Egy új, a Frontiers in Marine Science magazinban megjelent tanulmány szerint a cápák a jövőben nehezen tudnak majd hatékonyan táplálkozni, mivel az óceán savasodása elpusztíthatja a tengeri ragadozók fogait, mindez pedig jelentősen megváltoztathatja a tengeri ökoszisztéma stabilitását. 

A szén-dioxid-kibocsátás növekedésével az óceán egyre több szén-dioxidot vesz fel a légkörből, ami csökkenti a pH-szintet és savasabbá teszi a tengervizet. Az előrejelzések szerint az óceánok 2300-ra sokkal savasabbak lehetnek – a jelenlegi átlagos pH-érték 8,1-ről 7,3-ra csökkenhet, ami „mélyreható hatással lesz a tengeri szervezetekre” – állítja a tanulmány. A Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Hivatal szerint az ipari forradalom kezdete óta eltelt kétszáz évben a felszíni óceánvizek (az óceán felső víztartó rétege) pH-értéke 0,1 pH-egységgel csökkent. Már ez a 0,1 pH-egység csökkenés is körülbelül 30%-kal növelte az óceánok savasodását.

Az óceán savasodása számos óceáni fajra és ökoszisztémára hatással van, mint például a kagylókra és a korallokra. Most azonban kiderült, hogy a tengeri élővilág legnagyobb ragadozójának, a cápának a táplálkozási szokásait és így fennmaradását is befolyásolhatja.

Noha a cápák gyorsan képesek pótolni fogaikat – mivel az aktuális fogazatuk elhasználódásával mindig új fogak nőnek –, a most megjelent kutatás szerint a fogak újranövekedésének képességére az óceánok savasodása kritikus hatással lehet.

A savasodás hatásainak vizsgálatához a kutatók 60 frissen lehullott cápafogat tartottak mesterséges tengervizes tartályokban. Az egyikben a jelenlegi átlagos óceáni pH-értéknek megfelelő 8,1-es, a másikban a prognosztizált 7,3-as pH-értéknek megfelelő vízben. A fogakat, amelyeket egy német akváriumból gyűjtöttek be biztonságos körülmények között, hat hím és négy nőstény feketehegyű zátonycápa már természetes úton eldobta. A kutatás igazolta, hogy a savasabb óceánok törékenyebb és gyengébb fogakat eredményeznek. 

Nyolc hét elteltével a savasabb tartályban lévő fogak körülbelül kétszer akkora károsodást szenvedtek – mondta Maximilian Baum, a tanulmány vezető szerzője és a német Heinrich Heine Egyetem Állattani és Organizmikus Interakciók Intézetének kutatója. A hatások között szerepelt a gyökér korróziójának növekedése és a fogazat megváltozása.

A fogak és a bazális szakaszok reprezentatív mikroszkópos képei, amelyek pH 7,3-as, illetve pH 8,2-es inkubációs körülmények között készültek. Forrás: Steffen Köhler.

A tanulmány csak elhalt, mineralizált szövetekből származó, eldobott fogakat vizsgált, ami azt jelenti, hogy az élő szervezetekben előforduló helyreállítási folyamatokat nem lehetett figyelembe venni.

Sebastian Fraune professzor, a tanulmány társszerzője és a Heinrich Heine Egyetem Állattani és Organizmikus Interakciók Intézetének vezetője szerint „az élő cápák esetében a helyzet bonyolultabb lehet. Lehetséges, hogy a károsodott fogakat gyorsabban remineralizálják vagy pótolják, de ennek energiaköltségei savasodott vizekben valószínűleg magasabbak lennének”.

A kutatók véleménye szerint a feketehegyű zátonycápáknak állandóan nyitott szájjal kell úszniuk, hogy lélegezni tudjanak, ezért fogaik folyamatosan víznek vannak kitéve. Ha a víz túl savas, a fogak automatikusan károsodnak, különösen, ha a savasodás fokozódik.

A cápák fogai központi szerepet játszanak ökológiai sikerükben, és mint csúcsragadozók, a cápák fontosak a tengeri ökoszisztémák általános egészségének szempontjából – mondta Baum. „Ha a cápák ellenálló képessége gyengülne az óceán savasodása és más stresszfaktorok, például a túlhalászat és a műanyaghulladékok miatt, ez láncreakciót és dominóhatást válthatna ki számos tengeri ökoszisztémában.”

A tanulmány itt érhető el: https://www.frontiersin.org/journals/marine-science/articles/10.3389/fmars.2025.1597592/full