A Himalája hegyi gleccsereit egyre nagyobb veszély fenyegeti a globális hőmérséklet emelkedése miatt, és az előrejelzések szerint az évszázad végére a gleccserek térfogatának közel 80%-a elveszhet. Ez a fenyegető veszély széles körű áradások és vízhiány kialakuláshoz vezet, amely akár 2 milliárd embert is érinthet. A legújabb kutatások azonban rávilágítanak egy meglepő védelmi mechanizmusra, amellyel a himalájai gleccserek megóvják magukat és a körülöttük lévő ökoszisztémát – legalábbis egyelőre.
A magasságtól függő felmelegedés
Korábbi tanulmányok dokumentálták a Himalája hegységrendszerein belül a magasságtól függő felmelegedési hatás érvényesül, ami azt jelzi, hogy a csúcsok a környező tájnál intenzívebben vannak kitéve a globális felmelegedés hatásainak, gyorsabb ütemben melegszenek. Ezzel ellentétes módon a nepáli Mount Everest lábánál található magaslati klímaállomás adatai azt mutatták, hogy a felszíni levegő hőmérséklete nem emelkedett, hanem stabil maradt.
Ezt a látszólagos anomáliát az Ausztriai Tudományos és Technológiai Intézet (ISTA) és az Olasz Nemzeti Kutatási Tanács (CNR) nemzetközi kutatócsoportja fejtette meg Francesca Pellicciotti professzor vezetésével. A csapat felfedezte, hogy a globális felmelegedés a gleccserekben egy ellentétes hűtési reakciót vált ki, ami katabatikus (hideg) szelek leáramlását eredményezi a lejtőkön.
A stabilitás fenntartása a hőmérsékletcsere révén
Az adatok azt mutatják, hogy a folyamatosan emelkedő minimumhőmérsékletek ellenére a nyári maximális felszíni hőmérsékletek folyamatosan csökkennek. Az összegyűjtött adatok elemzése során kiderült, hogy az általános hőmérsékleti átlagok egy döntő tényezőnek köszönhetően maradnak stabilan. Pellicciotti magyarázata szerint a gleccserek a felszínnel való hőmérsékletcseréjük fokozásával reagálnak az éghajlat felmelegedésére. Ezt folyamatot a gleccser feletti melegebb környezeti levegő és a gleccser felszínével közvetlenül érintkező légtömeg közötti megnövekedett hőmérsékletkülönbség fizikai jellemzői hajtják. Ez a megnövekedett hőmérsékletkülönbség fokozza a gleccser felszínén a turbulens hőcserét, ami a felszíni légtömeg erőteljesebb lehűléséhez vezet. Ennek következtében a száraz és hűvös felszíni légtömegek sűrűbbé válnak, és leáramlanak a lejtőkön a völgyekbe, lehűtve a gleccserek alsó részeit és a szomszédos ökoszisztémákat.
A „gleccserönvédelem” élettartama
A szakértők szerint ezek a katabatikus szelek az egészséges gleccserek globális felmelegedéssel szembeni ellenállóképességének jelei, és a permafroszt, valamint a környező növényzet védelmét szolgáló mechanizmusként vannak jelen. Van azonban egy probléma – a Himalája déli lejtőin található gleccserek, az úgynevezett „akkumulációs-ablációs gleccserek” egyensúlya változik. Az ereszkedő hidegebb légtömegek megváltoztatják azt a magasságot, ahol a csapadékhullás előfordul, és a gleccserek így nem jutnak hozzá a megfelelő szinten a létfontosságú csapadéktömeghez, miközben az alsóbb régiókban folytatják az olvadást. Ez azt jelenti, hogy a gleccserekből érkező hűvösnek vélt hőmérséklet inkább a globális felmelegedésre adott fizikai szükségszerűség, mint a gleccserek hosszú távú stabilitásának garanciája. Egyes gleccserek önfenntartó képességükben a fordulóponthoz közelednek, de a tudósok optimizmusuknak adnak hangot. Bár a gleccserek nem tudják a végtelenségig fenntartani ökoszisztémájukat, korlátozott ideig hozzájárulhatnak a környező környezet megőrzéséhez.
