Az elmúlt év során robbant ki egy nagy vita az eljárással kapcsolatban. Ekkor történt, hogy az amerikai Make Sunsets startup tavaly két meteorológiai ballont bocsátott fel a légkörbe a mexikói Baja California félsziget felett. A terv az volt, hogy a héliummal és kis mennyiségű kén-dioxiddal töltött ballonok magasan a sztratoszférába emelkednek. Ott kipukkadnának, szétszórva a napfényt visszaverő kén-dioxid-részecskéket, és egy kicsit lehűtenék a Földet.
A kísérlettel kapcsolatban nem csupán az kérdéses, hogy vajon hatásos lehet-e, hanem már az is, hogy a léggömb eljutott-e a sztratoszférába és ott szétszóródtak-e a részecskék. A startup azonban ezzel átlépett egy fontos határt: egy forró témának számító éghajlati megoldást próbáltak ki, a napenergia alapú geoengineeringet (geomérnökség). Támogatói szerint a napelemes geoengineering olyan megoldás, amelyet nem hagyhatunk figyelmen kívül, mivel a világ az éghajlati katasztrófa felé rohan. A kritikusok szerint ez egy olyan veszélyes technológia, amelyet kutatni sem szabadna.
A szoláris geomérnökség, [tudjuk, hogy borzalmas a kifejezés, de jelenleg nicsen jobb szó rá – a szerk.] vagyis a napsugárzás kezelésével a bolygó hőmérsékletének csökkentésére irányuló kísérlet, a napfény visszaverésével vagy a hőnek az űrbe való távozásával valósul meg.
Három fő technikát különböztetünk meg:
1. A tengeri felhővilágosítás során az óceán feletti alacsony felhőket tengeri sóval permetezve próbálják fényvisszaverőbbé tenni.
2. A cirrusfelhők ritkítása a légkörben magasabban elhelyezkedő felhőkre irányul, amelyeket aeroszolrészecskékkel próbálnak ritkítani, hogy kevesebb hőt gyűjtsenek be.
3. A leginkább kutatott módszer azonban a sztratoszférikus aeroszol befecskendezés. Ennek során aeroszolokat – például kén-dioxid-részecskéket – permeteznek a sztratoszférába, több mint 12 mérfölddel a Föld felszíne felett, hogy visszaverjék a napfényt az űrbe. Ezt léggömbökkel vagy nagy magasságban repülni képes speciális repülőgépekkel tervezik megvalósítani.
Az ötlet a vulkánoktól ered. Amikor 1991-ben a Fülöp-szigeteken kitört a Pinatubo hegy, a magasan a légkörbe kibocsátott kén-dioxid hatására a bolygó átmenetileg 0,5 Celsius-fokkal lehűlt.
Miért beszélnek erről ennyit?
A solar geoengineering alapjait már az 1960-as években lerakták, de az ember okozta éghajlatváltozás elleni küzdelemben elért haladás jelentősen elmarad a szükségestől, így új megoldások után kell kutatnunk. A kérdés, hogy milyen hatásai vannak ezeknek a megoldásoknak. A világ eközben jó úton halad afelé, hogy átlépje a kritikus felmelegedési küszöbértéket, amelyen túl drámaian megnő a szélsőséges áradások, aszályok, erdőtüzek és élelmiszerhiány esélye.
Senki sem állítja, hogy a szoláris geomérnökség kiválthatná a bolygót felmelegítő szennyezéscsökkentést és megoldaná az éghajlatváltozás problémáját, viszont a támogatók szerint viszonylag alacsony árért nagy légkörhűtő hatást lehetne elérni. Kis adalék mindehhez: egy 2018-as harvardi tanulmány becslése szerint ez 15 év alatt évente körülbelül 2,25 milliárd dollárba kerülne ez az emberiségnek.
A világnak szüksége van a kibocsátás csökkentésére, „ez nem kérdés” – mondta David Keith, a Harvard Egyetem alkalmazott fizika és közpolitika professzora a CNN-nek. De ez nem jelenti azt, hogy megengedhetjük magunknak, hogy más éghajlati megoldásokat figyelmen kívül hagyhatnánk – tette hozzá.
