A szennyezőanyag-kibocsátás csökkentéséről és az éghajlatváltozás elleni küzdelemről szóló globális viták közepette van egy olyan kérdés, amely gyakran észrevétlen marad, habár ezzel érintőlegesen mi is foglalkoztunk a Greenside Podcast egyik jegyzetében az ukrajnai háborúval kapcsolatban – a világ fegyveres erőinek jelentős szén-dioxid-kibocsátása. Miközben a figyelem elsősorban az olyan iparágakra irányul, mint a közlekedés és az energia, a hadsereg hozzájárulása az üvegházhatású gázok kibocsátásához nagyrészt nem kerül igazából a figyelem középpontjába, nagyon ritka, hogy egy grafikon, vagy elemzés külön említené. Ez most változni látszik, mivel tudósok és környezetvédelmi csoportok elkezdtek nyomást gyakorolni az Egyesült Nemzetek Szervezetére (ENSZ), hogy foglalkozzon ezzel a kérdéssel is, és biztosítsa, hogy a különböző országok hadseregeit elszámoltathassák vonják az éghajlatszennyezésben kivett részükért.

Nemzetközi szakértők 2022-es becslése szerint a haderők világszerte az üvegházhatású gázok globális kibocsátásának 5,5%-áért felelősek. Egy régóta fennálló mentesség miatt azonban a védelmi erők nem kötelesek jelenteni vagy csökkenteni szén-dioxid-kibocsátásukat a nemzetközi éghajlatvédelmi megállapodásoknak megfelelően. Ráadásul az egyes honvédelmi erők által közzétett korlátozott adatok gyakran megbízhatatlanok vagy hiányosak. Az 1997-es Kiotói Jegyzőkönyv és a 2015-ös Párizsi Megállapodás egyaránt kizárta a katonai jellegű kibocsátást, a nemzetbiztonsággal kapcsolatos aggályokra és az energiafelhasználással kapcsolatos információk nyilvánosságra hozatala által jelentett potenciális veszélyekre hivatkozva. (Vagyis durván arról van szó, hogy a szennyezőanyagok mértéke és típusa különböző fegyvernemek típusára, vagy számára utalhat, valamint arra, hogy mikor és hol üzemeltették azokat.)

Környezetvédelmi csoportok, köztük a Tipping Point North South és a The Conflict and Environment Observatory, valamint neves brit egyetemek – például a Lancaster, az Oxford és a Queen Mary – tudósai azonban elindítottak egy átfogó és átlátható katonai kibocsátási jelentéstételi kampányt. Erőfeszítéseik tanulmányok közzétételét, levélkampányokat és konferenciák szervezését foglalják magukban, valamint lobbitevékenységet a változás eléréséért. Csak 2023 első öt hónapjában legalább 17 lektorált, a katonai kibocsátásokról szóló tanulmányt publikáltak, ami háromszorosa a 2022-re vonatkozó összesített számnak, és több, mint az előző kilenc év összesített teljesítménye.

az említett a csoportok az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének végrehajtóihoz (UNFCCC) is levéllel fordultak, és sürgették a szervezetet, hogy a környezetre gyakorolt jelentős hatásuk miatt a globális szén-dioxid-számítás vonják be az összes katonai kibocsátást. Azzal érvelnek, hogy az UNFCCC-folyamatban a katonai kibocsátás és világ különböző pontjain zajló katonai konfliktusokkal kapcsolatos kibocsátások figyelmen kívül hagyása többé nem elfogadható, tekintettel az éghajlati válság sürgősségére.

A katonai kibocsátások elszámolásának kérdése előtérbe kerül a november 30-án kezdődő, az Egyesült Arab Emírségekben megrendezésre kerülő COP28 klímacsúcsra készülő első globális felmérés során. A felmérés célja, hogy értékelje az országok által a Párizsi Megállapodásban kitűzött célok elérése terén realizált eredményeket. A katonai kibocsátásoknak a szakmai vitábol történő kizárásával a szakértők szerint több százmillió tonna szén-dioxid-kibocsátás maradhat elszámolatlanul, ami komoly hiányosság a teljes szén-dioxid-nyilvántartási rendszerben.

Az erőfeszítések ellenére azonban a katonai kibocsátások kezelésére vonatkozó konkrét tervek idén nehezen megvalósíthatónak tűnnek. Az UNFCCC a megkeresésekre azt válaszolta, hogy nem tervezik a katonai kibocsátások elszámolására vonatkozó útmutatás módosítását. Annyi engedményt adtak azonban, hogy a kérdést potenciálisan megvitathatják a jövőbeli csúcstalálkozókon, beleértve a COP28-at is. Az Egyesült Arab Emírségek elnöksége, amikor a katonai kibocsátásoknak az ENSZ-csúcstalálkozón való szerepeltetéséről kérdezték, kijelentette, hogy a kéthetes esemény egyik tematikus napja a „segélyezés, helyreállítás és béke” témájára fog összpontosítani, további részleteket azonban nem közöltek.

