Riasztó ütemben pusztulnak a világ hegyvidéki erdei a One Earth című folyóiratban megjelent új tanulmány szerint. A tanulmány, amely nagy felbontású műholdas adatokat és a hegyvidéki domborzati térképeket használt fel, megállapította, hogy 2001 és 2018 között a hegyvidéki erdők több mint 7%-a pusztult el világszerte, és a veszteség mértéke 2010 után majdnem megduplázódott. A hegyvidéki erdők pusztulása jelentős aggodalomra ad okot a biológiai sokféleség szempontjából, mivel a madár-, emlős- és kétéltűfajok több mint 85%-a egész életét vagy annak egy részét ezekben az erdőkben éli.
A tanulmány megjegyzi, hogy a hegyvidékeken kivételesen nagy a biológiai sokféleség, és e fajok közül sok faj túlélése az erdőkön múlik. Paul Elsen, a Wildlife Conservation Society klímaadaptációval foglalkozó kutatója és a tanulmány társszerzője azt nyilatkozta: „A hegyekben megfigyelt nagymértékű erdőpusztulás katasztrofális lehet ezekre az érzékeny hegyvidéki fajokra nézve”. A tanulmány szerint a hegyvidéki régiókban az erdőpusztulás vezető oka a fakitermelés volt, amely a veszteség 42%-áért felelt, míg az erdőtüzek annak 29%-áért, a váltóművelés vagy az égetéses művelés 15%-áért, valamint az állandó vagy félig állandó mezőgazdaság 10%-áért.
Az erdőpusztulás mértéke régiónként is változott, a trópusi hegyvidéki erdők csaknem háromszor gyorsabban pusztultak, mint a mérsékelt égövi erdők, és több mint nyolcszor gyorsabban, mint a boreális erdők. A tanulmány megállapította, hogy a trópusokon a mezőgazdaság délkelet-ázsiai hegyvidéki területekre való terjeszkedése jelentős oka volt ennek a felgyorsult pusztításnak. 2001 és 2018 között a világ összes erdőveszteségének több mint fele Ázsiában következett be.
A védett területek segítenek csökkenteni a határaikon belül a hegyvidéki erdők pusztulását, különösen a nagy biológiai sokféleségű területeken, ahol a földművelés és az állattartás az erdőirtás vezető okai. A kutatók megállapították, hogy a védett területek sokkal alacsonyabb relatív erdőveszteséget szenvednek el a magas biológiai sokféleségű régiókban. „Ez bizonyítékot jelent arra, hogy a védett területek folyamatos kezelése és az azokba történő beruházások megőrzik a biológiai sokféleséget, amelyet egyébként sokkal nagyobb mértékben fenyegetne az erdőpusztulás” – mondta Elsen.
A tanulmány szerzői azonnali természetvédelmi intézkedéseket sürgetnek, többek között az erdei nyersanyagok fenntartható kitermelésének fokozását, az ellátási láncok erdőirtás-mentessé tételét, az erdőfelújítási kezdeményezések fokozását, valamint az őslakosokkal és a helyi közösségekkel való, az erdők közös kezeléséhez vezető együttműködési partnerségek létrehozását.
Marco Mina, az olaszországi Eurac Research alpesi környezetvédelmi intézet kutatója, aki nem volt részese a tanulmány elkészítésének, azonban figyelmeztetett, hogy „óvatosnak kell lennünk, ha globális következtetéseket vonunk le kizárólag távérzékelési adatok alapján… Egy gondos tervezési folyamat révén jól kezelt erdő még mindig magas szintű élőhelyet biztosíthat a növény- és állatfajok számára” – tette hozzá. (eco-business.com)
Kiemelt kép: trópusi, hegyvidéki esőerdő – fotó: Alan Frijns
