„Nincs módja az ‘alkalmazkodásnak’ az emberi tűrőképességet meghaladó hőmérsékletekhez.”– figyelmeztet Günther Thallinger, az Allianz biztosítócsoport igazgatósági tagja a LinkedIn közösségi médiában megjelent írásában, aki egyben a német vállalat befektetési tanácsának elnöke, korábban az Allianz Investment Management vezérigazgatója volt.
A globális szén-dioxid-kibocsátás még mindig növekszik, a jelenlegi gyenge szakpolitikák miatt az iparosodás előtti szinthez képest 2,2-3,4 °C-os globális hőmérséklet emelkedés prognosztizálható, a három °C-os emelkedés viszont olyan károkat fog okozni, amit a kormányok nem lesznek képesek pénzügyi mentőcsomagokkal kezelni már.
Figyelmeztet, hogy gyorsan haladunk oda, hogy a szélsőséges időjárási körülmények által okozott költségekre a biztosítók nem fognak fedezetet nyújtani, biztosítás nélkül azonban sok más pénzügyi szolgáltatás, mint a jelzáloghitek vagy a befektetés is lehetetlenné válik. Egyetlen bank sem fog hitelt nyújtani olyan ingatlanokra vagy projektekre, amelyeket nem lehet biztosítani. Nem lesz hosszú távú befektetés és pénzügyi stabilitás. „Gyorsan közelítünk olyan hőmérsékleti szintek felé – 1,5°C, 2°C, 3°C –, ahol a biztosítók már nem tudnak fedezetet nyújtani ezeknek a kockázatoknak a nagy részére,” – fogalmaz. „A matematika felbomlik: a szükséges díjak meghaladják azt, amit az emberek vagy a vállalatok fizetni tudnak. Ez már meg is történik. Egész régiók válnak biztosíthatatlanná.” Ennek pedig az lesz a vége, hogy az általunk ismert pénzügyi szektor megszűnik működni, az általunk ismert kapitalizmus életképtelenné válik, figyelmeztet Thallinger. „Ez egy éghajlat által kiváltott hitelválság.” – mondja, ami minden területet érint.
A biztosítási ipar már régóta figyelmeztet a klímaváltozás következményeire, olvasható a Guardian cikkében. Az Aviva jelentése szerint a 2023-ig tartó évtized szélsőséges időjárási kárai elérték a 2 billió dollárt, míg a GallagherRE szerint kizárólag 2024-ben ez az összeg 400 milliárd dollár volt. A Zurich biztosító szerint „elengedhetetlen” a nettó nulla kibocsátás elérése 2050-ig.
Thallinger egyértelműen és világosan meghatározza az irányt, ez pedig a a légköri energiaszintek további növekedésének megakadályozása, azaz a fosszilis tüzelőanyagok égetésének csökkentése vagy a kibocsátások befogása. „Itt nem a bolygó megmentéséről van szó. Itt azoknak a feltételeknek a megmentéséről, amelyek mellett a piacok, a pénzügyek és maga a civilizáció továbbra is működhetnek.” – hangsúlyozza. Szintén kiemeli írásában, hogy már rendelkezünk azokkal a technológiákkal, amelyekkel átállhatunk a fosszilis tüzelőanyagok égetéséről a nulla kibocsátású energiára, a sebességen és a mértéken kell változtatnunk. A kapitalizmusnak meg kell oldania a válságot, mondja kezdve azzal, hogy fenntarthatósági céljait ugyanarra a szintre helyezi, mint a pénzügyi céljait.