Mindazonáltal vannak arra utaló jelek, hogy bizonos országok hadereje vátoztatásokra készül a jelentéstételi követelmények tekintetében következő évek során. A NATO, a 31 országot tömörítő nyugati biztonsági szövetség például módszertant dolgozott ki tagjai számára katonai kibocsátásaik jelentésére. Az olyan országok, mint Új-Zéland, vizsgálják annak lehetőségét, hogy a korábban a jelentésekből kizárt területeket, például a tengerentúli műveletekből származó kibocsátásokat is elszámolják. Hasonlóképpen, olyan nemzetek, mint Nagy-Britannia és Németország is aktívan foglalkoznak a katonak kibocsátás szürke zónájának felülvizsgálatával az átláthatóság javítása érdekében. Ezen túlmenően az Egyesült Államok jelezte elkötelezettségét a kérdés iránt azzal, hogy tavaly az amerikai hadsereg és haditengerészet képviselőit küldte az egyiptomi COP27 klímacsúcsra. Ez volt az első alkalom, hogy a Pentagon küldöttsége részt vett egy globális éghajlat-változási csúcstalálkozón, ezzel is hangsúlyozva, hogy a hadsereg elismeri felelősségét az üvegházhatású gázok kibocsátójaként. Az amerikai hadsereg már eddig is tett lépéseket a környezetre gyakorolt hatásának csökkentése érdekében, visszafogva az olajfelhasználást és a kibocsátást.

Az amerikai védelmi minisztérium például arról számolt be, hogy csökkentette az olajvásárlását, 2022-ben 84 millió hordóra, ami közel 15 millió hordóval kevesebb, mint 2018-ban. Emellett a kibocsátás is csökkent, az előző évi 51 millió tonnáról 48 millió tonnára 2022-ben. Meg kell azonban jegyezni, hogy ezek a számok nem tartalmazzák az összes kibocsátást és vásárlást, a nemzetközi szállítás és a bunkerolaj nem szerepelnek az UNFCCC-nek jelentett számokban.

A szakértők úgy vélik, hogy a megújuló energiát hasznosító technológiák fejlődése és az üzemanyag-hatékony járművek használata, valamint a katonai gyakorlatok csökkentése és a pilóta nélküli légi járművek (UAV-k) vagy drónok fokozott alkalmazása hozzájárult az üzemanyag-fogyasztás és a kibocsátások csökkenéséhez. Különösen a drónok használata javította jelentősen az energiateljesítményt, mivel az embereknek a repülőgépekből való kivonása hatékonyabb működést eredményez.

A károsanyagkibocsátási elszámolásokkal kapcsolatos katonai mentesség eltörléséért lobbizó érdekképviseleti csoportok a kibocsátás-jelentési kötelezettség alól való mentesség megszüntetése érdekében az ukrajnai konfliktussal kapcsolatos kibocsátás-emelkedést hangsúlyozzák, mint a változás kényszerítő okát. Lennard de Klerk holland szén-dioxid-számviteli szakértő jelentése szerint az ukrajnai háború első 12 hónapja a becslések szerint 120 millió tonnával növelte az üvegházhatású gázok nettó kibocsátását, ami megfelel Szingapúr, Svájc és Szíria éves kibocsátásának együttvéve. Ez a riasztó adat hangsúlyozza, hogy sürgősen foglalkozni kell a katonai kibocsátással, és számot kell vetni azok környezetre gyakorolt hatásáról.

A jelentéstételi követelmények módosítását szolgáló kutatások elősegítésére az Oxfordi Egyetem és a londoni Queen Mary Egyetem tudósai szeptember 26-án konferenciát szerveznek Oxfordban a katonai kibocsátás hatásairól. A konferencia célja, hogy platformot biztosítson a szakértők számára az eredményeik megosztására és a lehetséges megoldási javaslatok megvitatására.

Bár az ukrán konfliktus egyrészről ráirányítja a figyelmet erre a speciális környezeti hatásra, egyes szakértők azonban azzal érvelnek, hogy az Ukrajnában zajló konfliktus megnehezítheti a katonai kibocsátásokról szóló vitákat. A kormányok gyakran a regionális biztonsággal kapcsolatos aggodalmakat helyezik előtérbe az éghajlatváltozással kapcsolatos kérdésekkel szemben, ami rövid távon akadályozhatja az előrelépést. James Appathurai, a NATO új biztonsági kihívásokért felelős főtitkárhelyettese hangsúlyozza a kérdés ukrajnai válsággal kapcsolatos összetettséget és annak a katonai kibocsátások kezelésére gyakorolt lehetséges hatását.

A katonai üzemanyag-felhasználás nyilvánosságra hozatalának ellenzői azzal érvelnek, hogy az veszélyeztetné a műveleti biztonságot, mivel kritikus információk kerülnének napvilágra a tengerentúli missziókról, beleértve a repült és megtett távolságokat, valamint a katonai gyakorlatok mintázatait. Mindazonáltal érdemes megjegyezni, hogy egyes katonai kibocsátások az ENSZ jelentéstételi táblázataiban a nem részletezett üzemanyag felhasználás kategóriájába tartoznak, ami miatt kevésbé felmérhető teljes mértékben a hatásuk.

Addig is, a globális katonai kibocsátások átfogó mérhetőségének hiánya továbbra is jelentős kihívást jelent. Stuart Parkinson, a Scientists for Global Responsibility ügyvezető igazgatója rámutat, hogy miközben az egyéneket arra ösztönzik, hogy csökkentsék szén-dioxid-kibocsátásukat, például azzal, hogy tartózkodnak a repüléstől vagy elektromos autókra váltanak, visszás és kihívást jelentő az éghajlatváltozás hatékony kezelése, ha a hadsereg továbbra is „szabad utat” élvez a kibocsátásért való elszámoltathatóság tekintetében. (Reuters)