„Az ​ember nem az a csúcsfaj, aminek képzeli magát. Más élőlények mondják meg, merre hány centi, azok csinálják a levegőt és eszik a napfényt. Nélkülük nincs semmi.”

Ezzel a mondattal kezdődik Richard Powers regénye, az Égig érő történet, amivel 2019-ben irodalmi Pulitzer díjat nyert, nem véletlenül. A természeti világ bizonyos embereket arra hívott, hogy megvédjék őt. Ők úgy érzik, hogy kénytelenek változtatni a pusztító viselkedésmódokon. Ráébredtek a természet kétségbeejtő helyzetére, és készek pozitívan cselekedni a nagyon is szükséges változás érdekében. Ők azok, akik gúnyolódással, kapzsisággal és olyan emberekkel találkoznak, akik túlságosan tudatlanok ahhoz, hogy megértsék, mennyire fontosak a fák az életünkben. A regény egy csodálatos utazás arról, hogy az emberi életek hogyan keresztezhetik egymást és hogyan kapcsolódhatnak össze a fák életével. Kilenc különálló karakter összetett elbeszélése ez, akik egyedül nőnek fel, és a fákkal kapcsolatos események különbözőképpen formálják őket, különböző hatással vannak rájuk, hogy majd a könyv közepére gondolatban vagy tettekben összekapcsolódjanak a 80-as években a csendes-óceáni terület északnyugati részén, az utolsó öreg erdőterületek kivágása körüli politikai harcban.

Richard Powers a könyvet szerkezetileg négy részre osztotta, ahol természetesen ismét a fákra utal. A gyökerek részben megismerkedünk a regény kilenc főszereplőjével. A második, törzs című részben a történetszálak keresztezik egymást, és a szereplők a fák iránti szeretetük révén találják magukat összekötve. A harmadik, korona című részhez rengeteg akció, konfrontáció, politika és filozófia vezet. Itt a karakterek felnőtt életükben haladnak előre, miközben többnyire külön utakon járnak. A negyedik, magvak című részben megértjük, hogy a Föld történetében az emberiség létezése, mint egy nap néhány másodperce. Ez a néhány másodperc is elég volt azonban, hogy bolygó nagy része már visszafordíthatatlanul megváltozzon, és az élet fája elkezdjen hanyatlani.

A könyv ragyogó, lassú és meditatív. Arra késztet olvasás közben, hogy értékeljük a fenntarthatóságról, az erdőkről és a fákról alkotott elképzeléseinket, és hogy hogyan lehetünk jobb emberek ebben az általunk teremtett természetellenes világban. Mert ahogy a könyvben is olvashatjuk, „Te és a fa a hátsó kertedben egy közös őstől származol. Másfél milliárd évvel ezelőtt elváltak útjaitok. De még most is, egy hatalmas, külön csapáson megtett út után, az a fa és te a génjeitek egynegyedén osztoztok.”