A mohák évmilliók óta részei a földi ökoszisztémáknak, de jelentőségüket nagyrészt alábecsülik. A Nature Geoscience című szaklapban megjelent új tanulmányból kiderül, hogy a talajmohák létfontosságúak a bolygónk életének fenntartásához. A tanulmány annak a felmérésnek az eredménye, amiben talajmohák globális jelenlétét és hatásait kutatták, és amely az összes kontinens, köztük az Antarktisz 123 helyszínéről származó mintákat vizsgált.
A tanulmány megállapította, hogy a talajmohák a talaj minden fontosabb funkcióját befolyásolják, növelve a szénmegkötést, a tápanyagkörforgást és a szerves anyagok lebontását. Ezek a folyamatok létfontosságúak a földi élet fenntartásához. A mohák alatti talajban több nitrogén, foszfor és magnézium található, és a talajenzimek aktivitása is nagyobb, mint a növények nélküli csupasz felszínen. A mohák hatalmas területet borítanak a bolygón, mintegy 9 millió négyzetkilométert – ez Kína területének felel meg.
A mohák talajra gyakorolt hatásának erőssége a növekedési körülményeiktől függ. A legerősebb hatásuk az alacsony termelékenységű természetes környezetekben, például a sivatagokban van. Szintén nagyobb a jelentőségük a homokos és sós talajokon, valamint ott, ahol a csapadékmennyiség erősen ingadozó. A mohák olyan talajokon fejtik ki a legjelentősebb hatást, ahol az szövetes, vagy edényes növények, azaz a víz és az ásványi anyagok elvezetésére specializálódott szöveteket tartalmazó növények ritkán fordulnak elő.
A mohák nem rendelkeznek azokkal a vízedény-rendszerrel, amelyek lehetővé teszik, hogy az folyadékcsöves növények magasra nőjenek és a talaj alól vizet szívjanak ki. Emiatt viszonylag alacsonyak maradnak, és szoros kapcsolatot alakítanak ki a legfelső talajrétegekkel. A mohák rendkívüli nedvszívóképességgel rendelkeznek, és képesek magukhoz vonzani a levegőben szálló porszemcséket is. E részecskék egy része beépül az alattuk lévő talajba. Nem meglepő tehát, hogy ilyen erős hatással vannak a felszínre.
A tanulmány azt is megállapította, hogy egyes mohák hatékonyabban elősegítik az egészséges talajok kialakulását, mint mások. A hosszú életű mohák általában több szenet állítanak ellő és a talajban lévő kórokozókat nagyobb mértékben szorítják vissza. A mohák ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújtó és a mikrobák, gombák és gerinctelenek változatos közösségét támogató képessége azokon a helyeken volt a legjelentősebb, ahol a boreális erdőkben széles körben elterjedt szőnyeg- és gyepszőnyegképző mohák, például a Sphagnum, nagy mennyiségben voltak jelen.
Egy különleges mohafajta a sivatagokban virágzik. Ezek vagy kemény körülmények között maradnak fenn (évelő mohák), vagy fiatalon elpusztulnak (nem évelő mohák). A Pottiaceae családba tartozó mohák egyedülállóan alkalmasak a száraz és barátságtalan körülmények közötti életre. Sokuknak olyan speciális szerkezete van, amely lehetővé teszi számukra, hogy akkor is túléljenek, ha kevés a víz. Ezek közé tartoznak a csónak alakú levelek, amelyek hosszú szőrös végükkel segítenek a vizet a növény közepébe vezetni. Egyes mohák a száruk köré csavarodnak, hogy csökkentsék a napnak kitett területet és megőrizzék a nedvességet. A sivatagi mohák védik a talajt az erózió ellen is, befolyásolják, hogy mennyi víz áramlik a felső rétegekben, és még a növényi csemeték túlélési esélyeit is megváltoztatják.
Összességében a tanulmány azt mutatja, hogy a mohák ugyanúgy befolyásolják a talajban zajló fontos folyamatokat és funkciókat, mint az összetettebb kapilláris rendszerrel rendelkező társaik. Lehet, hogy hatásuk nem olyan erős, de teljes felszíni elterjedésük nagysága miatt a mohák potenciálisan ugyanolyan jelentősek, ha az egész földgolyón összesítjük őket.
Fontosságuk ellenére a mohákat világszerte egyre nagyobb veszély fenyegeti. A legnagyobb veszélyt az állatállomány által okozott pusztítás, a túlzott betakarítás, a földek kiirtása, sőt a változó éghajlat jelenti. Jobban meg kell becsülnünk azokat a szolgáltatásokat, amelyeket a talajmohák nyújtanak a bolygó minden élőlénye számára. Ez azt jelenti, hogy jobban fel kell világosítani az embereket az előnyeikről, azonosítani és enyhíteni kell a rájuk leselkedő fő veszélyeket, és be kell vonni őket a rutinszerű megfigyelési programokba. A talajmohák mindenütt jelen vannak, de a jövőjük korántsem biztos. Valószínűleg egyre fontosabb szerepet fognak játszani, ahogy a vaszkuláris növények visszaszorulnak az előre jelzett melegebb, szárazabb és változékonyabb globális éghajlat miatt. (Nature Geoscience)