A Nairobiban kezdődő afrikai éghajlati csúcs kritikus fordulópontot jelent a vezetők, a politikai döntéshozók és a környezetvédelmi aktivisták számára, hogy azokkal az összetett kihívásokkal foglalkozzanak, amelyekkel az afrikai kontinensnek az éghajlatváltozás korában szembe kell néznie. Az afrikai nemzetek a rendelkezésükre álló különböző energiaforrásaik és fejlesztési törekvéseik miatt válaszúthoz érkeztek. A csúcstalálkozó hangsúlyozza, hogy sürgősen egyensúlyt kell teremteni a gazdasági növekedés, az energiához való hozzáférés és az éghajlatváltozással kapcsolatos felelősségvállalás és cselekvési tervek között.

Megújuló energia és fejlődés

Az olyan afrikai országok, mint Etiópia, Kenya, Egyiptom és Dél-Afrika jelentős lépéseket tettek megújuló energiakapacitásuk bővítésében. Ezek a nemzetek élen járnak a tisztább energia és erőforrásokra való átállásban, és Afrika bőséges megújulóenergia-potenciáljának kiaknázása felé fordultak. Számos afrikai országban különösen a napenergia vált a legköltséghatékonyabb energiaforrássá. Ahogy a megújuló energia költségei tovább csökkennek, a zöld energiához való hozzáférés egyre inkább elérhetővé válik, ami lehetőséget ad a kontinens számára.

Eltérő nézetek a fosszilis tüzelőanyagokról

A kontinens azonban korántsem egységes az energia termeléséhez való hozzáállásában. Az olyan jelentős olajtartalékokkal rendelkező országok, mint Nigéria, azzal érvelnek, hogy nem vehetik el tőlük a lehetőséget, hogy ezeket az erőforrásokat a gazdasági növekedés és az energiaellátás javítása érdekében felhasználják. Szenegál is csatlakozott az olaj- és gáztermelő nemzetek sorához, ami vitát vált ki ezen erőforrások hasznosításáról. De vannak olyan országok, amelyek a megújuló és fosszilis energia határmezsgyéjén egyensúlyoznak. Namíbia például árnyalt álláspontot képvisel azzal, hogy aktívan támogatja a megújuló energiába történő befektetéseket, miközben egyúttal a tengeri olajmezőkben rejlő lehetőségek felé fordul. Ez a pragmatikus megközelítés jól tükrözi Afrika összetett energetikai tájképét.

Az igazságos energetikai átmenetre való törekvés

Az afrikai kontinens, amely a globális kibocsátások kevesebb mint 4%-áért felelős, egyedülálló dilemmával néz szembe. Mivel 600 millió ember nem fér hozzá villamosenergia-ellátáshoz, de emellett az energiaigény is növekszik, az elmúlt évtizedben egyre nagyobb lendületet vett az „igazságos energetikai átmenet” megvalósításáról szóló vita. Az éghajlat-pártiak ambiciózus megújulóenergia-célkitűzéseket és a fosszilis tüzelőanyagok fokozatos kivezetését követelik, hangsúlyozva a szén-dioxid-intenzív iparágakba történő új beruházások felfüggesztésének sürgősségét.

Wangari Muchiri, a Globális Szélenergia Tanács afrikai igazgatója kiemelte, hogy a megújuló energiaforrásokba történő beruházások növelése és a megújuló energiaforrások gyártási kapacitásának fejlesztése révén a „zöld iparosításnak” prioritást kell kapnia. Ugyanakkor a szenegáli gázkitörés és az olyan nagy projektek, mint a kelet-afrikai nyersolajvezeték, a fosszilis tüzelőanyagok kivezetése iránti, valós elkötelezettség hiányát jelzik.

Az afrikai éghajlati csúcs: A változás lehetséges platformja

A Kenya és az Afrikai Unió Bizottsága által közösen rendezett afrikai éghajlati csúcs afrikai államfőket, minisztereket és ENSZ-vezetőket hoz egy fedél alá. António Guterres ENSZ-főtitkár és elődje, Ban Ki Mun is a résztvevők között van. Ez lehetőséget ad az olyan bejelentéseknek, amelyek elköteleződést jelentenek a klímaváltozás elleni harc mellett. A szerdára tervezett közös nyilatkozatban az országok vezetői és a főbb szerplők megfogalmazzák Afrika álláspontját az éghajlatváltozás finanszírozásával és a zöld növekedéssel kapcsolatban. Ez a nyilatkozat hangsúlyozza majd, hogy egyetlen nemzetnek sem szabad választania a fejlesztési célok és az éghajlati intézkedések között, és ezt a gondolatot William Ruto kenyai elnök is megerősítette.

A nyilatkozatban szereplő, globális szén-dioxid-adórendszerre vonatkozó javaslat célja az éghajlat-politikai finanszírozás lehetőségeinek javítása és a kibocsátáscsökkentés ösztönzése. Emellett felszólítja az iparosodott országokat, hogy teljesítsék a 2009-ben tett, de nem teljes mértékben végrehajtott ígéretüket, miszerint évente 100 milliárd dollárt biztosítanak az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozására. A nyilatkozat emellett a Cop27 során létrehozott veszteség- és kárenyhítési alapot is működőképessé kívánja tenni.

Afrikai szén-dioxid-piaci kezdeményezés (ACMI): A potenciális játékváltó

A csúcstalálkozón megvitatott egyik innovatív megközelítés az úgynevezett afrikai szén-dioxid-piaci kezdeményezés (ACMI). A Cop27 során elindított ACMI célja a szén-dioxid-kiegyenlítési tevékenységek kiterjesztése a kontinensen. Ambiciózus célja, hogy 2030-ra évente 300 millió szén-dioxid-kreditet termeljen, és ezzel jelentős bevételi forrásokat szabadítson fel. A kezdeményezés képes arra, hogy jelentősen növelje az éghajlat-politikai finanszírozását Afrikában.

Gabon, Afrika egyik leginkább szén-dioxid-pozitív országa ígéretes példaként szolgál. 2019-ben Gabon lett az első afrikai ország, amely kompenzációt kapott a kibocsátáscsökkentésért. Az ilyen kezdeményezések hatalmas exportpotenciált rejtenek a kontinens számára. Figyelemre méltó, hogy az Egyesült Arab Emírségek (EAE) ígéretet tett arra, hogy 450 millió dollár értékű szén-dioxid-kreditet vásárol az ACMI-től, jelezve az ilyen erőfeszítések nemzetközi támogatását.

Viták és ellentmondások

Bár az ACMI és a szén-dioxid-kiegyenlítési projektek potenciális lehetőséget kínálnak, az klmavédelmi szervezetek és a kampányszervezők fenntartásaiknak adtak hangot. Egyesek a szén-dioxid-piac létezését „veszélyes figyelemelterelésnek” és „hamis megoldásnak” tartják. A szkeptikusok megkérdőjelezik, hogy a szén-dioxid-kiegyenlítési projektek valóban képesek-e érdemi éghajlat-politikai finanszírozást és fenntartható fejlődést biztosítani. (The Guardian)