb éghajlat-politikai lehetőségek közé tartoznak, de holisztikusabb megközelítésre van szükség, amely az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó intézkedéseket a kibocsátás csökkentését vagy elkerülését célzó intézkedésekkel integrálja olyan módon, amely mindenki számára szélesebb körű előnyöket biztosít.
„Ez az összefoglaló jelentés hangsúlyozza az ambiciózusabb fellépés sürgősségét, és megmutatja, hogy ha most cselekszünk, még mindig biztosíthatjuk az élhető, fenntartható jövőt mindenki számára.”
Hoesung Lee – elnök IPCC
Az összefoglaló jelentés:
A jelenlegi helyzet és a fennálló trendek
Az emberi tevékenység – elsősorban az üvegházhatású gázok kibocsátása révén – a globális felmelegedés egyértelmű okozója: a globális felszíni hőmérséklet 2011-2020 között 1,1°C-kal haladja meg az iparosodás előtti szintet. Az éghajlatváltozás hatásai – beleértve a szélsőséges időjárási eseményeket és a biológiai sokféleség csökkenését – a világ minden régiójában érezhetőek, és a sebezhetőbb közösségeket aránytalanul nagyobb mértékben érintik. Bár a helyzethez alkalmazkodás a tervek és bizonyos esetekben a végrehajtás tekintetében is előrehaladást mutat, még mindig vannak hiányosságok a hatékony intézkedések végrehajtásában, különösen a fejlődő országokban. Hasonlóképpen, bár az éghajlatváltozás hatásainak mérséklésére irányuló politikák és jogszabályok bővültek, még mindig vannak különbségek az előre jelzett kibocsátások és az éghajlati célok eléréséhez szükséges szintek között. A jelentés hangsúlyozza, hogy a jelenlegi éghajlati válság kezelése érdekében sürgős és ambiciózus intézkedésekre van szükség.
A jövőbeli klíma kihívások, a kockázatok és a hosszú távú válaszok:
Az emberi tevékenységek – beleértve a nem fenntartható energiafelhasználást, a földhasználat változását, valamint a fogyasztási és termelési mintákat – egyértelműen a globális felmelegedést okozói, a globális felszíni hőmérséklet 1,1°C-kal haladta meg az 1850-1900-as átlagot.
A jelentés arra figyelmeztet, hogy a globális felmelegedés minden egyes kis emelkedése többszörös és egyidejűleg jelentkező veszélyt fog okozni, és az előrejelzett, hosszú távú hatások akár többszörösei is lehetnek a jelenleg megfigyelteknek. Az éghajlatváltozás kockázatai és várható káros hatásai a globális felmelegedés minden, még minimális emelkedésével is fokozódnak. A globális felmelegedés emelkedésével a ma még megvalósítható és hatékony alkalmazkodási lehetőségek korlátozottá és kevésbé hatékonnyá válnak, egyre kevesebb eszköz lesz a kezünkben a helyzet megváltoztatásához, vagy akár lessításához.
Az ember okozta globális felmelegedés korlátozásához nettó nulla CO2-kibocsátásra van szükség. A meglévő fosszilis tüzelőanyag-infrastruktúrából származó CO2-kibocsátás további kibocsátáscsökkentés nélkül meghaladná a felmelegedés 1,5°C-ra való korlátozásához szükséges szén-dioxid-kibocsátási keretet. A felmelegedés 1,5°C-ra történő korlátozásához minden globális modell szerint az üvegházhatású gázok kibocsátásának gyors, mélyreható és azonnali csökkentése szükséges minden ágazatban ebben az évtizedben, a nettó CO2-kibocsátás nullára csökkentése pedig a 2050-es évek elején kell, hogy megvalósuljon.
Ha a felmelegedés meghalad egy meghatározott szintet, akkor még a nettó negatív globális CO2-kibocsátás elérésével és fenntartásával fokozatosan újra csökkenthető a későbbiekben. Ez a túllépés nélküli forgatókönyvekhez képest további szén-dioxid-eltávolítást igényelne, ami további megvalósíthatósági és fenntarthatósági aggályokat vet fel. A túllépés káros, részben visszafordíthatatlan hatásokkal és további kockázatokkal jár az emberi és természeti rendszerekre nézve, amely hatások a túllépés mértékével és időtartamával együtt nőnek.
