Erős kritikát fogalmazott meg az ausztrál szénbányaprojektek engedélyezési listájával szemben a The Australia Institute’s (TAI) új szénbánya-trackere. A szervezet a listát egyenesen éghajlati katasztrófának nevezi, mivel a Tanya Plibersek környezetvédelmi miniszter jóváhagyására váró 28 szénprojekt által termelt üvegházhatású gázszennyezés az összes ausztrál szénerőmű további 129 évig történő működésének felel meg – állítják. Ez az szám 17,9 milliárd tonna szén-dioxid-egyenértéket tartalmaz, amely a légkörbe kerül. A bányák 30 éves élettartama alatt a felsorolt 28 bánya általi éves kibocsátás elérné az 580 millió tonnát, beleértve 16 millió tonna közvetlen és további 564 millió tonna közvetett kibocsátást.

Ezek a számadatok a vállalatok által a pályázati dokumentumokban megadott adatokon vagy a TAI által kiszámított átlagokon alapulnak. Ha a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) becslései helyesek és az ausztrál szénbányák 63%-kal alulbecsülték a metánkibocsátásukat, akkor a számok sokkal magasabbak lehetnek.

A Geosciences Australia szerint Ausztrália a világ ötödik legnagyobb termelője és második legnagyobb exportőre a barnaszénnek és a kohászati vagy fekete szénnek, és a harmadik legnagyobb szénkészletekkel rendelkezik. 2019-ben 96 működő feketeszénbánya és három működő barnaszénbánya volt – közölte a kormányhivatal. Az előrejelzések szerint az export 2022-23-ban eléri a 132 milliárd dollárt, az ukrajnai háború miatt megugró szénárnak köszönhetően.

Miközben a nyilvánosságnak korlátozott információi vannak arról, hogy ez a 28 új bányajavaslat milyen hatással lehet az éghajlatra, Rod Campbell, a The Australia Institute kutatási igazgatója felszólítja a minisztert, hogy mondja ki, hogy néhányat azért vesznek le a listáról, mert tudják, hogy azok nem életképesek. Az igazi problémát valójában azonban egy bizonyos, ritkán említett szennyező okozza: a metán. A Lock The Gate új jelentése szerint csak a meglévő szénbányák metánkibocsátásának teljes költsége: már most is a védintézkedési mechanizmus felső határának (Safeguard Mechanism cap) 43%-át teszik ki.

A kibocsátáscsökkentési alap részeként a Safeguard Mechanism cap az ausztrál kormány központi éghajlat-változási politikai eszköze. Az Alap célja, hogy segítsen elérni az üvegházhatású gázok (ÜHG-k) kibocsátásának csökkentésére vonatkozó ausztrál célkitűzéseket, amelyek 2020-ra a 2000. évi szinthez képest 5%-kal, 2030-ra pedig a 2005. évi szinthez képest 26-28%-kal csökkentik a kibocsátást. A kormány 2,55 milliárd dollárt biztosított a Kibocsátáscsökkentési Alap számára, és „a jövőbeni költségvetésekben további finanszírozást is fontolóra kell venni”. Az alapot a Tiszta Energia Szabályozó Hatóság kezeli.

A metán mint üvegházhatású gáz 20 év alatt 85-ször nagyobb hatást fejt ki, mint a szén-dioxid, és a szén kitermelésekor „diffúz” gázként szabadul fel. Az IAE szerint ahhoz, hogy 2050-re elérjük a nettó zéró kibocsátást, a világnak 2030-ig 75%-kal kell csökkentenie a metánkibocsátást. Az új szövetségi kormány tavaly aláírta a Globális Metánkötelezettség paktumot, amely arra kötelezi az országokat, hogy 2030-ig évente 7%-kal, összességében pedig 30%-kal csökkentik a metánkibocsátást. Ausztrália volt az egyetlen ország, amely a novemberi egyiptomi COP 27 konferenciáig előrelépést ért el ebben a tekintetben.

Ha azonban a becsült értékek valóban olyan rosszak, mint azt az IEA gyanítja, akkor ezek a célok és teljesítések nem valósak, és ez, a TAI értékelését tekintve, dámaian, változtat a jelenleg a miniszter asztalán lévő 28 szénbánya-fejlesztésből származó kibocsátásra vonatkozóan. Ausztráliában a földalatti és a külszíni szénbányák különböző módon jelentik metánkibocsátásukat a Tiszta Energia Szabályozó Hatóságnak a Nemzeti Üvegház- és Energiajelentési Rendszer keretében. Az ausztrál szénbányák többsége külszíni bánya, amelyek nem kötelesek a helyszínen mérni a metánkibocsátást, és akár szabványosított „kibocsátási tényezőkre” támaszkodva is megbecsülhetik a metánkibocsátásuk mértékét.

A Climate and Clean Air Coalition szerint a szénbányák metánkibocsátásának csökkentése a legkönnyebben teljesíthető terv lenne Ausztráliában, mivel a szénbányászok már most is olcsó, és „kész” technológiákkal rendelkeznek, amelyekkel az iparág metánkibocsátását a felére lehetne csökkenteni, körülbelül negyedannyiért, mint amennyibe ez a felhasználóknak és a gazdálkodóknak kerülne. Wright szerint a metánintenzitási célok 2030-ra 29 millió tonna CO2-egyenértékkel egyenlő metáncsökkentést eredményezhetnek, ami ugyanolyan hatású, mintha Ausztráliában öt évre leállítanának minden repülőgépet.

Kiemelt kép: John Englart – Ausztrál szénbánya