A Titicaca-tó vízszintje drasztikusan csökken a történelmi hőmérsékleti csúcsokat megdöntő téli időjárás miatt Dél-Amerikában. A 3200 négyzetkilométeren elterülő Titicaca-tó a világ legmagasabb hajózható tava és Dél-Amerika legnagyobb tava Peru és Bolívia határán. A tó vízszintének megdöbbentő csökkenése hatással van a turizmusra, a halászatra és a mezőgazdaságra, amitől a helyiek megélhetése is függ, számolt be a CNN.
A néha beltengerként emlegetett tó az Aymara, Quechua és Uros őslakos közösségek otthona, és mintegy 3800 méter magasan fekszik a központi Andok hegységben, így ez a világ legmagasabb hajózható tava. A rendkívüli magasság miatt a tó nagyfokú napsugárzásnak van kitéve, ami fokozza a párolgást, és a tó vízveszteségének nagy részét okozza. A tó körül több mint hárommillió ember él, akik a tó vizére támaszkodva halásznak, gazdálkodnak, emellett jelentő a turizmus is, ami az egyébként marginalizált régió gazdaságát az utóbbi években fellendítette.
Bár a vízszintek köztudottan minden évben ingadoznak, ezek a változások az klímaváltozás miatt szélsőségesebbé váltak. A rekordot döntő téli hőhullám ráadásul a párolgás növekedéséhez és a tó vízszintjének csökkenéséhez vezetett, ami tovább súlyosbította a szárazság okozta vízhiányt. 2022 augusztusától 2023 márciusáig 49%-kal kevesebb csapadék hullott ott az átlagosnál, ami magában foglalja az esős évszakot is, mialatt a vízszintek általában helyreállnak. Az előrejelzések szerint a vízszint az év hátralévő részében tovább csökken.
Egy nemrégiben készült tanulmány, amely az 1992-2020 közötti időszak műholdfelvételeit vizsgálta, kimutatta, hogy a Titicaca-tó évente mintegy 120 millió tonna vizet veszít, ami a szerzők szerint elsősorban a csapadék és a lefolyás változásának köszönhető.
A halászattól függő közösségek küzdenek, mivel az alacsony vízszint egyre súlyosabb problémákat okoz, a szennyezés és a túlhalászás miatt csökkenő halállományt. A mezőgazdaságot is sújtja az aszály, a regionális hatóságok arról számoltak be, hogy a termés súlyosan megsínylette a legutóbbi betakarítási szezont. A quinoa- és burgonyatermés nagy része, mindkettő helyi alapélelmiszer, valamint az állatállomány takarmányozására használt zab is károsodott. Az idegenforgalom is visszaesett, miután a víz visszahúzódása miatt a látogatókat a tó körül szállító hajók megfeneklettek.
A Puno régió, amely a Titicaca-tó teljes perui oldalát behálózza, régóta az ország elmaradott és marginalizált régiójaként ismert. A közelmúltban a gazdaságot a Covid-19 járvány és a társadalmi zavargások hullámai sújtották. Puno lett a Dina Boluarte elnök lemondását követelő tüntetések epicentruma, amelyek az évtizedek óta tartó egyenlőtlenség, a korrupció vádja és a stagnáló életszínvonal miatt kialakult felháborodásra épültek.A jelenlegi szárazság még több embert kényszeríthet arra, hogy elhagyja otthonát, mivel egy korábbi, 1991-es szárazság migrációs hullámokat okozott, amikor az élelmiszerhiány miatt összeomlott az önellátó gazdaság.
Az Uros őslakosoknak, akik a tavon úszó, kiszáradt totora nádból készült szigeteken élnek, a teljes életmódjuk került veszélybe. Az Urosok évszázadok óta a nádból szövik a szigeteket, valamint épületeket és csónakokat készítenek belőlük, félő azonban, hogy az alacsonyabb vízszint miatt kevesebb nád áll rendelkezésre.
Az El Nino természeti jelenség, amit a trópusi Csendes-óceánban a szokásosnál melegebb hőmérséklet jellemez, és ami így jelentősen megváltoztathatja az időjárást Dél-Amerika felett, éppen most zajlik, és világszerte természeti katasztrófákat és hőhullámokat okoz.
