Rekordot jelentő hőmérsékletűre melegedtek a világ óceánjai az Egyesült Államok Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Hivatal (NOAA) előzetes adatai szerint, és ezzel megdöntötte a 2016-ban felállított korábbi csúcsot. Ez adatokban megjelenítve azt jelenti, hogy a világ óceánfelszínének hőmérséklete április eleje óta 21,1 Celsius-fok volt. Az adatgyűjtés főként a műholdas megfigyelések alapján történik, de hajókról és bójákról végzett mérésekkel is ellenőrzik azokat. A számok nem tartalmazzák a sarkvidékek vízfelületeinek hőmérsékletét. Mindez úgy történik, hogy a hatalmas trópusi Csendes-óceáni területen három éven át uralkodó La Niña jelenség segített a hőmérséklet csökkentésében, és tompította az üvegházhatású gázok növekvő kibocsátásának hatását. A tudósok azonban arra figyelmeztetnek, hogy ez az elhúzódó hideg időszak az üvegházhatású gázok légköri emelkedése ellenére is csökkentette a globális felszíni átlaghőmérsékletet. Ellenben „Most, hogy vége van, valószínűleg az éghajlatváltozás jeleit látjuk egyértelműen és tisztán” – mondja Dr. Mike McPhaden, a NOAA vezető kutatója.
A La Niña-periódusok hűsítő hatással vannak a globális hőmérsékletre. Testvérjelensége, az El Niño-időszakok alatt azonban az óceánok hőmérséklete ezekben a régiókban a szokásosnál melegebb, és a globális hőmérséklet emelkedik. A NOAA adatai azt mutatják, hogy a második legmelegebb globálisan átlagolt óceáni hőmérséklet egybeesett a 2014 és 2016 között zajló El Niñóval. A tudósok arra figyelmeztetnek, hogy az elraktározott hő most az óceán felszínére emelkedik, ami arra utal, hogy a trópusi Csendes-óceánni térségben az év későbbi szakaszában egy lehetséges El Niño mintázat alakulhat ki, amely növelheti a szélsőséges időjárási viszonyok kockázatát, és tovább emelheti meg a globális melegrekordokat.
Az adatok azt is mutatják, hogy az óceán felsőbb részein különösen az 1980-as évek óta gyorsan halmozódik a hő. A fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből és az erdőirtásból származó üvegházhatású gázok légkörbe juttatása által okozott többlethő több mint 90%-át az óceán vette fel. Egy tavalyi tanulmány szerint az óceánban felgyülemlő hő mennyisége egyre növekszik, és egyre mélyebbre hatol, ami a szélsőséges időjárási jelenségekhez szolgáltatja az hajtóanyagot.
A tengeri hőhullámok az óceán olyan területét jelentik, ahol a hőmérséklet legalább öt egymást követő napon keresztül az évnek ebben az időszakában valaha mért legmagasabb értéksáv 10%-ában van. A jelenlegi megfigyelések mérsékelt vagy erős tengeri hőhullámokat mutatnak számos régióban, többek között az Indiai-óceán déli részén, az Atlanti-óceán déli részén, Afrika északnyugati részén, Új-Zéland környékén, Ausztrália északkeleti részén és Közép-Amerika nyugati részén. Bár a tengeri hőhullámokat a helyi időjárási viszonyok is okozhatják, a tanulmányok szerint az óceánok felmelegedésével ezek gyakorisága és intenzitása nőtt és ez a tendencia, az előrejelzések szerint az ember okozta globális felmelegedéssel tovább fokozódik.
A melegebb óceánok több energiát biztosítanak a viharok számára, emellett veszélyeztetik a jégtakarókat és a globális tengerszint emelkedését segítik, amit a melegedő sós víz tágulása okoz. A tengeri hőhullámok pusztító hatással lehetnek a tengeri élővilágra és korallfehéredést okozhatnak a trópusi zátonyokon. Kísérletek arra is utaltak, hogy az óceánok felmelegedése radikálisan megváltoztathatja a táplálékláncot, elősegítve az algák növekedését, miközben az emberek által fogyasztott tengeri fajok száma csökken.
Prof. Dietmar Dommenget, a Monash Egyetem éghajlatkutatója és modellezője szerint az ember okozta globális felmelegedés jele sokkal egyértelműbb az óceánokban. „Nyilvánvaló, hogy gyorsan melegedő éghajlatban élünk, és folyamatosan új rekordokat fogunk mérni. Sok előrejelzési modellünk azt jósolja, hogy El Niñó jelenség következik a területen. Ha ez bekövetkezik, nemcsak az óceánban, hanem a szárazföldön is új időjárási csúcsokat és ezzel szélsőségeket fogunk tapasztalni.
Kiemelt kép: Kiszáradt folyómeder – Sven Lachmann
