Az európai erdők kihasználásáról cikkezik a https://wilderness-society.org/ online felületén Lucia Gejdosova a European Wilderness Society munkatársa. Az európai erdők történetét az emberi kihasználásának évezredes története jellemzi. Az 5. és a 14. század közötti időszakot az erdők sötét középkorának nevezik, amikor az Európa nagy területein intenzív fakitermelést folytató Római Birodalom befolyása egyre csökkent. Ebben az időszakban az emberi tevékenység jelentősen befolyásolta a sűrűn lakott közép-európai régió legtöbb erdejének létét és összetételét, és ettől kezdve az erdőket már nem tekintették őshonos természetes erdőnek.
A Journal of Ecology című folyóiratban megjelent tanulmány szerint a sötét középkorban még erdők borították Nyugat-, Közép- és Észak-Európa nagy részét. Ez a nagyon változatos erdő dinamikus volt, és bizonyos mértékig tükrözte a véletlenszerű emberi települések létezését. Ezt úgy kell érteni, hogy egy olyan időszaka volt ez a történelemnek, amikor intenzív népességnövekedés váltakozott olyan időszakokkal, amikor több évszázadra hatalmas területeket hagytak el. Az erdő terjeszkedése vagy visszahúzódása ennek a dinamikának felelt meg.
A Kr. e. 3. évezred közepén kezdődő vaskor kezdetéig Nyugat-, Közép- és Észak-Európa nagy részei jellemzően lakatlanok voltak. Ebben az időszakban kezdtek kialakulni az elszigetelt vidéki települések. A népesség fokozatos növekedésével a következő évezredekben egyre nyilvánvalóbbá vált a mezőgazdasági területek hiánya. Ennek következménye az erdők szórványos és véletlenszerű irtása volt.
A kiterjedt erdőirtás mellett a barátságtalan és megközelíthetetlen területeket az emberek erőfeszítései ellenére több hiábavaló letelepedési kísérlet után elhagyták. Ez a folyamat legalább a Kr. u. 300-tól Kr. u. 1200-ig tartó időszakban zajlott le. A helyi lakosság által épített települések dinamikája a föld- és erdőhasználat módjának és intenzitásának jelentős változásait tükrözte. Ezt az időszakot a Római Birodalom megszűnésétől a középkorig tartó intervallummal lehetne meghatározni. Ez az időszak magában foglalta a népek vándorlását, a későbbi tengerentúli felfedezéseket és végül a vallási reformokat.
A régészeti lelőhelyekről származó botanikai maradványok, például pollenek, fa, faszén és magvak részletes elemzése segít az erdők történetének rekonstruálásában. Északnyugat-Európa számos országában számos ilyen lelőhely található. Az erdők csökkenése az emberi tevékenységek intenzívebbé válása következtében leginkább a Római Birodalom befolyása alatt álló területeken következett be. Ezt az időszakot a kivágott erdők jelentős spontán önmegújulása követte, különösen a római kor végén és a kora középkor elején. Az erdők csökkenése a római korban a népesség és a gazdaság növekedésével, valamint az új szántóföldek és legelők létrehozásának szükségességével függ össze. Az erdők ezt követő spontán önregenerációja az emberek számának és a földhasználatnak a csökkenése miatt következett be, főként a Nyugat-Római Birodalom összeomlása után.
Az erdő önmegújítása fontos tényezővé vált a korai középkorban. Ezt az időszakot az elhagyott római kori vidéki települések erdőkkel való újbóli betelepülése jellemzi. Közép-Európában IV. Károly király már 1350-ben elrendelte az erdők kivágásával érintett területek újraerdősítését. Azonban több évszázadnak kellett eltelnie ahhoz, hogy a kivágott erdők erdősítésének hivatalos rendszere létrejöjjön. Addig a mintegy 10 000 évvel ezelőtti utolsó eljegesedés óta létrejött erdők képesek voltak maguktól megújulni.
Összefoglalva, az európai erdők sötét középkora olyan történelmi időszak, amely jelentősen befolyásolta a sűrűn lakott közép-európai régió legtöbb erdejének létét és összetételét. Ezt az időszakot a kiterjedt erdőirtás jellemezte, amelyet a kivágott erdők spontán önmegújulása követett. Az erdő önmegújulása fontos tényezővé vált a korai középkorban, amelyet az elhagyott római kori vidéki települések erdőkkel való újbóli benépesítése jellemzett. A kivágott erdők hivatalos erdősítési rendszerének kialakítása több évszázadot vett igénybe. Addig azóta létrehozott erdők
