A gerinctelen beporzó fajok, különösen a méhek és a pillangók közelgő kihalásával küzdő világban jó megemlékezni a május 20-án tartott méhek világnapjáról. Paul Handrick, a világ első írországi őshonos méhvédelmi központjának alapítója azonban ellentmondásos nézeteket vall erről a napról, legalábbis a Positive News weboldalnak. Szerinte minden napnak a méhek világnapjának kellene lennie, tekintettel arra, hogy ezek a fajok milyen riasztó ütemben tűnnek el. Handrick emellett kiemeli, hogy paradox módon a modern méhészet úttörőjének születésnapján ünnepeljük a méheket, pedig a méhészkedés, amelyet gyakran a méhek megőrzésére irányuló erőfeszítésekkel hoznak összefüggésbe, valójában hozzájárul a problémához. Ebben a cikkben összefoglaljuk Paul Handrick gondolatait a Positive News-nak adott interjúja kapcsán, és feltárjuk a méhek megmentésével kapcsolatos nézeteit, valamint a vadon élő őshonos méheknek létrehozott szentély megalkotására irányuló erőfeszítéseit.

A mézelő méhek rejtélye

A közhiedelemmel ellentétben a mézelő méhek a világ méhfajainak csak töredékét képviselik, a mintegy 20 000 magányos életmódú és poszméhfajból összesen mindössze kilenc mézelő fajt tartanak számon. Riasztó, hogy a mézelő méhek kirajzanak, és populációjuk folyamatosan növekszik. Ez a számszerű növekedés azonban jelentős kihívások elé állítja a többi méhfajt. A mézelő méhek versenyeznek vadon élő társaikkal a korlátozott élelemforrásokért, és betegségeket is terjeszthetnek, amikor új táplálékforrások elérése érdekében áttelepítik őket. Handrick hangsúlyozza, hogy a mézelő méhek miatt általában a vadon élő méhek védelméről szóló szélesebb körű közbeszédben elterelődik a figyelem, például a cikkek és kampányok gyakran tartalmaznak mézelő méhekkel kapcsolatos képeket. Ez a „tudathasadás” akaratlanul is félrevezető kísérleteket eredményez a méhek megmentésére még több méhcsalád telepítésével, ahelyett, hogy a vadon élő, őshonos méhek megőrzésére összpontosítanának.

Az írországi méhmenedékhely

A vadon élő, őshonos méhek megőrzésének sürgető szükségességére Paul Handrick feleségével, Clare-Louise Donelannal együtt létrehozta az írországi Méh Menedéket. A házaspár épp azt tervezték, hogy Franciaországba költöznek mikor 2011-ben ésrevettek egy eladó farmot az írországi Wicklow megyében, amit meg is vettek. 2017-ben úgy döntöttek, hogy a földet szentéllyé alakítják át, miután tanúi voltak a többkultúrás gazdálkodás vadon élő állatokra gyakorolt káros hatásainak.

Handrick elképzelése a szentélyről az, hogy fokozatosan az egész földet a méhek és más fajok természetes menedékévé alakítja át. Addig is a vadon élő állatvilágot szem előtt tartva termesztik az egyes növényeket. A napraforgó- és fácéliaföldeket hoznak létre, hogy a tavaszi és nyári szezonban bőséges takarmányt biztosítsanak a méhek és más beporzók számára. Ezeket a növényeket aztán betakarítatlanul hagyják, így azok az őszi és téli hónapokban létfontosságú táplálékforrásként szolgálnak a madarak számára. Handrick hangsúlyozza, hogy a méhek igényeinek előtérbe helyezése végső soron a fajok sokaságának is kedvez.

A tudatosság megosztásának ereje

A Handrick aktívan használja a közösségi média platformokat, hogy felhívja a figyelmet a vadon élő, őshonos méhekre és az őket érintő kihívásokra. A The Bee Guy online jelenlétén keresztül értékes ismereteket oszt meg, és gyakorlati tanácsokat ad arra vonatkozóan, hogyan járulhatnak hozzá az egyének a méhek megőrzéséhez. Handrick reményt lát munkájuk globális hatásában, hiszen Mongóliától Kolumbiáig sokan számolnak be arról, hogy kertjeikben eszerint változtattak meg dolgokat az őshonos méhek támogatása érdekében.

Az őshonos méhek azonosítása

Az Egyesült Királyságban élő több mint 270 őshonos méhfaj megkülönböztetése kihívást jelenthet. Handrick azt javasolja, hogy a különböző fajok azonosításához figyeljünk meg bizonyos jellemzőket és viselkedési formákat. Bizonyos méhek egyedi jegyeikről ismerhetők fel, mint például a fekete-fehér vagy szürke csíkozású hamvas bányászméh, a vörösfarkú dongó a jellegzetes piros hasával, vagy a gyömbérszínű közönséges karvalyméh.

A viselkedésbeli jelek szintén támpontokat adnak az azonosításhoz. A levélvágó méheket például könnyen észrevehetjük, amint fészkük építéséhez levelek darabjait hordozzák magukkal. A vörös kőművesméhek viszont sárból készítik fészküket természetes üregekben. Ezenkívül a háborítatlan, déli fekvésű homok- vagy kavicsfoltok valószínűleg vonzzák a különböző magányos életmódú méheket, amelyek fészket ásnak a tojásaik lerakásához.

Méhek megmentése: Gyakorlati lépések

Handrick hangsúlyozza, hogy a méhek megmentéséhez az egyének, a közösségek és a hatóságok közös erőfeszítéseire van szükség. Számos gyakorlati lépést javasol, amelyeket meg lehet tenni a méhpopulációk támogatása érdekében:

Őrizzük meg a vad élőhelyeket: Hagyjuk meg a kültéri tereket a lehető legvadabb formában, hogy természetes élőhelyet biztosítsunk a méhek és más beporzók számára.

Kerüljük a vegyszerhasználatot: Tartózkodjunk a növényvédő szerek és vegyszerek használatától a kertekben, és válasszunk a kezeletlen növényeket, magokat és hagymákat.

Háziállatok gondozása: Kérjen olyan alternatív bolhakezelést az állatorvosoktól, amely nem tartalmaz a méhekre káros neonikotinoid növényvédő szereket.

Válassza a biotermékeket: Válasszon bioélelmiszereket, mivel a mezőgazdasági növényvédő szerek halálos kockázatot jelentenek a méhekre.

Támogassa a méhbarát gyakorlatokat: Ösztönözze a helyi hatóságokat és vállalkozásokat, hogy a zöldterületek kezelése során alkalmazzanak méhbarát gyakorlatokat.