A Himalája gleccserei sanyarú jövő elé néznek: a nepáli székhelyű International Centre for Integrated Mountain Development (ICIMOD) által kiadott új jelentés szerint 2100-ra a jég akár 80%-át is elveszíthetik – közli riportjában a CNN online felülete. A jelentés rávilágít az éghajlatváltozás riasztó következményeire a világ legmagasabb hegycsúcsaival kapcsolatban és a változás a gleccserektől édesvízforrásként függő emberek millióira gyakorolt hatására.

Az Afganisztántól Mianmarig terjedő, 4,1 millió négyzetkilométer területet lefedő tanulmányból kiderül, hogy a Hindukus és a Himalája hegység régiójában a gleccserek 65%-kal gyorsabban olvadtak a 2010-es években, mint az előző évtizedben. Ez a felgyorsult olvadás azt jelzi, hogy az emelkedő hőmérséklet már most változásokat okoz a régióban.

A Hindukus és a Himalája régió gleccserei 12 folyó létfontosságú vízforrásaként szolgálnak, és 16 országban, köztük Kínában, Indiában és Pakisztánban mintegy kétmilliárd embert látnak el édesvízzel. Mivel azonban a gleccserek tovább zsugorodnak, a jelentés arra figyelmeztet, hogy az eddig túl sok vízből hirtelen túl kevés lesz. A vízellátás egyensúlyhiánya súlyos következményekkel jár majd a folyókra támaszkodó emberekre és ökoszisztémákra nézve.

Az ICIMOD már korábban, 2019-ben közzétett egy jelentést, amely azt vetítette előre, hogy még a legoptimistább forgatókönyv szerint is, ha a globális felmelegedés az iparosodás előtti szinthez képest 1,5 Celsius-fokra korlátozódik, a régió elveszíti gleccsereinek legalább egyharmadát. A frissített jelentés azonban még borúsabb előrejelzéseket tár fel.

A legújabb eredmények szerint, ha a globális felmelegedés eléri a 1,5-2 Celsius-fokot, a világ legmagasabb hegyvidéki régiója az évszázad végére elveszítheti térfogatának 30-50%-át. A 3 Celsius-fokos felmelegedés átlépése esetén a Himalája keleti részén fekvő Nepál és Bhután azzal a riasztó kilátással néz szembe, hogy a gleccserjég 75%-át elveszíti. Egy további fokos felmelegedés esetén pedig ez a szám megdöbbentő 80%-ra emelkedik.

A Meteorológiai Világszervezet előrejelzése szerint 2023 és 2027 között a globális felszínközeli hőmérséklet éves átlaga 1,1-1,8 Celsius-fokkal lesz magasabb, mint az 1850-1900 közötti időszak átlaghőmérséklete. A tudósok a globális hőmérséklet 1,5 Celsius-fokos emelkedését olyan kritikus fordulópontnak tekintik, amely felett drámaian megnő a szélsőséges áradások, aszályok, erdőtüzek és élelmiszerhiány valószínűsége.

Az eszkalálódó környezeti változások következményei mélyrehatóak. A Hindukus Himalája régió mintegy 240 millió embernek ad otthont, akiknek kultúrája több ezer évre nyúlik vissza, míg további 1,65 milliárd ember él a vizek folyása mentén, akik az e terület vízkészleteire támaszkodnak. Számos magashegyi közösség megélhetése nagymértékben függ a gleccserek vizétől az öntözés és az állattartás szempontjából. A gleccserek felgyorsult olvadása azonban, kezdetben a folyásmentén lévő mezőgazdasági területek elárasztásához vezetne, amit a vízforrások kiszáradásával aszályos időszakok követnének.

A gleccserlejtők eróziója továbbá növeli a pusztító árvizek, földcsuszamlások és lavinák kockázatát, ami közvetlen veszélyt jelent a hegyvidéki közösségekben élő emberek millióira. Amina Maharjan, az ICIMOD megélhetéssel és migrációval foglalkozó vezető szakértője és a jelentés társszerzője hangsúlyozta, hogy ezek a közösségek mennyire érzékenyek az éghajlat és a krioszférikus viszonyok akár csekély változásaira is. A mezőgazdaságtól, az állattenyésztéstől, a turizmustól, valamint a gyógy- és fűszernövényektől való függőségük miatt érzékenyek az éghajlatváltozás okozta zavarokra.

Maharjan példákat is említ a már most is tapasztalható káros hatásokra, például a hóesés anomáliájára, amely felborítja a legelők rendjét és csökkenti az állatállomány legelőterületét. Az elmúlt néhány évben az ilyen változások okozta táplálékhiány miatt Indiában, Nepálban és Bhutánban jakok pusztultak el, ami jelentős jövedelemkiesést okozott a gazdáknak. Emellett a régió távoli és zord terepviszonyai miatt a hegyvidéki közösségek számára nehézséget jelent a katasztrófaelhárítási erőforrásokhoz való azonnali hozzáférés, ami tovább súlyosbítja az őket fenyegető kockázatokat.

A himalájai gleccserek pusztulásának következményei túlmutatnak az emberi közösségeken. A régió változatos ökoszisztémái – trópusi és szubtrópusi esőerdők, mérsékelt égövi tűlevelű erdők és hideg sivatagok – szintén veszélyben vannak. A jelentés rávilágít az ott élő, különleges és egyedülálló fajok sebezhetőségére a kedvezőtlen éghajlati változásokkal szemben. A jelentésből kiderül, hogy a pakisztáni Murree-hegységben már 14 lepkefaj kihalt, míg az endemikus békafajokat érinti a változás a legsúlyosabban, mivel a populáció szaporodási problémákkal és fejlődési rendellenességekkel küzd.

Koziell Izabella, az ICIMOD főigazgató-helyettese hangsúlyozza, hogy a Hindukus Himalája gleccserei kritikus szerepet játszanak a Föld rendszerében. „Mivel Ázsiában kétmilliárd ember függ a gleccserekben és a hóban tárolt víztől, e létfontosságú krioszféra elvesztésének lehetséges következményei óriásiak” – mondja. Koziell felszólítja a világ vezetőit, hogy tegyenek azonnali lépéseket a régió katasztrófájának elhárítására.

A jelentés fontos emlékeztető arra, hogy sürgősen foglalkozni kell az éghajlatváltozással és annak a Himalájához hasonló sebezhető régiókra gyakorolt hatásaival. Miközben a világ a szélsőséges időjárási jelenségek, az élelmezésbiztonság hiánya és az ökológiai zavarok növekvő fenyegetésével küzd, egyre világosabbá válik, hogy összehangolt erőfeszítésekre és globális együttműködésre van szükség az éghajlatváltozás hatásainak enyhítéséhez és a bolygó legérzékenyebb ökoszisztémáinak védelméhez. (CNN)

Kiemelt kép: Baltoro gleccser – fotó: Guilhem Vellut