Chris Field, a Stanford Woods Környezetvédelmi Intézet igazgatója szerint jó okunk van szkeptikusnak lenni a szoláris geomérnökséggel kapcsolatban. De szerinte, ha ez „lehetőséget adhat arra, hogy csökkentsük a klímaváltozás hatásait, akkor az a felelősségünk, hogy megvizsgáljuk a lehetőségeket és a kockázatokat is”.
Miért olyan ellentmondásos a geoengineering?
Ellenzői szerint a technológia szinte végtelen számú lehetséges negatív következménnyel rendelkezik. „Attól, hogy kétségbe vagyunk esve, a szoláris geomérnökség még nem válik hirtelen jó ötletté, főleg mert a kockázatok olyan hatalmasak” – mondta Lili Fuhr, a Nemzetközi Környezetvédelmi Jogi Központ munkatársa a CNN-nek. Arról a veszélről beszélnek, hogy fontos időjárási mintázatok jelentősen megváltoznak a bolygó “termosztátjának” babrálásával. A hatások régiónként eltérőek lehetnek, egyes területek számára előnyös lehet, míg más régióknak kárt okoznának, ami növelné a konfliktusok esélyét. A szoláris geomérnökség károsíthatja az ózonréteget is, amely védi a Földet a káros ultraibolya sugárzástól, és amely az ózonlebontó vegyi anyagok betiltásának sikere után épp kezd helreállíni.
Mik a megvalósíthatóság korlátai?
Mivel az aeroszolrészecskék általában nem maradnak a légkörben egy évnél tovább, az eljárást folyamatosan meg kellene ismételni. Ha leállítanák, létrejöhetne a „megszüntetési sokk” veszélye, ami elszabadíthatná a felgyülemlett felmelegedés hatásait – nyilatkozta Raymond Pierrehumbert, az Oxfordi Egyetem fizikaprofesszora. Frank Biermann, a hollandiai Utrechti Egyetem globális fenntarthatósági irányítással foglalkozó professzora azt hangsúlyozza, hogy ehhez az eljáráshoz példátlan nemzetközi együttműködésre lenne szükség. „Ez azt jelentené, hogy az országoknak örökre együtt kell működniük” – mondta, hozzátéve: beleértve a jelenleg háborúban álló országokat is.
A szoláris geomérnökséggel kapcsolatos egyik legnagyobb kritika az, hogy a szennyezők a szennyezés folytatásának eszközeként, a kormányok pedig a bolygót felmelegítő szennyezés csökkentését célzó politikától való elfordulásként foghatják fel.
A technológia iránt nagy az érdeklődés, különösen az Egyesült Államokban. A Kongresszus 2019-ben 4 millió dollárt különített el a Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatalnak (NOAA) sztratoszférakutatásra, amelynek egy része a napelemes geomérnökségre irányult. Tavaly pedig a Biden-kormányzat ötéves kutatási tervet jelentett be a koncepció feltárására. Az USA Nemzeti Tudományos Akadémiája 2021-es jelentése felszólította az Egyesült Államokat, hogy különítsen el 200 millió dollárt egy olyan kutatási programra, amelynek célja a napelemes geomérnökség jobb megértése, beleértve annak megvalósíthatóságát, a társadalomra és a környezetre gyakorolt hatásait és a közvélemény megítélését.
Azonban az eddig a szabadtéri kísérleteket nehéz volt beindítani, és komoly ellenállásba ütköztek. A Harvard Egyetem kutatóinak kísérletét, hogy 2021-ben Svédországban, az Északi-sarkvidéken teszteljenek egy magas légköri ballont, a helyi őslakosok felháborodását követően elvetették. A Szamikai Tanács nevében írt levél szerint a szoláris geomérnökség „katasztrofális következmények kockázatával jár”.
A Make Sunset léggömb felbocsátását követően pedig a mexikói kormány januárban bejelentette, hogy betiltja a szoláris geomérnöki kísérleteket. Ahogy a világ felforrósodik, és az eljárás a sci-fiből a tudomány és aközbeszéd fősordába kerül, a viták azok között, akik szerint kötelességünk kutatni ezt a potenciális utolsó esélyt jelentő megoldást, és azok között, akik meg vannak győződve arról, hogy ez a katasztrófához vezető út, valószínűleg csak fokozódni fognak. (CNN)
