A Berni Egyezmény Állandó Bizottsága ma megszavazta a farkasok védettségi státuszának csökkentését, melyet a természetvédelmi szakértők és a környezetvédelmi szervezetek széles körben bíráltak. A döntést a farkasok védelmének gyengítésére irányuló uniós törekvés vezérelte, mely nélkülöz minden szilárd tudományos alapot.
Azzal, hogy az EU tagállamai megszavazták a farkasok Berni Egyezmény szerinti védelmének gyengítését, figyelmen kívül hagyták több mint 300 civil társadalmi szervezet, a Nagyragadozókkal kapcsolatos európai kezdeményezés és több százezer polgár kérését, akik a nagyragadozókkal való együttélést elősegítő, tudományosan megalapozott intézkedéseket sürgetnek. Ehelyett politikai indíttatású döntéseket támogattak, amelyeket a jelek szerint személyes okok befolyásoltak, miután Von der Leyen bizottsági elnök póniját 2022-ben egy farkas megölte.
Az EU már korábban is lehetővé tette a farkasok “kezelését”, beleértve szükség esetén a selejtezést is. Ennek köszönhetően az elmúlt években jelentősen csökkent már az európai farkasállomány. Az Európai Bizottság 2023 decemberében azonban a farkasok védelmének további gyengítését javasolta a haszonállatok pusztulásának ürügyén. A javaslat szerint a Berni Egyezmény értelmében a farkasok státuszát a „szigorúan védett” helyett „védett” státuszra kell csökkenteni, hogy „további rugalmasságot” vezessenek be, ami így lehetővé teszi a farkasok vadászatát és a populációk csökkentését az EU egész területén. Ráadásul mindezt egy tanulmányra hivatkozva és egy olyan konzultációs folyamatot követően, amelyet most az uniós ombudsman vizsgál.
A farkaspopulációk Európa nagy részén alig tértek vissza a kihalás után. A védelem leminősítése ráadásul a társadalmi megosztottság elmélyülését eredményezheti. A farkasok szerelmesei számára az, hogy a farkasok azután, hogy Európa nagy részén kipusztulásig vadászták őket, visszatértek, a remény fontos jele arra nézve, hogy a természet helyreállítható, és az emberek békésen együtt tudnak élni ragadozó társaikkal, a csúcsragadozó visszatérésével a teljes ökológia is gyógyulhat. Az amerikai Yellowstone nemzeti parkba visszatérő farkasok hatásáról készült videó jól érzékeltette a nagyragadozók fontosságát az ökológiai láncban: a legelő növényevő állatok száma csökkent, a növényzet változatosabb lett, más fajok visszatértek és virágoztak a területen. A másik oldalon a farkasgyűlölők azt állítják, hogy e kegyetlen ragadozó visszatérését támogató emberek semmit sem tudnak a vidékről, az állatok jólétét az emberek fölé helyezik, és nyomorúságot okoznak a gazdáknak, vadászoknak és vidéki embereknek.
Pedig az igazság az, hogy a farkasok óvakodnak az emberektől. A farkas 23 éve tartó németországi visszatelepülése során nem dokumentáltak olyan esetet, amikor a farkas akár csak emberre is morgott volna. A vaddisznók sokkal gyakrabban jelentenek veszélyt az emberre, mint a farkas. Oroszország nyugati részén a modern időkből nem történt olyan eset, hogy farkasok embereket öltek volna. Az olyan országokban, mint Finnország, a farkasok néha kiképzett vadászkutyákra támadnak az erdőkben, de a háziállatok ritkán esnek áldozatul.
A farkas újjáéledése Nyugat-Európában valójában a véletlenek érdekes halmozódása. Visszatérése előtt az EU tagállamai, köztük Németország is, szorgalmazták, hogy ez az eltűnőben lévő faj az élőhelyekről szóló 1992-es uniós irányelv értelmében a legmagasabb szintű védelmet kapja. Amikor a hidegháború véget ért, számos kelet-európai farmot elhagytak, ami azt jelentette, hogy a farkasok Oroszországból könnyebben tudtak nyugat felé terjeszkedni. Amikor a farkas elérte Németországot, a használaton kívüli katonai bázisokon talált búvóhelyet – és kezdetben szimpátiát. Azután elterjedtek szerte Nyugat-Európában. Németországban ma már több mint 180 falka – mintegy 1500 farkas él, illetve benépesítették Belgiumot, Hollandiát és Dániát is. A farkasok az Alpokból is terjeszkednek, a populáció az 1992-es franciaországi nulláról 140 falkára nőtt. Spanyolországban a farkasok az 1970-es évekbeli kihalás közeli állapotból napjainkra több mint 2000 egyedre emelkedtek.
A Berni Egyezmény döntése lehetőséget teremt azonban a tagállamoknak a farkaspopuláció nagyarányú vagy akár szinte teljes kiirtására, a döntés pedig nem csak a farkasokra lehet hosszú távon katasztrofális, mivel megnyitja az utat a már meglévő és elfogadott természetvédelmi irányelvek további gyengítésére.
Marta Klimkiewicz, a ClientEarth környezetvédelmi szervezet munkatársa szerint „Ez a döntés zöld utat ad a farkasok kilövésére(…). Ez nem csak sok farkas számára jelent halálos ítéletet, hanem veszélyt jelent más védett fajokra is egész Európában. A Berni Egyezmény kulcsfontosságú biztosítékának megszüntetése megnyitja az utat az EU természetvédelmi keretrendszerének alapjainak aláásása és a fajok védelmének további eróziója előtt. A döntéshozók azt állítják, hogy ez tudományosan megalapozott és csökkenteni fogja az ember és farkas közötti konfliktusokat, de egyik sem igaz.”
Florencia Sanchez Acosta, az Európai Környezetvédelmi Iroda munkatársa szerint „Ez a döntés aláássa az európai környezetvédelmi kormányzást, és csökkenti az EU környezetvédelmi politikájának mint tudományos bizonyítékokon alapuló politikának a hitelességét. Az európaiaknak szilárd környezetvédelmi végrehajtási mechanizmusokra van szükségük, nem pedig egy gyenge, a jogbizonytalanságot elősegítő és a tudományt figyelmen kívül hagyó kormányzási rendszerre.”
