Elfogadták a High Seas Treaty, a világ óceánjainak védelméről szóló történelmi jelentőségű megállapodást, amit közel egy évtizedes tárgyalássorozat előzött meg, szombat este – írja a BBC. A szerződés célja a tengeri természet védelme és helyreállítása azáltal, hogy 2030-ig a tengerek 30%-át védett területekké nyilvánítják. A megállapodásra 40 évvel azután került sor, hogy 1982-ben aláírták az óceánok védelméről szóló utolsó nemzetközi megállapodást, az ENSZ tengerjogi egyezményét. Jelenleg azonban a nyílt tengervízi területek mindössze 1,2%-a áll védelem alatt, így a tengeri élővilágot több dolog is veszélyezteti: az éghajlatváltozás, a túlhalászás és a hajóforgalom.

A szerződésben létrehozott új védett területek korlátozni fogják a halászatot, a hajózási útvonalakat ezeken a területeken és az olyan kutatási tevékenységeket, mint a mélytengeri bányászat. Környezetvédő csoportok aggodalmukat fejezték ki a mélytengeri bányászat lehetséges negatív hatásai miatt a tengeri élővilágra, például az állatok szaporodási területeinek megzavarása, a zajszennyezés és a tengeri élővilágra gyakorolt mérgező hatás miatt. A Nemzetközi Tengerfenék Hatóság (International Seabed Authority) kijelentette, hogy a mélytengerfenéken végzett bármilyen jövőbeli tevékenységet szigorú környezetvédelmi előírások és felügyelet alá kell vetni annak biztosítása érdekében, hogy a tevékenységeket fenntartható módon és felelősségteljesen végezzék.

Az egyik fő kérdés, amely évekig hátráltatta a tárgyalásokat, a tengeri genetikai erőforrások megosztása volt. Ezek az erőforrások az óceánban élő növényekből és állatokból származó biológiai anyagok, amelyek a társadalom számára előnyösek lehetnek, például gyógyszerek, ipari eljárások és élelmiszerek formájában. A szegényebb nemzetek szerették volna biztosítani, hogy a fellelt erőforrásokat egyenlően osszák meg, mivel a gazdagabb nemzetek azok, akik jelenleg rendelkeznek az erőforrásokkal és a finanszírozással az óceán mélyének feltárásához. Ugyanakkor senki sem tudja, hogy mennyit érnek az óceáni erőforrások, vagy hogyan lehetne megosztani őket, így a kérdés megoldása kihívást jelent.

Bár a szerződés jelentős lépés az óceánok védelme felé, az országoknak hivatalosan is el kell fogadniuk a megállapodást, mielőtt azt végre lehetne hajtani. A ratifikáció és az olyan intézményi testületek felállítása, mint a Tudományos és Műszaki Bizottság (Science and Technical Committee), szintén időbe telik. E kihívások ellenére a High Seas Treaty elfogadása történelmi nap a természetvédelem számára, és megmutatja, hogy a természet és az emberek védelme győzedelmeskedhet a geopolitika felett. A szerződés lehetővé teszi számunkra, hogy megvédjük az óceánokat, növeljük az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességünket, és megóvjuk emberek milliárdjainak életét és megélhetését.

Kiemelt kép: Tengerfelszínen lebegő teknőc – fotó: Daniel Torobekov