A világ minden évben annyi erdei fát veszít el, mint Portugália területe. Az erdőirtás nagy része az őslakosok földjén történik, gyakran előzetes beleegyezésük nélkül. Ezek a közösségek azonban változást követelnek, és továbbra is harcolnak őseik földjének védelméért. Az őslakos csoportok mindezt nem erőszakkal teszik, hanem hatékony természetvédelmi alternatívákat mutatnak be követendő példaként, például járőröznek az erdőkben, és időnként még a kormányokat és az ingatlan, termőföld fejlesztőket is bíróság elé citálják, végső céljuk pedig az egyre gyorsabban eltűnő erdők védelme.
Az elmúlt években számos őslakos közösségi vezető, mint például Nemonte Nenquimo, az ecuadori Waorani őslakosok főnöke, szállt szembe a kormányokkal és a nagyvállalatokkal, hogy megvédjék őseik földjét és életmódját. 2019-ben Nenquimo, aki az ENSZ 2020-as Föld bajnoka, egy olyan per élére állt, amely betiltotta a kitermelést 500 000 hektárnyi ősi földön. A per megnyerése új reményt adott az őslakos közösségeknek világszerte. A benszülött népek és a helyi közösségek jogainak biztosítása az egyik fő célkitűzése a 2022 decemberében aláírt Kunming-Montreal globális biodiverzitási keretrendszernek, amely 2030-ig irányítja a természetvédelemmel kapcsolatos globális fellépést.
Az erdők és a természet egészének védelméért küzdő emberek támogatása szintén fontos része az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) munkájának. „A természetvédők és az emberi jogok védelmezői a változás kritikus tényezői az erdők megőrzésében, védelmében és helyreállításában” – mondta Patricia Mbote, az UNEP jogi részlegének igazgatója. „Az UNEP elkötelezte magát amellett, hogy a tiszta, egészséges és fenntartható környezethez kapcsolódó emberi jogi kötelezettségek előmozdításával kapcsolatos munkája révén támogatja e jogvédők támogatását és védelmét” – tette hozzá. Sokan úgy látják, hogy az őslakosok földjeikhez és területeikhez fűződő jogaik védelmére irányuló törekvése kulcsfontosságú az erdőirtás lelassítása szempontjából. Ennek jó oka van, mondta Constantino Aucca Chutas, az Andok Ökoszisztémája Szövetségének társalapítója és az ENSZ 2022-es Föld Bajnoka, aki szintén quechua őslakos felmenőkkel rendelkezik.
„Az őslakos közösségek nem irtanak ki egész erdőket” – mondta. „Kivágnak néhány fát vagy ágat, de soha nem egész erdőket… az erdő és a benne lévő élőlények olyanok számukra, mint a családjuk”. A természetvédelem meg nem énekelt hősei. Az őslakosok a világ népességéből mintegy 476 millió főt tesznek ki. Együttesen a világ földterületének egynegyedét birtokolják, kezelik vagy foglalják el, amely a világ biológiai sokféleségének 80 százalékának ad otthont. Az olyan kitermelési gyakorlatok azonban, mint a nagyüzemi fakitermelés, az ipari mezőgazdaság és a bányászat, veszélyeztetik mind az őslakosok jogait, mind a kritikus erdei ökoszisztémákat.
Az őslakos közösségek nem csak azért küzdenek, hogy továbbra is ők maradjanak az ökoszisztémák gondnokai, amelyektől életmódjuk függ. Azt is követelik, hogy igazságosan és méltányosan osszák meg az otthonuknak nevezett erdőkből származó, nagyvállaltok, kormányzatok által genetikai erőforrásokból származó hasznot. A genetikai erőforrások a növények, állatok és mikroorganizmusok genetikai anyagát jelentik, amelyet többek között új és jövedelmező gyógyszerek, mezőgazdasági termények és kozmetikai termékek kifejlesztésére használnak.
Az anyagi forrásokhoz és az ebből származó haszonhoz való hozzáférés és azok igazságos megosztása a globális biológiai sokféleség keretrendszer egyik fő célja, felismerve, hogy a természet fenntartható használatának sürgős szükségessége mellett az is szükséges, hogy a közösségek hasznot húzzanak abból, ami a földjeikről származik. Az erdők az emberek és a bolygó legértékesebb erőforrásai közé tartoznak. Ezek biztosítják 1,6 milliárd ember megélhetését, és a világ szárazföldi állat-, növény- és rovarfajtáinak több mint felének adnak otthont. Körforgásban tartják és újrahasznosítják a vizet, fenntartva az állandó és egészséges nedvességet és csapadékot. Az erdők kritikus szerepet játszanak az éghajlati válság enyhítésében is, mivel képesek elnyelni és tárolni a légkörből a szén-dioxidot, és segítenek ellensúlyozni az üvegházhatású gázok kibocsátását.
Az erdőirtás következtében azonban évente 12 millió hektár erdő pusztul el, főként olyan mezőgazdasági termékek előállítása miatt, mint a pálmaolaj, a marhahús, a szója, a fa, a cellulóz és a papír. Ennek a tendenciának a megállításához az alapanyag-termelés és az erdőirtás szétválasztására van szükség. A nyersanyagtermelés és az erdőirtás szétválasztásának egyik legnagyobb akadálya eddig a fenntartható gazdálkodás, a természetalapú megoldások és a természetvédelem finanszírozása volt. Ahhoz, hogy az őslakos népek továbbra is fenntarthassák az erdők őrzőjeként betöltött szerepüket, nagyobb mértékű finanszírozáshoz kell jutniuk, amely arányban áll az erdőirtás és a kapcsolódó éghajlati és természeti válságok elkerülésében játszott szerepükkel.
Az UNEP State of Finance for Nature 2022 című jelentése szerint a természetalapú megoldásokra fordított finanszírozás jelenleg évi 154 milliárd USD-t tesz ki. Ez azonban kevesebb, mint a fele annak a 384 milliárd USD-nak, amelyre 2025-ig évente szükség van az éghajlatváltozással, a biológiai sokféleséggel és a talajromlással kapcsolatos célok eléréséhez. A finanszírozási hiányosság megszüntetése érdekében a biológiai sokféleséggel kapcsolatos globális keretrendszer 2030-ig legalább évi 200 milliárd USD hazai és nemzetközi, a biológiai sokféleséggel kapcsolatos finanszírozás biztosítására szólít fel mind állami, mind magánforrásokból. A keret továbbá a fejlett országokból a fejlődő országokba áramló nemzetközi pénzügyi források jelentős növelésére tesz javaslatot, 2025-re legalább évi 20 milliárd USD-re, 2030-ra pedig évi 30 milliárd USD-re.
A megfelelő finanszírozás hiányát Constantino Aucca Chutas túlságosan jól ismeri az erdővédelemben eltöltött 30 éves pályafutása során. „Ha az erdők érdemi megőrzését és helyreállítását el akarjuk végezni, akkor legalább öt évre van szükségünk” – mondta – „De a legtöbb természetvédelmi projektre kapott finanszírozás egy vagy két évre szól. Ez nem reális.” Chutas szerint az erdők nemcsak az egész emberiség számára értékes ökoszisztémák, hanem világszerte több millió őslakosnak is otthont adnak. És van üzenete azok számára, akik velük együtt kívánnak dolgozni az erdők védelmében és helyreállításában. „Az erdőket meg kell érteni és tisztelni kell. Ezt csak az őslakos közösségek segítségével lehet megtenni” – mondta. (UN.org)