A jelentés kiemeli, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásának mélyreható, gyors és tartós csökkentésére van szükség a globális felmelegedés lassítása és az éghajlatváltozásból eredő kockázatok és hatások fokozódásának megelőzése érdekében. A jelentés emellett a veszteségek és károk minimalizálása érdekében rugalmas, több ágazatra kiterjedő, inkluzív és hosszú távú alkalmazkodási intézkedések tervezésére és végrehajtására szólít fel.
Rövidtávú cselekvési terv:
A jelentés szerint a mélyreható és tartós, éghajlatváltozást érintő enyhítési erőfeszítések, valamint a már bekövetkezett változásokhoz történő alkalmazkodási intézkedések gyorsított végrehajtása csökkentené az embereket és az ökoszisztémákat érő várható veszteségeket és károkat. A késleltetett enyhítési és alkalmazkodási intézkedések ezzel szemben további, magas kibocsátású infrastruktúrát igényelnének, és tovább növelnék az említett veszteségeket és károkat.
A jelentés gyors és messzemenő átállásra szólít fel valamennyi ágazatban és rendszerben a kibocsátás mély és tartós csökkentése érdekében. Az éghajlatváltozás mérséklésére és az alkalmazkodásra megvalósítható, hatékony és alacsony költségű lehetőségek állnak már most is rendelkezésre, de ezek a rendszerek és régiók szerint eltérőek. Az éghajlatváltozás hatásainak mérséklésére és az azokhoz való alkalmazkodásra irányuló gyorsított és méltányos fellépés döntő fontosságú a fenntartható fejlődés szempontjából. Az éghajlatváltozás mérséklésére és az alkalmazkodásra irányuló intézkedések több szinergiát jelentenek, mint kompromisszumot a fenntartható fejlődési célokkal.
Az IPCC-jelentés hangsúlyozza, hogy a méltányosság, az éghajlati igazságosság, a társadalmi igazságosság, a befogadás és az igazságos átmeneti folyamatok előtérbe helyezésére van szükség. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás beépítése a szociális védelmi programokba javítja az ellenálló képességet. Számos lehetőség áll rendelkezésre a kibocsátás-intenzív fogyasztás csökkentésére, többek között viselkedésbeli és életmódbeli változásokon keresztül, amelyek a társadalmi jólét szempontjából is előnyösek.
A hatékony éghajlat-politikai fellépést politikai elkötelezettség, jól összehangolt többszintű kormányzás, intézményi keretek, jogszabályok, szakpolitikák és stratégiák, valamint a finanszírozáshoz és technológiához való jobb hozzáférés teszi lehetővé. A szabályozási és gazdasági eszközök támogathatják a kibocsátás mélyreható személyes és iparági csökkentését és az éghajlatváltozással szembeni ellenállóképességet, ha széles körben elterjednek és alkalmazásra kerülnek. Az éghajlatváltozáshoz alkalmazkodó fejlesztés számára előnyös, ha többféle és sokféle tudásra támaszkodunk.
A finanszírozás, a technológia és a nemzetközi együttműködés kritikus szerepet játszik a gyorsított éghajlatváltozással szembeni fellépésben. Az éghajlati célok eléréséhez mind az alkalmazkodás, mind a mérséklés finanszírozásának többszörösére lenne szükség. Elegendő globális tőke áll rendelkezésre a globális beruházási hiányosságok megszüntetéséhez, de akadályai vannak annak, hogy a tőkét átirányítsák az éghajlat-politikai intézkedésekre. A technológiai innovációs rendszerek fejlesztése kulcsfontosságú a technológiák és gyakorlatok széles körű elfogadásának felgyorsításához. A nemzetközi együttműködés fokozása több csatornán keresztül lehetséges és szükséges.
Kemelt kép: Hoesung Lee – IPCC elnök – Forrás: Twitter